Borka villa

Pár héttel később....

* Már órák óta várakozom a prédámra amely birtokomhoz tartozó erdő egyik félre eső szegletébe bújt meg. Az állat amely után loholtam kicsi volt, fehér és fürge amely legrosszabb kombináció, ha a hó födte orosz fenyvesekben vadászik valaki Pálcával persze, könnyedén kirobbanthattam volna a helyéről, és valamelyik kutyája könnyedén elkapta volna helyette, de ő még is egy igen csak sajátos módozatot választottam ellenfelem legyőzésére. Akár csak az eszkimók mikor fokára vadásznak, én is mozdulatlanul térdepeltem a nyúl ürege felett, amelynek rosszul összeforrt lábai miatt amúgy se sok esélye lehet túlélésre. *
~ Elsőre elfuthattál előlem, de nyomaid elárultak, még mindig nagyot tudsz ugrani de ellenem semmi esélyed. Nem, egyszerű vadászat volt és bár kutyáimat kiszúrtad elsőre, velem nem babrálsz ki olyan könnyen. Kemény küzdelmünk lesz, de annál finomabb lesz húsod mikor pörköltként fogsz a tányéron illatozni. A hozzád hasonló gyengékből mindig, az erősek eledele lesz, és az örökséged nem fogja az erdőm nyúl állományát szennyezni. ~
* Fut át az agyamon a gondolat, majd mint ha csak erre válaszolt volna valaki, mocorgást érzek a lyuk szélén. Egy villanás, és én is mozdulok éppen csak egy leheletnyit gyorsabban mint az álat, így a kezemmel megtudom ragadni a törött lábát. Ezt követően, még ugyan azzal a lendülettel a közeli fához vágom a fejét gyorsan, és fájdalom mentesen véget vetve az állat életének, bár koponyáját gyakorlatilag szilánkosra tört hála a hihetetlen fizikai erőmnek. *
~ Hm, későre jár az idő, és a jószágaim már biztosan várnak. Azonban, vad húsra voltam éhes és ez a nyúl nagyon idegesített már. Reggel, amúgy is tisztességesen elláttam őket, az óljukat mágiával csak néhány mozdulat lesz kitakarítani. A vacsora többi hozzávalója, pedig már elő is van készítve, isteni finom négy talán öt fogásos lakoma lesz. Utána pedig, talán zongorázni fogok vagy belemerülök, a transzformációs szemle legújabb számába. Úgy hallottam újra indult a vendég író rovat, és Laura Nogard írt oda a gyógynövényekről valamit. Nagyon, jó kutatási vannak a mandragóra felhasználása, és átkok hatásainak varázsitalokkal való enyhítéséről. Talán a következő, holdtölte után le kéne utaznom hozzá és felkeresni őt személyesen is. Idáig sajnos csak levélbe volt hozzá szerencsém. ~
* Gondolkodom el ismét, immár hosszabban mivel a zsákmányom a kezembe van. Az utam egyenesen, az ólak fele visz ahol gyorsan összegyűjtöm, a tojásokat, és kitakarítok mindent egy jó erős suvickus bűbájjal. Ezt követően a nyúlról fejtem le a húst, és maradékokat szét osztom a kutyák között. Persze, az ilyen munka vérrel jár, és taláromat tömegével borítja vér, föld, hó és undorító testfolyadékok keveréke. Nem, csak-e miatt nem nyújtanék azonban szívderítő látványt, az arcomat több napos borosta borítja, a hajam is megnőtt kissé ami nagy részt a holdtölte közeledtének köszönhető. Ilyenkor mindig erősebbek az állati énem egyes vonásai, és kevésbé vágyom a személyes higiéniára. A fekete talár alatt a szokásos szinte semmit viselem csak egy nadrág van rajtam, és más semmi *

Pár héttel később....

* Éppen csak hogy hozzá látok a munkámhoz amikor, egyszer csak ismerős illatokat sodor felém a lány esti szellő. Ehhez hamarosan közeledő léptek zaja társul, amelyek egy általam annyira nem kedvelt magassarkú csizmapártól származnak. Hála, a semmivel se összetéveszthető kopogásnak szinte pontosan megtudom állapítani hogy hol jár a házban, és nagyjából azt is hogy mikor fog kilépni a hátsóajtómon, amely pontosan bálteremből nyílik. A bálteremben pedig ugye a bájitalaim vannak, ahova külön megkértem hogy ne nézzen be, még véletlenül se. *
- Megmondtam, neked hogy ne járkálj házban. Ha korábban felgyújtottad volna a pálcát egy Lumos erejéig láthatnád, hogy bájitalok vesznek körül. Szerencséd, hogy mérget épp nem kevertem és semmi alatt nincsen meggyújtva a tűz. Sok olyan anyaggal dolgozom, amely a te gyenge szervezetedet pillanatok alatt legyűrné, sőt nem egy olyan amelyhez én se nyúlok az ellenméreg bevétele nélkül. -
* Korholom le amiből gondolom egyértelműen megállapítja hogy én vagyok. Természetesen az első dolgom hogy végig mérem őt, de mivel kabát van rajta nem tudom pontosan megállapítani hogy mit is visel, csak abban vagyok biztos hogy nem olyat ami elég meleg. *
~ Ez a lány teljesen meg van őrülve. Világosan megmutattam neki hogy, hogyan öltözőn fel és mint aki nem is figyel rám! Fogadjunk, hogy valami csinos kis koktél ruhával akart kedveskedni nekem, és még megszokottnál is jobban alul van öltözve. Legutóbb is majd nem megfagyott, most meg ez.... Komolyan, lehet egyszerűbb volna vele is végezni mint azzal a nyúllal, és nem hagyni hogy a gyengeségével szennyezze a birtokomat. Persze, ezen felül még rám is fáj foga és ha megkapna ugye akkor párosodás által szennyezné be az én vérvonalamat. Ennek már gondolata is undorító, nem tudom mit láthattam meg benne legelőször. Figyelmetlen, gyenge, tapasztalatlan és egyszerűen már-már nevetséges amit apa komplexus címén művel. ~
* Gondolkodom el hosszasan majd miután befejeztem a munkát, egy pálca intéssel rendbe rakok mindent kivéve a ruhámat, amelyet természetesen nem szándékozok sokáig viselni. A takarítás után, befele veszem az irányt és hála az ajtó kétszárnyúságának nem esünk egymásba hasra, ha esetleg kint akar ácsorogni is eltudok menni mellette. *
- Megint nem öltöztél fel tisztességesen.... még vigyázni se éri meg rád az embernek. -
* Korholom le egyetlen egy mondattal, majd a báltermen át a konyhába megyek ahol begyújtom kandallót és tűzhelyeket a szokásos pálca mozdulatokkal. Egyenlőre különösebben, nem foglalkozom vele, hiszen még nem jött el a meglepetés ideje és nem nagyon vagyok kíváncsi hogy mi történt vele még nem láttam. Ha nem bukkan fel, most talán soha nem is gondolok rá többet és csak néha-néha bukkant fel az álmaimba, mint egy fajta momentum amely az emberi oldalam gyengeségére és az állati oldalam erejére emlékeztet. *
- Ha megbocsát akkor én most elvonulok fürdeni. A vadászat után, nem vagyok épp olyan állapotban hogy hölgy társasságot fogadhassak. Most átöltözöm, aztán hamarosan tálalom vacsorát és utána megkapja meglepetését is. -
* Térek vissza a tiszteletet mutató magázó módra, amely számomra teljesen természetes és megszokott hiszen én még abból a korból való vagyok ahol csak legközelebbi barátait tegezték az emberek. A szavaim után nyomban fel is siettek, így a lány kénytelen lesz várni és melegedni egy darabig. *