Drapanre Boszorkány- és Mágusképző Szakiskola
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Ön nincs belépve. Kérjük, jelentkezzen be vagy regisztráljon

Borka villa

3 posters

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Go down  Üzenet [1 / 2 oldal]

1Borka villa Empty Borka villa Vas. Feb. 19, 2012 7:53 am

Isabella Milano

Isabella Milano
Házvezető
Házvezető

Cutterbridge határában, az ide vezető főútról egy széles ösvény ágazik le, amely borka család rezidenciájához vezet. A házat övező kerítést régen belepte már a bozót, a hatalmasra nőtt fák, pedig magát a házat is eltakarják. Az egyetlen, egy dolog amelyből arra lehet következtetni, hogy magánterületre tévedtünk, az nem más mint az utunkat álló hatalmas, rozsdás vaskapu, amely magától kitárul azoknak akik beszeretnének lépni. Itt az út szabályosan két részre osztja, a méretes előkertet. Jobb oldalon, a család egykori tagjainak sírjai, és a családi kripta látható, amelynek ajtaját erős mágiával zárták le generációkkal ezelőtt, mint ha csak attól tartanának hogy valami nem kívánatos személy lép ki onnan. Az út bal oldalán, egy kis halastó látható, amelyet meglehetősen elhanyagoltak, az utóbbi időben és díszhalak helyett valódi, ízletes húsú fajták tenyésznek benne boldogan. Maga ház, egy emeletes ódon épület. Egy udvarházhoz képest meglehetősen nagyméretű, a maga két emeletével, és beépített padlás szinttel együtt, de egy igazi kastély mellett eltörpülne, mivel nem alkalmas nagyobb szolgáló had, vagy több száz vendég befogadására. A házhátsó részében lett kialakítva, egy hatalmas zöldséges és gyógynövényes kert, téli és nyári ágyásokkal, valamint üvegházakkal. A birtok további, megközelítőleg két hektárost területét, szinte teljesen magáévá tette már az erdő. A házat hopponálás gátló, és csengő búbáj védi, és az óvatlan betolakodók bármikor szembe találkozhatnak, a ház urának kutyáival is.

A ház belülről, jóval impozánsabb és kevésbé tűnik lelakottnak mint azt a külseje sugallja. A földszinten található, egy hatalmas méretű, mindennel felszerelt konyha, ahol valaha fényűző ebédeket főztek szolgálók. Egy bálterem, amelyet ma már bájital főző labornak használnak, és az egyetlen amely jellegzetes helységek közül megmaradt annak ami, a trófeaterem. A további részét, az egykori cseléd szállás, valamint a lépcsőház foglalja el, amely egy fürdőt, melegítő konyhát és több mosdót is magába foglal. A ház emeletén, található nyolc darab hálószoba, három fürdőszoba, valamint a nappalinak használt kártya szalon, és a birtok urának dolgozó helyisége is. A padláson, további egy fürdőhelyiség, három hálószoba, valamint egy könyvtár és egy kis csillagvizsgáló terem is felelhető. A pincében tároló rekeszek vannak kialakítva, ahol bort, élelmet és gyógyszereket tárolnak, továbbá Ivan ide szokta elzárni magát, amikor kezdődik a holdtölte.

2Borka villa Empty Re: Borka villa Vas. Feb. 19, 2012 2:05 pm

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

* Alessia, mit sem törődve azzal hogy esetleg hátsó szándékaim vannak, szó nélkül követ engem ahogyan azt eddig is tette. Bár, egy szóval sem tiltakozik az úti célunk ellen, de a szájából igen csak szaporán távoznak a szók, mivel végre sikerült valami féle beszélgetést kezdeményeznie. *
- A ház egészen biztosan nem lakatlan, hiszen jó pár éve ott élek, és ami azt illeti tényleg én vagyok ott a legveszélyesebb. Igaz, nem hiszem hogy tőlem a különösebben félnie kéne valakinek, kivéve ha rossz szándékkal érkezik. -
* Mondom, neki látszólag könnyed hangnembe, és bár nem teljesen valótlan amit állítok. A házat, ugyan már előttem is rémséges helynek gondolták, de teliholdkor hallatszik üvöltésem egészen biztosan rátett engem egy lapátra. Félni, pedig nagyon is kell tőlem, hiszen egy félőrült, veterán, auror vagyok, egy vérfarkas testében. *
- Egyébként, egészen biztosan nem fog zavarni. Hatalmas, házban lakom, még válogathat is a hálószobák között. Az egyetlen, egy kérésem, hogy maradjon reggelire vagy engedje meg hogy vacsorára invitáljam. Meglehetősen, ritkán van emberi társasságom, és ráférne önre egy forró leves, és egy megfázás elleni bájital. -
* Szólalok, meg ismét továbbra is az olasszal próbálkozva. Igaz, nem mindig értem, tökéletesen hogy mit mond, de igyekszem a lehető legpontosabban válaszolni és reménykedem benne, hogy nem vallok kudarcot a hiányos nyelvismeretemmel. *
~ Talán, tényleg lesz jó oldala is ennek az egésznek, hiszen tényleg csinos a lány még ha az unokám is lehetne. Ma este még nincsen, telehold és bevettem a szűkséges gyógyszereket biztosan féken tudom tartani magamat. Mindössze néhány óra, az egész reggel már távozni is fog és alig ha fogunk újra találkozni. Nem, hiszem hogy veszélybe lenne és a titkomra se igen fog rájönni, hiszen még csak nem is kiképzett varászló. ~
* Gondolkodom el, miközben, szépen lassan elérjük, a házat. Az ajtó ekkor engedelmesen tárul ki előttünk, így láthatóvá válik a sejtelmes holdfényben fürdő kert. Már éjfél körül járhat, az idő és a hold már majd nem megtelt, amelyek miatt a zsigereim bizseregni kezdenek, valamint különös éhség érzet támad bennem. A bennem éledő szörnyeteg ezeket az érzéseket, szeretné világgá üvölteni de vendégem van és még a kutyát is el kell látni, így nagy nehezen legyűröm ezt a késztetést. *
~ Úgy látszik, tényleg menni fog... ~
* Zárom, le az előbbi gondolat menetet. Már éppen elérjük a házat, amikor a falkám is megérkezik, és farokcsóválással, valamint halk morgással köszöntik az új jövevényeket. Az kúria ajtaja már nem nyitja ki önmagát, de bal kezem segítségével sikerül szélesre tárni, és a kutyát is nagy nehezen betudom lebegtetni. Itt már pár fokkal melegebb van, és konyha felől pedig valósággal trópusi fórosság árad. A lány, most mindent megszemlélhet, a régi címer pajzsokat, a drága relikviákat és rengeteg össze súgó vagy épp szitkozódó portrét. *
- Fürdőszoba, az emeleten és válasszon magának egy hálószobát. Mindegyik, amelyik nincsen lezárva használható, ellátom a kutyát és keresek tiszta ruhákat is. -
* Adom, ki nézelődő nőnek az utasítást, majd tovább lebegtettem az állatott egészen az egyik használaton kívüli cseléd szobáig. *

3Borka villa Empty Re: Borka villa Vas. Feb. 19, 2012 3:14 pm

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan Very Happy

Követem őt továbbra is megbízva benne. Nem félek attól, hogy valami olyat tenne, ami nekem rossz lehet, ahhoz túlságosan kedvesnek ítélem meg. Sőt túlzottan kedvesnek ahhoz képest, hogy alig ismerem még. Lenne hozzá rengeteg kérdésem, de nem tudom, mit tegyek fel elsőnek. Annyi minden van, amit fel lehetne tenni mégis némán követtem, mint az a kutya bár ő el van kábítva.
-Sosem félt egyedül?- kérdezem belegondolva abba, hogy egy hatalmas ház lakója vagyok mégis egyedül. - Én azért félnék a betörőktől, meg a gonosz emberektől, akik errefelé lakhatnak-vallom be őszintén és nézelődök. Mintha ezt igazolnám is.- Viszont öntől nem félek, inkább kedvelem és örülök annak, hogy találkoztunk, még ha így is történt- mosolyogok ehhez a mondathoz és őszintén így gondolom a dolgot. Bár ő könnyedén beszél, én azért kicsit szorongok a társaságában, mert van egy kis ellenségeskedő érzésem vele szemben. Mint valami megérzés olyasmi. Lényegtelen semmit sem tett velem ami miatt félnem kellene, csupán meghívott magához ami épp jól jön, mert eltévedtem hála a kutyának és könnyen megfagynék idekint. azt nem tudom mi járhat a fejében, de nem is gondolok ilyesmikre inkább az utat szemlélem. Nem olyan könnyű, mert sötét van, de nem lényeges.
- Ha nem zavarok annak csak örülni tudok-, mosolyogok az enyhén kissé nehezen felszólaló férfin. nem tehet róla, de én is így lennék a helyében, ha az ő nyelvén kellene beszélnem legalábbis angolul, amin talán mind a ketten értünk végül is világnyelvről van szó.- A vacsorameghívást elfogadom, legalábbis ha nincs ellene kifogás, bár maga hívott meg engem .- tényleg jólesne most valami ehető dolog és melegben lenni, mert már lehet egy órája, hogy kint vagyok..- Azért meglep, hogy rajta egy kis nyomát sem látni annak, hogy fázna. Pedig ő sincs túlöltözve, hogy úgy mondjam. Végül eljutunk a kapuhoz, ami magától kinyílik. Normál esetben ez elég hátborzongató, de most különösebben nem foglal le a dolog annyira, hogy szóra méltassam. Mellette sétálok és nézelődöm kíváncsian a telken, ahogy az enyhén bizarr kinézetet kölcsönző hold számomra láthatóvá teszi. Persze azért haladok mellette az ő tempójában, ami kissé gyors, de nem említem neki. Nem sokkal ezután néhány kutya köze4ledik, majd eléggé érdekes köszöntéssel jutalmaznak. Lehet, nem vagyok idevalósi, de nem félek a kutyáktól és így nincs okuk bántani. Legalábbis úgy tudom, hogy a kutyák akkor támadnak, ha félsz tőlük. Jelen esetben nagyon is nem félek, így az egyiket megsimogatom nem félve attól, hogy harapással köszöni meg. Belépve a házba rögtön kíváncsian tekintek körbe és észreveszem, hogy az elhanyagolt külső eléggé szép belsőt takar, ha a házra értjük. a portrék szitkozódásán elmosolyodok, hisz odahaza nem mozognak a képek. Kissé érdekes, de láttam már ilyet így nem lepődök meg rajta.
-Öh.. rendben van-szólalok meg és újra körbepillantva az emeletre vezető lépcsőket keresem a szememmel, amikre nem sokkal később rá is lelek. itt sokkal melegebb van és kellemesebb az idő. Kezdem, jobban érezni magam legalábbis már kezdem érezni az ujjaim, ami igen jó jel feltéve, hogy még csak nemrég léptünk be. Amíg ő ellátja, a kutyát én úgy döntök, jól esne egy jó meleg fürdő és ha már kaptam alkalmat rá azt ki is használom, így kettesével szedve a lépcsőfokokat megyek az emeletre és körbepillantok. Ahogy elsétálok néhány ajtónál ahova vagy benyitok, vagy nem mert zárva van, rálelek a fürdőre. Legalább ráleltem ez is egy jó pont. Belépek és máris a fürdéshez engedek vizet, míg ledobom a kabátomat. Tényleg elég jól megizzadhattam, de most inkább libabőrős vagyok, mint izzadt. Hozzáérek a kezemhez és érzem mennyire hideg, így el is rántom.
-Na ennek a fele sem volt tréfa- mondom és inkább nem próbálok nem magamhoz érni az ujjaimmal. Ledobom, ami nem kel és nekilátok a fürdésnek. Kellemes hőfokú és jó érzés legalábbis jobb, mint odakinn fagyoskodni. Nem is tudom, meddig áztatom magam, nem figyelem az időt. Talán percekig talán már van fél órája, mindenesetre kilépek és rögtön egy törölközőt kerítek, amit magamra csavarok és nem sokkal később megtörölközve kinézek a folyosóra, de nem lépek ki. Nem fogok törölközőben kilépni innen az is biztos, annyira azért nem vagyok merész és nem bízok benne…

4Borka villa Empty Re: Borka villa Vas. Feb. 19, 2012 3:56 pm

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

* A kutyáim, nem mernek semmit se tenni amíg ott vagyok, de amikor hátat fordítok érzem hogy zavar támad a soraik között. A lány kérdéseire, azért igyekszem válaszolni,kicsit megkésve, bár most kissé máshol járnak a gondolataim. *
- Nem, szoktam félni. A félelem, az elme gyilkosa csak megbénít és cselekvés képtelenné tesz. Amúgy se volt, eddig senki aki képes lett volna, hogy legyőzzön. Az egyetlen, egy akitől tartanom kell az saját magam. Tudja, a rég múltban Auror voltam, és ilyen minősítésben számtalanszor találkoztam, a gonosszal. -
*Mondom, neki mielőtt még megindulna felfele a lépcsőn. Amíg újdonsült ismerősnőm fürdik egy percnyi időm sincsen tétlenkedni. Először is, a kutyát kell biztonságban helyezni, ami korántsem olyan egyszerű feladat mert mihelyst földre teszem, rögtön nekem akar támadni. Szerencsére egy gyors mozdulattal sikerül, a földre tepernem majd egy gyors varászlattal rögtön magamhoz is hívok egy fiola nyugtató folyadékot, amit rögtön a szájába is öntök. Amikor ismét, lenyugodott szépen összekészítem a szükséges orvosi szereket, hogy kéznél legyenek a műtét során. Mikor, minden meg van egy szike segítségével óvatosan kimetszem a tüskét, majd annak rendje módja szerint lefertőtlenítem. Végül, egy tálka vizet, és némi gyógyszerrel kevert húst hozok be neki, hogy legyen mit ennie mikor felébredt. Innentől már stabilan, tudok figyelni Alessia szükségleteire, és gyorsan összeszedek neki néhány régi ruhadalbot. A legtöbb amit találok meglehetősen régi, még múlt századot idézi, viszont az álcázás miatt beszerezte néhány uniszex darabbot, amelyeket egy -két gyors bűbájjal méretre tudok kicsinyíteni. A választásom, végül egy régi módi, csipkés fehérnemű párosra, egy fehér ingre, és egy összeillő kötött pulóverre és vastag nadrágra esik. Ehhez, két zoknit, egy lovaglócsizmát is odakészítek, de ezeknek felhúzását, külön szeretném megmutatni neki, már csak azért is mert, megígértem neki.*
- Megjöttem. A ruhákat, beadom nem szeretnék többet látni, mint amennyi illendő, ha végzett akkor bemegyek és megmutatom hogyan kell megvédenie a lábát a hidegtől. Ilyen, időben nagy hasznát veszi és az fagy le először. -
* Mondom, neki a meglehetősen álszent szöveget hiszen én nála jóval lengébben vagyok öltözve. Kettőnket, azonban össze se lehet hasonlítani hiszen én testem forró vérfakas lét miatt, és egész életemet hideg tájakon éltem le. *
- Szóljon, ha végzett. Remélem, mindent sikerült megtalálnia amit szeretett volna és kényelmesnek találta a szállását. Ha, gondolja begyújthatok egy kicsit a kandallóba, hogy még melegebb legyen, ezek a nagy szobák reggelre hajlamosak kihűlni. -
* Hallatszanak, az újabb szavaim majd benyújtom neki a ruhát, az előre megbeszélt módon és szótlanul várakozom, addig ameddig nem szólít.*

5Borka villa Empty Re: Borka villa Vas. Feb. 19, 2012 4:31 pm

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan

Amíg várok, rá nekidőlök az ajtó mellett a falnak és behunyom a szemem. Kellemes újra melegebb helyen lenni és a fürdő segített, hogy úgy mondjam feléledni és felolvadni, ha úgy vesszük. Ráadásul a meleg fürdő miatti pára is kellemes. Lehunyom a szemem és némán a falnak dőlve pihenek. a futás jól esett annak ellenére, hogy a kutya üldözött. Rég futottam ennyire sokat, és gyorsan illetve nm hittem volna, amikor elindultam, hogy ez lesz a dologból. Főleg nem az, hogy máris megismerek valakit. Sokféle gondolat megfordul a fejemben a lent elhangzottakról. Auror? Hát példának okáért ez is nyomott hagyott és gondolkodásra ösztönöz engem. Sőt némi tiszteletre is felé, illetve szimpátiára. aki auror volt az nem lehet rossz ember legalábbis, ha nem azért nem az mert a másik azaz arra a bizonyos sötétebb oldalra állt. Elgondolkodva a falnak dőlve állok és várok, amíg meg nem hallom a hangját kintről. Nem ijedek meg, úgyse nyitna be. Hozzá képes csak valami kislány vagyok, aki eltévedt és ő rátalált hazavitte, majd gondját viselte. Semmi komolyabb, bár ez a gondolat egy kicsit rosszul esik, aminek már nem jó következményei lesznek.
~ Csak nem belezúgtam?~ Morfondírozok, és nem adok választ egyelőre. Ez azért érdekes lenne, hogy máris beleszeretek valakibe, aki megmentett. Hát…. ez is én vagyok végül is, de ha ezzel elé állnék tuti biztos, hogy kinevetne. Még én se vagyok benne biztos, lehet csak úgy tekintek rá mint ahogy egy apára szokás, vagy.. valami más. Sóhajtva nyitom ki az ajtót résnyire és kitekintek rá.
- Köszönöm….- mondom és nézem őt, de jobban egyelőre nem nyitom ki az ajtót. Már így is túl sok butaság fordul meg a fejembe,. és nem akarok még többet szabadjára engedni. Most komolyan normális vagyok? Nem… ez biztos. Figyelem őt , majd bólintok arra, hogy megmutathatja, hogyan vegyem hasznát… az ő szavaival élve. Bár ő itt lakik, tudja milyen a hely így bízom abban, hogy ad egy két jó tippet a jövőre nézve. Végül is jó időt a suliban fogok tölteni ez biztos. a ruhát elveszem tőle jobban kinyitva az ajtót, hogy beférjen és be is csukom, majd nekilátok felöltözni. Próbálok sietni, de azért nem olyan könnyű ennyi dologba belebújni legalábbis nem ehhez vagyok szokva. Sokkal egyszerűbb ruhákhoz, de ez a szülővárosom béli éghajlat miatt van. A lényeg viszont az, hogy lassan felveszek mindent, amit adott nem sietve és egyensúlyozva, amikor a nadrágba bújok bele. Még várattatok magamra egy kicsit, mert ,mégiscsak megpróbálkozom, magam a dologgal elvégre nem vagyok már ötéves kislány akit az anyja és az apja öltöztet. Végül kinyitom az ajtót és rátekintek.
- Azt hiszem kész…- néztem rá a hajamat még mindig nem összefogva és egy egy kósza tincs az arcomra hullik, amit el is seprek a kezemmel .- hát ilyen ruhám sem volt még, de melegebb, mint ami nekem van-mondom és nézek rá- A kandallós ötletet pedig jónak tartom. Fázós típus vagyok, de ennyire általában nem szoktam. Bár ez egy másik ország hidegebb is van, így annyira nem kellene ezen csodálkoznom igaz? - kérdezem és figyelem az arcát és őt magát. Ahhoz képest, hogy én majd megfagytam rajta semmi sem látszik, de nem tudom eldönteni, hogy mindenkivel így van-e ez itt vagy csak ő ilyen különleges… Végül mégsem kérdek, rá a dologra inkább várom, hogy megmutassa, amit szeretne. A ruhát sem tudom, hogy mennyire vettem fel jól, de azért azt hiszem ebben még volt elegendő tapasztalatom, hogy semmit se vegyek rosszul. Bár megeshet még velem is…

6Borka villa Empty Re: Borka villa Pént. Feb. 24, 2012 9:52 am

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

* Türelmesen megvárom amíg felöltözik, miközben hátamat hanyagul a falnak vetem, amely kellemes hideg érzetet kelt forró testemben. Bár nem látom mi zajlik odabent érzékeny füleimmel végig nyomon tudom követni, a lépéseinek zaját, a ruha felvételekor keletkező apró hangokat, amelyek különös fantázia képek tömegét hozzák magukkal. Ezekben, semmi erotikus nincsen, szimplán csak elképzelem, az érintését, vagy éppen csak a mosolyát. *
~ A mai felnőtt anyagokon felnőtt fiatalok fel se fogják az ilyen apróságok jelentőségét. Jelentősét. Ez nem is csoda, hiszen nekik fogalmuk sincsen milyen az hogy nő, ami sajnos nagyrészt lányok hibája is. Alessia, azonban egészen másnak tűnik, van benne valami ami különlegessé teszi, ez persze lehet csak annyit jelent, hogy a kedvenc nyelvemen beszél. Azt hiszem túlzottan régen voltam nővel, bár korábban sem töltöttek be jelentős szerepet az életemben. Igazi, erotikus izgalmat mindig csak az okozott ha láttam, hogy ellenfeleim, vérbe fagyva hevernek előttem, vagy ha éppen láttam, hogy bűnhődnek a gyilkosok. Ettől vagyok éppen, olyan rossz mint ő és emiatt kellett volna őt jóval korábban haza küldenem. ~
* Fogalmazódnak, meg fejemben a különös gondolatok, mint egy válaszul az elmémbe tóduló tévképzetekre. Szerencsére, újdonsült ismerősnőm hamar végez és így végre gondolatok, helyett cselekedhetek is, ami jóval kevésbé zavaró számomra. *
- Nem, tűrte be rendesen az ingét. Ilyen, időben mindig be kel, hogy legyen tűrve és normálisan kell állnia, különben kifázik a veséje. -
* Mondom, neki szelíden majd oda nézek hozzá és végig simítok egészen finoman, hogy ne érezze tolakodásnak. Gyorsan helyére teszem, az ingét ami miatt kicsit be kell nyúlnom a nadrágjába, de most is vigyázok, ne hogy eltévedjen a kezem és természetesen amint végeztem rögtön hátra lépek. Természetesen, én elég lazán vagyok felöltözve, azonban az én hidegtűrésem és az övét össze se lehet hasonlítani és azt hiszem az én hiperaktív vesémet még tartós mínusz fokok, se tudnák komolyan kikezdeni. Ezt, követően kandallóhoz sétálok, amelyet gondosan megrakok fával, és papírral, hogy szépen égjen mire visszatérünk ide. *
- Üljön, le és meg mutatom, hogyan védje meg a lábát, a hidegtől. Persze, ez főleg kintre vonatkozik, és akkor is csak ha mínusz húsz fokig esik a hőmérséklet, de akkor már egy második nadrágot is felkel venni. Ide bentre, az teljesen felesleges csak rá melegszik, beleizzad és végül ha kilép a házból megfázik. -
* Magyarázom, neki majd ha leült a kezelésbe veszem a lábát. Először puha selyempapírba csomagolom be a lábfejeit, majd két vastag gyapjú zoknit rá, és legvégül a vízhatlan csizmákat is rá adom, hogy az is tökéletesen illeszkedjen. *
- Kész, vagyunk! Remélem, tetszik magának amit adtam, bár kissé régiek már ezek a göncök. Jól, gondolta ez itt nem Olaszország, ha nem Orosz és annak is az egyik barátságtalanabb része. Egyébként milyen nyelven beszél? Kezdek, belezavarodni ebbe az olaszba, jobban hozzá vagyok szokva angolhoz, de legjobb lenne a francia, vagy az orosz. -
* Kérdezem meg tőle, majd felállok és megindulok lefele a konyhába. Egy kéz mozdulattal jelzem, hogy kövessen, így közbe megbeszélhetjük a nyelvhasználati problémákat és talán még sok minden mást is.*

7Borka villa Empty Re: Borka villa Vas. Feb. 26, 2012 3:24 pm

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan

Az öltözködés nem jött össze a szavaiból nézve, de hát életemben nem volt rajtam ing. Na szuper, körülbelül akár egy gyerek akit az apja öltöztet. Micsoda nap, de hát… Mindegy. Ráadásul a vesefázást is felhozta nekem. Ha nem tanultam volna, biológiát nem tudnám, mire érti. Ilyenkor kellene áldanom az iskolámat, amibe jártam, bár nem fogom. Főleg azért nem mert nem kedveltem a biológia tanáromat, de így utólag magamban megérdemel egy köszönömöt. Bár amikor hozzám ér eléggé meglep vele, hogy rögtön meg is érint a mondat után, de nem húzódok el tőle. ehelyett a kezeire tekintek, majd el, ami a fantáziámnak köszönhető, de ezt éppen nem akarom kifejteni. Érzem, ahogy végigsimít rajtam a kezével és ez egyáltalán nem zavar inkább más érzéseket kelt bennem. Buta képzelőerő is rátesz egy két lapáttal, aminek következtében kicsit elpirulok, de mázli, hogy a hajam az arcomra hullik és nagyjából el is takarja. Ám amikor ellép, rátekintek és elsimítom újra a hajamat a helyére. Nézek rá, majd a megigazított ingre végül újra fel az arcára a szemeibe.
-Te nem fázol?- kérdezem és a két kezem a hátam mögött összekulcsolom, de más dolgok járnak a fejemben ahhoz képest. Egy pillanatra meg akartam érinteni az arcát, amit szerény személyem szerint ő nem díjazna. Mikor elsétál, a kandallóhoz csak figyelek utána mintha várnék valamire, de semmit sem csinált amit annak vehetnék be, hogy ő is hasonló dolgokon agyal mint én. Csak egy kislány vagyok, aki van olyan buta és beleszeretett a megmentőjébe. Éljen a szabad akarat… Majdnem sóhajtok is, de inkább hanyagolom, mert a végén rákérdez, hogy miért teszem. a parancsra vagy talán kérésre leülök és hallgatom a monológját. Már nem érdekel a kinti hideg, sem a mínusz fok, sem hogy nemrég még egy kutya kergetett engem. Most valamilyen oknál fogva elcsavarta a fejem, hogy úgy mondjam, és nem tudok arra koncentrálni, amit mond. Melegben vagyok nem egyedül ráadásul szép kellemes tűz ég a kandallóban meleg száraz és tiszta ruha van rajtam. Nincs, okom a panaszra semmi miatt akkor miért érdekeljen annyira, amit mond., Bár tetszik a hangja… Inkább enyhén megrázom a fejem és figyelem, amit csinál, hogy megtanuljam. De már is hálás vagyok apámnak és anyámnak, hogy elengedtek ide. Ahogy feladja rám, sorra a dolgokat megint őt kezdem figyelni. Kevés esélye van, hogy meg is jegyzem, amit mond vagy tesz. Bár a hangjára megint észbe kapok.
~Jó lenne, ha kicsit összeszedném, magam~ dorgálom, gondolatban magam miközben beszél.
- Nem, nem dehogyis remek dolgokat kaptam, csak kicsit furcsa. de meg lehet szokni. És igen tudom, hogy orosz országban vagyok, és nem olaszban- hadarom a saját nyelvemen, majd elnémulok. Milyen nyelven tudok még? Hát a tört angolomat jobb, ha nem mutatom be neki.- Hát… talán egy kicsit angolul, de nagyon kicsit… nem megy annyira, hogy folyékonyan beszéljem.- válaszolom végül az igazat. Eközben figyelem, ahogyan feláll és elindul lefelé. Először nem tudom, hogy kövessem-e, de a kézzel való intés után már fel is állok és követem akár egy hűséges kutyus. erről le kellene szokni. Na meg a lábam elé is kellene néznem, mert amilyen balszerencsés vagyok, nagy esély van rá, hogy megbotlok, de inkább őt figyelem továbbra is. Lehet nem meleg, hanem hideg zuhanyt kellene vennem jelen pillanatban. Ismerem magam annyira, hogy hatalmas hibát követek el azzal, hogy őt bámulom, de máris olyan érzéseket érzek iránta, amit nem kellene, ha azt nézem, hogy biztos van köztünk legalább 10év, de lehet több is. A balszerencsére visszatérve alapvetően össze is jön., hogy majdnem az utolsó 5 lépcsőfokon meg is botlok. Na ennyit arról a szabályról, hogy mindig nézz a lábad elé. Ma már gyerekesen, szerelmesen butának és ügyetlennek is érzem magam, de egyszerre. Legalább ne előtte ügyetlenkednék, de nem. Valahogy előtte duplán annyit, mint mások előtt, de szerintem neki okozok katasztrófát azzal, hogy beengedet a házába. A közveszélyes illetve magamra nézve önveszélyes énemre bizonyára nem lehet szüksége.

8Borka villa Empty Re: Borka villa Hétf. Feb. 27, 2012 1:06 am

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

* A lány szavaira csak egy apró, elegáns biccentéssel reagálok, majd a konyha felé veszem az irányt. Szerencsére szótlanul követ engem, és megérti a gesztusaimat, mert én hadarásával egyre kevésbé tudok mit kezdeni. *
~ Ezek az olaszok... Hiába beszélik a világ legszebb, legdallamosabb nyelvét, de úgy tudják hadarni nyelvet és az rengeteg indulat hangjukban. Ez a lányka persze, zavarba van és azért hadar de akkor is gondolhatna rám. Ilyen sebesség mellett nem tudom, megérteni amit mond és mivel más nyelven nem beszél, azt hiszem lesznek még problémáink. Az orosz és angol nyelvnek is meg vannak előnyei még ha az utóbbi bonyolult és ropogós, az előbbi pedig túlzottan egyszerű, és nincs benne semmi fenséges. ~
* Gondolkodom, miközben megindulunk a konyha felé. Most egy másik utat mutatok neki. Először végig megyünk egy keskeny folyosón, amely egyenesen egy szűk lépcsőhöz vezet, amelyen régen a cselédek közlekedtek. Ekkor derül ki hogy újdonsült ismerősöm nem tartozik éppen, az összeszedettség minta példái közé, és mi tagadás nem éppen a legügyesebb varázsló a földön. Alig teszünk néhány lépést előre, ő már is megbotlik és éppen az utolsó pillanatban kapom el őt, így megmenekül a hasra eséstől. Áldom, szerencsémet, hogy az illemnek megfelelően előre mentem, hiszen egy úriembernek kötelessége megvédeni a hölgyet, és bár egyszer se fordult eddig elő hogy ennek a gesztusnak gyakorlati haszna lett volna, most még is eredményesnek bizonyult. *
- Óvatosan! -
* Szólok rá, miközben az egyik kezemmel megkapaszkodom a korlátba a másikkal tartom őt. Miközben a testem elfordult féloldalasan elfordult a testem, így kicsit mellkasomnak szorult ugyan, de ez még mindig jobb mint a kemény kő padló. Alessia ha figyelmes, most észreveheti, hogy testem szokatlanul meleg, mint ha nagyon magas lázam lenne. A másik jellegzetességem pedig a szagom, amely a test jellegzetes kipárolgásai mellett, magán hordozza az állatok, a növények és vér szagát, hála mindennapi tevékenységeimnek. *
- Folytassuk, az utat! -
* Mondom, kurtán majd egy szelíd lökéssel újra egyensúlyba hozom őt. Az egyik kezemmel azért megragadom az övét és hátra-hátra tekintve, óvatosan és lassan vezetem a konyháig. Nem, volna jó ha újabb balesetet szenvedne, ha már sikeresen megmentettem egy bevadult kutyától. A vezetésem alatt hamarosan leérünk a konyhához, amely abból folyosóból nyílik ahova kutyát is elhelyeztem. A helység, az épület méreteihez mérve, is gigászinak hat. Több, hatalmas méretű tűzhely, előkészítő asztalok és edények találhatóak itt katonásan felsorakozva. Az egyik asztal mellé székek vannak állítva amelyből, kikövetkeztethető, hogy ott szoktam étkezni. *
- Kérem foglaljon helyet. A vacsorát hamarosan találom. Előételnek, orosz zöldség levest eszünk, amit két -féle spagetti fog követni. Ha nem haragszik desszertet nem szervírozok, ahhoz túlzottan késő van. Italnak, teát vagy kökény szörpöt tudok kínálni.-
* Hallatszik a nyugodt mély hangom, majd kihúzok neki egy széket és alátolom, éppen úgy betartva az illemet ahogyan eddig mindig. Ezt követően a pálcámat magasba lendítem és egy szempillantás alatt működésbe hozom a konyhát. Egyik tűzhely lángjai magasba csapnak, kések és fazekak emelkednek magasba, legvégül pedig hála begyűjtő bűbájomnak hozzávalók is megérkeznek a pincéből. *

9Borka villa Empty Re: Borka villa Kedd Feb. 28, 2012 2:11 am

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan Very Happy

Azon agyalok, hogy tényleg angolul kellene neki beszélnem. Oroszul egyáltalán nem tudok így semmi esélye neki. Talán megkérem, hogy tanítsa meg, bár ha az angol ennyire nem az erősségem, akkor ez sem lesz… Az arcát szeretném nézni nem a hátát, de arra igazán kevés esély van. Így haladok mögötte a botlásig. Na, itt azért sok esélyem nem volt megkapaszkodni, így ha nem kap, el valószínű esek egy szépet. Hogy úgy mondjam, ahogy a karjaiban tart szinte a következő pillanatban kicsit meglep. Őszintén bevallva eléggé ahhoz, hogy egy pillanatra elfelejtsem a levegővételt is. Vagy talán kettőre, nem számít, de a lényeg hogy a kezében tart és… nekem ez valahogy elég jól esik. Felpillantok az arcára, majd le is sütöm a szemem. Bénázok itt és ha nincs előttem, most biztosan a földön lennék…
-Sajnálom hogy ennyi baj van velem…- mondom szégyenkezve, hogy máris ennyi baja van velem, pedig körülbelül két maximum három órája ismer. Eddig fel sem tűnt, hogy a mellkasának vagyok egy kicsit nyomodva, de most azért leesett.
~Hoppá….~ gondolkodok és el is pirulok rögtön. Nem azért mert zavar, sőt eléggé tetszik őszintén megvallva a helyzet. Újra rátekintek, de most a szemeibe is nézek. Kíváncsi vagyok, mit gondolhat, mi járhat a fejében, főleg azért mert itt fog a kezében. Jó idősebb nálam, de azért mégiscsak… Kíváncsi vagyok, de nem kérdezek rá, mert egy az butaság lenn a másik pedig, hogy ebben a helyzetben előnytelen is még a végén el is engedne. Ugyan lassan, de feltűnik, hogy sokkal melegebb, mint én. Talán lázas lehet… vagy ő is vett volna egy fürdőt... nem azt nem hinném. Inkább az első az, ami meggyőző, de akkor miért sétál kint ilyen lenge öltözetben. az illatát betudom a kutyának. Hisz megnézte gondolom, amíg én fürödtem. El is gondolkodok azon, hogy tényleg lázas-e vagy valami más lehet. Ha más, akkor jó lenne, ha tudnám mi. Viszont mielőtt jobban elgondolkodhatnék, hozzám szól, majd újra a saját lábaimon állok.
-Rendben folytassuk-tekintek rá és már nem is tudom min járt az agyam az előbb. Annyira nem is érdekel főleg, hogy megfogja a kezemet. Amint elindul követem megint úgy akárcsak egy hűséges kutyus, akit már pórázon vezetnek. A konyháig olyan gyorsan telnek a percek mármint a pillanatok, hogy esélyes sincs gondolkodni. A kezünket nézem főleg, így fel sem tűnik, hogy belépünk, csak amikor majdnem nekimegyek. Végül eltekintek a kezünktől, hogy szemügyre vehessem a konyhát. Azt nem is figyelem igazán mit mond, de leesik, hogy az ételekről van szó, és az is hogy a vacsoráról. Szerencsére van bennem annyi tisztelettudás, hogy végiggondoljam mit mondott és rájöjjek, hogy amit mondott az elvileg olasz étel volt. Nem kérdezek rá, hanem a mozdulatait követve figyelem, ahogy kihúz nekem egy széket. Nagyon udvarias velem és ez is tetszik, bár érzem, hogy gyerekként tekint rám nem pedig valami érett nőként. Ez azért zavar, mert nemek tetszik az, ahogy viselkedik velem, csak az nem, ahogy tekint rám. De hát meg van rá az oka és mégis annyira tud zavarni, hogy elmélázzak rajta. Rátekintek újra, amikor pálcát használva a konyha a legdurvább szavakat használva.. életre kel. Nézem, ahogy minden szinte magától a mágia hatására mozog. Abban, biztos vagyok, hogy én erre nem vagyok képes, de ő egyedül él így biztos könnyebb neki, ha így csinálja. Hát odahaza nálunk fizikai munka van, így kissé érdekesnek tartom.Azon kezdek töprengeni, hogy szokott-e vendége lenni, mert ezen a téren elég jó. Főleg mert udvarias és úriember is, bár kissé nyers, azaz szűkszavú. Belőlem viszont előtörnek a fel nem tett kérdések...
-Egyedül élsz csak? Vagy netán van valaki, akivel együtt élsz. a kutyákon kívül?- kérdezem és nézem őt továbbra is. – Mesélsz nekem magadról? Példának okáért miért bírod annyira a hideget? Vagy mondjuk arról, hogy miért vagy olyan forró, vagy bármiről, ami eszedbe jut?- kérdezősködök. Lehet, hadarok, de próbálok odafigyelni rá, hogy érthetően tegyem - vagy inkább hagyjalak, és ne zargassalak kérdésekkel?- helyezkedek kicsit így kényelmesebben ülök. Nem akarom zargatni főzés közben, de érdekelne, ha mesélne magáról. Még ha nem is az egész életét, de kis részeket róla.

10Borka villa Empty Re: Borka villa Szer. Feb. 29, 2012 8:02 am

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

*A lány kissé megilletődve, és csöndesen ül a helyén miközben én keményen dolgozom, hogy ételt varázsoljak az asztalunkra. Először is egy kis lábast teszek tűzre, amelybe vajon pirítani kezdek, egy kis apróra vágott fokhagymát. Amikor, annak kellemes színe lett, hozzá keverem a póré hagymát és összeforgatom majd egyetlen percig hagyom, hogy összeérjenek az ízek. Ezt követően felöntöm vízzel és belehelyezem a mágiával feldarabolt répát, fehérrépát, zellert, és karalábét, végül besózom, egy adag krumplival besűrítem és egy fedővel lezárom. *
~ Így ni, az első fogás fel is van készítve. Bár alapvetően szeretem hús ételeket, főleg, a finom, szaftos még kicsit véres húsokat, azonban ennek az ételnek olyan zamata van, amely felér bármilyen pecsenyével. Ráadásnak át is melegíti az embert, és rengeteg vitamin van benne, éppen tökéletes egy ilyen hideg téli estén. Remélem Alessianak is ízleni fog, úgy tudom az olaszoknál nem szoktak ilyen sok fajta zöldséget keverni. ~
*Gondolkodom, miközben a lány lassan feloldódik és kérdések áradatát zúdítja rám. Ez kicsit meglepően ér, de megpróbálom felvenni a ritmust és minden kérdésére megfelelő választ adni, bár akad közöttük egy-két igen csak zavaró. *
- Nem, a kutyáimon kívül van egy házi manóm, aki segít háztartásban Egyedül, nem tudnám rendet tartani ebbe a hatalmas háztartásba. -
*Válaszolok az első kérdésére, majd mivel végre van egy kis időm, jobban szemügyre veszem őt. A tekintettem végig siklik a vörös haján, sugárzó szemein, és a finoman lebiggyesztett vörös, élettel telt ajkain és testének kecses vonalain. Mindent alaposan megfigyelek, majd összeegyeztettem azzal amiket eddig láttam, hogy kicsit tisztább képet kapjak helyzetről. *
~ A lánynak láthatóan tetszem, ami gyakran előfordul ha valakinek megmentik az életét, azt hiszem azonban itt némileg másról van szó. Ezek rajongó pillantások, túlzottan erős fellángolásról tanúskodnak és mindent megcsinált amit mondtam neki, egy pillanatig se ellenkezett. Nem lenne szabad senkiben se ennyire megbíznia, és ez nem is természetes viselkedés. Valószínűleg, gyenge kapcsolata volt az apafigurával, vagy éppen túlzottan erős és idősebb férfiakat keres, akik rá emlékeztetik. Esetleg lehet simán szeretet hiányos, vagy túlzottan romantikus alkat, de egy biztos nem tartozik éppen, a legerősebb jellemek közé. Éppen, ezért nagyon kell vigyáznom hiszen ha még jobban belém esik akkor nem tudom majd elküldeni magam mellől, nekem pedig semmi szükségem sincsen egy érzelmileg sérült kölyökre. Ő rá csak veszélyt jelentenék, és különben is legalább nagyapja lehetnék. ~
* Gondolkodok el ismét, ezúttal jóval hosszabb ideig. Közben nem tétlenkedem, előveszek egy hatalmas húsdaralót, gombát és húst vágatok a késekkel. A lelkemet a nyilvánvaló felismerés ellenére se fogja el vágy, vagy a szomorúság, épp olyan érzéketlen maradok mint ahogyan mindig is szoktam. *
- Vannak még csirkéim, juhaim és más haszonállataim is még, sőt a kis tóban étkezési célzattal halakat is tenyésztek. A hideget pedig természetesen, azért bírom mert itt születtem Oroszországban, és később is főleg hideg helyeken laktam.-
* Mondom, neki a szokásos kellemes mély hangon. A testem melegéről szándékosan nem beszélek, mert hazudni nem akarok, de felfedni se szeretném magamat előtte. *
- Egyébként melyik házba jelentkeztél? Tanultál korábban varázsló iskolába? Egy egyszerű kábító bűbájjal vagy hátráltató ártással könnyedén hatástalanítható lett volna a kutya. Nekem, eszem ágába se lett volna fára mászni, bár kétségkívül hatásos megoldás.m-
* Kérdezek, vissza ezzel is próbálva elterelni a figyelmet rólam. A hús és gomba amúgy is elkészült közben elkészült, így térhetek vissza az ételkészítéshez. *

11Borka villa Empty Re: Borka villa Szer. Feb. 29, 2012 12:46 pm

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan Smile

Szinte telnek a percek szépen, lassan amíg ő főzöget. Én a válaszaimat várom inkább, mint az ételt, így nem figyelek rá. Türelmetlenkedve elkezdem harapdálni az ajkam és elnézek oldalra a konyhában kivételesen nem rá. Keresek valamit, amivel lefoglalom magam, amíg nem válaszol nekem, de semmi sem ragad meg így kénytelen vagyok őt nézni ahogy főz. Bár kedvemre való a dolog azért nem hangoztatom egyelőre. Még mindig türelmetlenkedek, amikor végül megkapok egy választ. Ez azért több a semminél. Végighallgatom az első mondatát és az arcára tekintek, amikor ő rám.
- Szóval házi manód van. Az jó dolog, de gondolom régebben sokan laktak itt. Hisz amekkora ez a hely…- tekintek körbe. - akár tíz ember is simán eltévedne-mosolyodok el és őt figyelem. megint az érdekel, hogy vajon mi járhat a fejében, ahogy engem figyel. annyira átható a pillantása mintha engem akarna elemezni. Na, hát az nem valami nehéz, mert úgy tekinthetek rá akár egy szerelmes kiskutya. Más ötletem és hasonlatom nincs épp, így ennél maradok.
- És miért nem láttam még a manót?- teszek, fel egy kérdést mielőtt rátérnék a következő válaszra. Eközben persze ő folytatja a főzést így megint csak figyelhetem őt.
~ Vajon tényleg kislánynak tart?~ figyelem őt ahogy dolgozik. Még igazat is adnék neki, hisz apám lehetne, de tetszik így is. Az illatokat persze bizonyos szintig érzem, de nem érdekelnek annyira, hogy rájuk figyeljek.
-Az jó dolog, de akkor vigyázz magadra, mert szerintem lázas vagy. Jobb lenne, ha lepihennél…- próbálok rá hatni valamilyen szinten. Bár nem hiszem, hogy egy alig ismert személy eldöntheti, hogy ő mit akar. így vagy összejön, vagy nem a lényeg továbbra is azon van, hogy válaszolgat a kérdéseimre, de most ő kérdez tőlem így rögtön másképp áll a helyzet.
-A Fauvela diákja vagyok. legalábbis oda jelentkeztem. És nem jártam eddig mugli iskolákat leszámítva sehová. És köszönöm, szerintem is jobb, mint elátkozni egy állatot. Gondoltam egy idő után továbbáll, hisz ő sem várhat arra örökké, hogy lemásszak arról a fáról. És nem akartam bántani azt a kutyát… szeretem az állatokat és sose tudnék nekik sem fájdalmat okozni, sem varázslattal elbánni velük. egyszerűen szerintem ez durva és primitív is..- magyarázom neki a gondolkodási elveimet. Lehet butaságok, de szerintem normálisak és ésszerűek. Ebbe nem is akarok jobban belegondolni, de arra rájöttem könnyen, hogy gyereknek tart. Azért már idősebb vagyok, nem egy hat vagy hét éves gyerek, akit pátyolgatni kel. És ezt be is fogom bizonyítani neki. Eltekintek tőle le a kezeimre, amiket az ölembe tettem időközben, majd fel vissza rá.
~ Csak azért is megmutatom, hogy nem vagyok, gyerek~ gondolom és felállok a székből, majd odasétálok hozzá. Mivel magasabb így felkel néznem rá, de ez legyen az én gondom.
-Ne tekints rám úgy akár egy kisgyermekre- figyelem őt és a szemébe nézek-, Nem vagyok az….-folytatom, amit mondok neki és a kezem az arcára teszem. Ez egy elég merész lépés volt, de nem tud különösebben érdekelni. Nem akarom, hogy úgy kezeljen, mintha valami kölyök lennék, aki itt éjszakázik és másnap visszamegy a mamihoz és a papihoz vagy jelen esetben az iskolába. Ez eléggé zavar engem ahhoz, hogy képes legyek erre. Végigsimítok az arcán, nem érdekel őt ez zavarja-e.
-Kérlek, kezelj felnőttként… csak egy kicsit- suttogom és átkarolom, majd a fejem a mellkasának nyomom. nem akarom látni az arcát, mert lehet nem tetszik neki amit teszek. De én nekem ez most fontos, mert mégiscsak arról van szó, hogy miként tekint rám. Én kedvelem, de ő csak illedelmet, udvariasságot mutat felém. semmi mást, ami igazán zavar főleg amiatt, hogy nem vagyok annyira gyerek. Már tizennyolc is elmúltam igazán számításba vehetné. Végül mégis feltekintek az arcára, de nem engedem el. Csak figyelem a szemeit és várok valami választ, vagy elutasítást. Bármit, csak történjen valami, amivel kissé megváltoztatom a nézőpontját…

12Borka villa Empty Re: Borka villa Szer. Feb. 29, 2012 1:40 pm

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

* Mielőtt hozzá kezdenék a második elkészítéséhez, némileg elő kell készülnöm. A felszeletelt húsdarabokat először megfosztom a zsírosabb részeitől, majd egy nagyszerűre állított darálóval, egyszer átdarálom. Ezt követően két lávásba is hagymát kezdek el pirítani, amelyeket a kések apróra felszeleteltek nekem. Mikor hagyma megpirult, ráteszem a darált húst, és felöntöm egy vízzel, sózóm és beszórom a szokásos fűszerekkel, oregánóval, valamint borssal. A másik lábassal is megismétlem, ugyan azt de ott nem húst, ha nem gombát teszek a hagyma közé és azt kezdem el megpárolni, miközben harmadik lábasba belereptettem a tésztát, egy egyszerű bűbájjal. *
~ Na, egészen jól haladok. Tizenöt perc kell a húsnak, körülbelül tízperc a gombának és nagyjából húsz perc a tésztának. A levesnek, még harminc tehát lesz tízpercem összekészíteni mindent, és találni. ~
* Gondolkodom, el de nincs időm az étel eljövendő ízén elmélkedni, mert a lányka egy perc nyugtot sem hagy nekem. A főzés alaposan, lefoglalt ugyan, de közben félfüllel figyeltem rá és minden egyes szavát megjegyeztem magamnak. *
- A jó házi manó ismérve, hogy észre se veszed, hogy ott van. Semmi szükség nincsen rá most, ha kell megfog jelenni. -
* Mondom neki nyugodt mély hangon, minden gúnytól mentesen, már csak azért is mert Moneo nélkül, nem tudnám átvészelni a holdtöltéket. *
- Mugliiskola? Mit keresett, egy varászló a muglik között? Még, ha van is önben egy kis mugli vér akkor is felesleges amit ott tanítanak. A zenén és művészeteken kívül, nem hiszem, hogy van olyan, amit érdemes lenne tőlük elsajátítani. -
* Folytatom, az újabb kérdés özön megválaszolását, de a testem melegére vonatkozó megjegyzést megint figyelmen kívül hagyom. Erről nem szeretnék vele továbbra se beszélni, és amúgy is van bőven más amiről cseveghetnénk. *
- Mondja... mit... izé.. mit tanítanak.... -
* Folytatnám Allesia tanulmányainak, megismerését de ekkor olyan lépésre szánja el magát, amitől teljesen ledöbbenek. Számtalanszor néztem már szembe halállal és fekete mágia ezerarcú szörnyetegével, most még is furcsa érzések tömkelege árasztja el a lelkem, amelyek erős félelemmé állnak össze bennem. *
~ Mi... mi lesz ha bántani fogom. Nem, ezt nem szabad, nem szabad. Mit képzel magáról! Én nem adtam neki erre engedélyt. Hogy, jön ő ahhoz, hogy csak így megérintsen? Világosan, elmondtam azt hogy vigyázzon velem. ~
* Fut át az agyamon a gondolat, miközben a kezét az arcomra teszi. Mivel, eddig teljesen ledöbbentem amikor, felém indult, ez ellen nem tudok védekezni, pedig bármilyen meglepő nagyon is szeretnék kitérni előle. Szerencsére még ez sincs rám komolyan hatással, a lelkem helyén kongó ürességet, körülvevő jégfal kitart és megakadályozza, hogy hozzáférjen a lelkem sötét mélységeihez. A szavai csak lassan, jutnak el hozzám, az agyamat teljesen lefoglalja a testemben zubogó vér kiváltotta megannyi inger. *
- Ha azt akarod, hogy felnőttként kezeljelek viselkedj is úgy. Egész, este úri hölgyként kezeltelek veled, ne rontsd el az egésznek varázsát. Ennél, több tiszteletet senki se kaphat, a mai világba. Érd be ennyivel kérlek. A nőtől, még messze vagy, és legalább az apád lehetnék, de ami azt illeti sokkal idősebb vagyok mint hiszed. -
* Mondom, neki sokkal összeszedettebben mint eddig. Szerencsére hamar össze tudtam szedni magamat, így az ölelése elől már kitérni is megpróbálok, de sajnos erre nincs lehetőségem. A konyhapult miatt, nem maradt elég mozgásterem. Ez a gesztus már szinte elviselhetetlenné fokozza, a bizsergést, és szinte hallom, hogy bennem rejlő szörnyeteg üvölteni kezd. *
- Nem vagy már gyerek, ez igaz de még felnőtt se és kérlek itt zárjuk is le témát. Nem akarlak elüldözni mert vacsorát megígértem neked, és féltelek. Azonban, ha így mászol rám nem leszek képes neked megadni, a kelőtiszteletet, és a végén még megbántalak. Vétek, lenne egy ilyen csinos fiatal lány haragját magamra vonni. -
* Folytatom az előbb megkezdett beszélgetést hűvös, korrekt, udvarias hangnemben, majd eltolom magamtól mielőtt még a jégpáncélom esetleg olvadozni kezdene. *
- Ha megbocsát folytatnom kell a főzést. -
* Mondom, neki majd ha csak nem tesz megint valami kirívót akkor újra pálcát ragadok és folytatom ott ahol az ölelés előtt abba hagytam. Közben, megpróbálom átfuttatni az agyamon, mivel terelhetném el a témát, mert van egy-két dolog amit nem tudtunk kivesézni. Ilyen, például a lány varázslathoz való hozzáállása. *

13Borka villa Empty Re: Borka villa Csüt. Márc. 01, 2012 1:31 am

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan Cool
A válaszát követően csak vállat vonok. annyira nem érdekel a házi manó, hogy szóvá is akarjam tenni továbbra is. Lehet, nem viselkedek illedelmesen, ahogy gondolom, azt követelnék, de nem tud különösebben érdekelni. Persze azt észreveszem, hogy a lázra nem kapok választ, de nem akarom erőltetni. Ezen a téren úgy látszik nem nagyon fog bármit is mondani nekem így jobb, ha hanyagolom. De attól még a kíváncsiság bennem marad. Ezt még nem tudta azzal eltüntetni, hogy nem válaszol nekem.
- Azért mert édesanyám azt szerette volna, hogy oda járjak és szerintem azért volt haszna. Megismerhettem a muglikat a szokásaikat. És igenis volt mit el tanulnom tőlük és sokkal könnyebben be tudok közéjük illeszkedni. Én ezt gondolom, de mindenkinek más a gondolkodás elve, így nem zavar, ha nem érti.- tekintek rá. Másodjára is ugyanaz történik. Nem kapok választ rá, de nem tud különösebben érdekelni, hogy nem ad. ha nem ad akkor majd keresek magam rá választ… valahogy. Történetesen szeretném tudni kibe, vagy mibe szerettem bele, de eddig nem sokat tudok róla. A nevén kívül, na meg azokon, amiket mondott. De valahogy ezt a témát mindig hanyagolja, ami kicsit zavar. A következő talán kérdésre nem adok válaszút hisz akkor már egészen mást csinálok. Épp odamentem hozzá és az arcára tettem a kezem. Merész dolog, de képes voltam megtenni. És így érintve is forró az arca. Komolyan… mintha lázas lenne. Bár ez sem érdekel, most hanem az, hogy ne kezeljen gyerekként. Elvégre nem vagyok az. Nem mondom, hogy érett nő vagyok, de azért nem is egy kislány, akit pátyolgatni kell. Nem törődök sem azzal amiket mondott , sem azzal, hogy alig ismerem. Semmivel jelen pillanatban csak vele. Nem csak azért teszem, hogy megmutassam azt, hogy nem vagyok gyerek, hanem azért is mert tetszik nekem, és úgy érzem nem csak azért mert megmentett.
-De akármit csinálok, te nem úgy tekintesz rám. Úgy érzem, magam mintha valami kislány lennék akit a gondjaidba kellet venned, vagy mint az a kutya akin segítettél. És igenis kaphatok, csak kicsit észre kellene venni azt, hogy engem nem érdekel az a dolog, hogy az apám lehetnél - itt nem magázok. Nem tud érdekelni, mert végül is valamennyire csalódok a szavaiban-, És ha idősebb vagy? Máris kislány vagyok?- sóhajtok fel, de ettől még megölelem.- Lehet, nem vagyok gyerek már sem felnőtt, de nem vagyok kislány már. És nem szeretnék én sem vitát belőle, de akkor tekints már rám másképp… kérlek. - kérem meg őt. És őszintén nem megbántott inkább csalódtam valamennyire. sőt nem benne, hanem inkább magamban. Most komolyan gyerekesen viselkedek, de egyszerűen muszáj így viselkednem. Sőt a csalódást az követi, amikor eltol magától, hogy tényleg gyerekesen viselkedek. Otthagyom, ha annyira főzni akar és visszaülök, de nem tekintek rá. Ha ő így én úgy fogok viselkedni, ahogy kedvem, hozza. Akkor legyen így… kislány vagyok? Akkor így is fogok viselkedni a közelében, ha már ennyit lát a szememben. Bár ezeket úgyis csak azért gondolom, mert csalódott vagyok végül is, ha nem is nyilvánosan vagy szó szerint, de elutasított bizonyos mértékig, ami nem esett túl jól. Legyen úgy, ahogy akarja, hagyom főzni, de ne várjon el tőlem semmit. Most még én is gyerekesnek tartom a viselkedésemet, de ha egyszer zavar a dolog, akkor zavarni is fog. Nem mérges vagyok és nem rá. Inkább magamra vagy talán a koromra, bár ez eléggé értelmetlen. Sóhajtok újra és felé tekintek, de nem pont rá.
-Sajnálom, az előbbit....- mondom halkan, talán mert nem akarom, hogy hallja, amit mondok vagy, mert nem is gondolom igazán komolyan. Vagy nem pont neki mondom. erre magam sem jövök rá, de nem tud érdekelni jelen helyzetben. Ha hallja hallja, ha nem akkor nem. Nem tudok mást hozzáfűzni úgy igazán, csak ennyit. Végül is neki van igaza részben, mert gyerekesen viselkedek, de ha egyszer ilyen vagyok, akkor ez nem fog elmúlni. De attól még nem adtam fel a másik részét, mert ettől független még mindig tetszik nekem és tetszeni is fog. Ezután azonban inkább csendben maradok és, mérgelődök magamban azon, hogy mennyire buta vagyok.

14Borka villa Empty Re: Borka villa Csüt. Márc. 01, 2012 4:36 am

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

* Soha nem gondoltam Alessia-t butának, vagy ostobának és mindig is láttam benne valami különlegeset. Ez azonban, most már csak távoli illúziónak tűnik, most nem tudok másként tekinteni rá, mint egy érzelmileg zavaros, hisztis kislányra. Az akaratom nélkül, jött érintések emléke ráadásul még mindig bizsergetik a lelkemet, és kezdem nagyon kényelmetlenül érezni magamat, amiatt hogy folyamatosan bámul engem. *
~ Hogy tekinthetnék rá úgy mint nőre? Nem, is értem mit gondolt hiszen olyan kis fiatalka még. Szépnek, szép de ettől még nem fogok beleszeretni, kapcsolatot kezdeményezni meg végképp esélytelen. Ha ember lennék se érdekelne, hiszen egy felnőtt nő se nagyon tudott velem mit kezdeni, vagy olyat adni ami hiányozna. A nagynéném, és az anyám óta nem szerettem mást nőt egyszer se, természetesen őket se szerelemmel. Erre majd pont ő lesz az aki életembe először komoly érzelmeket vált ki belőlem Talán, ha kicsit ügyesebb és nem ennyire tolakodó fokozatosan lett volna esélye, hiszen én se vagyok teljesen fából. Most, azonban semmit se érzek iránta, ahogyan senki más emberfia iránt sem táplálok érzelmet. ~
* Gondolkodom el hosszasan, miközben szépen lassan megpárolódik a hús meg a gomba. A makarónihoz, belekeverem a mustárt, a citromlevet, a cukrot és a vízzel kicsit felhígított paradicsomlevet, hogy kellemes íze legyen neki. A gombás raguhoz hasonlóan az előzőhöz egy kis mustárt keverek, de paradicsom helyett fűszeres tejföllel öntöm fel. A szavaira sokáig, nem reagálok, mert egyszerűen nem tudok mit, és kell még egy kis idő, még kitalálom, hogy mit akarok mondani pontosan. Tudom, hogy elég egyetlen egy rossz szó és végleg megbánthatom vagy elidegeníthetem magamtól, ami jó megoldás lenne ugyan, de nem választom a könnyebbik utat csak azért se. *
- Nézze, maga még csak törvényértelmében nagykorú én pedig már öregember vagyok, még ha testem fiatalnak is látszik. Nem, igénylem egy nő érzelmi közelségét, arra fajta rajongásra pedig semmi szükségem nincs, amit maga tanúsít az irányomba. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, mert igazán szépnek és csinosnak tartom, de ez fajta viselkedés színtiszta önzés. Elgondolkodott-e már azon, hogy én szerettem volna-e az ölelést, vagy hogy egyáltalán megérintsen? Vannak, akiknek ezek a dolgok nem esnek feltétlen jól. -
* Mondom, neki nyugodt hangon végig felé fordulva és a lehetséges tartva vele a szemkontaktust, ezzel is éreztetve vele hogy figyelek rá, valamint hogy fontos. Próbálok, nem a lelkébe gázolni, de ekkor már jócskán mocorog bennem a ragadozó, és a lány minden létező szempontból könnyű prédának számít, sőt szinte könyörög azért hogy vadásszam le. *
- Nincs, miért bocsánatot kérnie, azonban mint felnőtt, tapasztalt ember kérem fogadjon meg tőlem néhány nag tanácsot, mert egyébbel nem szolgálhatok. Ne legyen ennyire naiv, mert bár én nem akarok ártani magának, de sokan vannak akik szívesen visszaélnének a helyzetükkel. Legközelebb már nem leszek ott ha bajba kerül, és nem oltalmazhatom meg veszélyektől. Ez pedig zavar mert bár alig ha lehet közöttünk romantikus kapcsolat, de ettől még őszintén kedvelem magát. A másik pedig, hogy ha legközelebb udvarol akkor ne kínálja fel magát és ne legyen ennyire egyértelmű. A tolakodó viselkedése nem csak hogy zavaró, de roppant kiábrándító is. Az udvarlásnak meg vannak a maga játékszabályai, és a nőknek megadatott az a lehetőség, hogy húzzák kicsit a férfiak agyát. Sokkal édesebb az a gyümölcs, amely a fa magasán termett a napfénybe, mint amelyet földről, már kissé kopottan szed fel az ember. Persze, a magasan növő gyümölcsért, többet is kell dolgozni, de ez is a szépség része. -
* Próbálom, egy költőtől vett idézettel kifejezni magam, gondosan megválogatva a szavaimat ami nem feltétlen egyszerű hiszen öt éve csak írásba gyakoroltam az olasz nyelvet. *
- Egyébként, nem beszélek túlzottan erős akcentussal? Nagyon, nehéz és fárasztó ezen nyelven beszélnem, főleg irodalmi hasonlatokra támaszkodhatom. Nem, válthatnánk át az angolra. Biztosan, magának is jól fog esni egy kis gyakorlás. -
*Mondom neki, majd tányérokat. Evőeszközöket és szalvétákat reptettek az asztalra. Alessia kedvén is megpróbálok javítani, egy csokor vörös rózsát varázsolok a pálcám végéből, majd oda lépek hozzá és felé nyújtom. *
- Virágot, a virágnak!
* Hangzanak a hibátlanul megformált angol szavak, miközben átható szemeimmel ismét végig mérem őt, most már valóban kicsit másképp mint eddig. *

15Borka villa Empty Re: Borka villa Szomb. Márc. 03, 2012 1:38 am

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan Smile

Ahogy őt figyelem érzem, hogy ezzel a hisztivel valami új dologra jöttem rá. Mármint, hogy valami egészen más dolgokat állítok róla. Hogy talán nem csak gyereknek néz, hanem talán fél is valamitől? Vagy talán sose volt kapcsolata… mármint úgy értve, hogy nem akart. Azt gondolhattam volna, hogy tényleg durva dologvolt, így nos szép szóval is rátámadnom, de attól, még ha neki ez nem is tetszik önző, lennék? Talán egy kicsit tényleg, de ne tehetek róla. Akkor azt hittem, hogy talán másképp tekintene rám. Persze ő még mindig csak a főzéssel foglalkozik, ami eléggé zavar. De mivel jelen pillanatban nem sok mindent tehetek, csak bámulok rá. Persze gondolom már ez is zavarja az előző viselkedés miatt így ezt sem folytatom. Inkább a kezeimre tekintek, majd arra gondolok, hogy meg mertem ölelni. Végül azért mégis megtettem, aminek kicsit örülök a csalódás mellett, ami ért És attól még hiába tette nem fogom feladni, csak egyelőre visszavonulok. Mintha ezt a csatát megnyerte volna ellenem, de a háború még csak most kezdődik. És úgy gondolom, ez csak az első volt és még nem hagyom annyiban a dolgot. Makacsan kitartok emellett a gondolkodás elv mellett, miközben főz. Persze nem tudhatja, mik járnak a fejemben, mivel a kezem bámulom épp. A következő mondatai mikor végül hozzám szól egy, kissé elmosolyodok.
- De nem gondolt még bele- kezdem újra a magázást-, hogy én nekem ezeket hiába mondja, ha egyszer így érzek. És szerintem a kor sohasem számított, hiszen az embereknél a kor csak egy jelző, ami azt mutatja mennyi éve, van még. Nem azt, hogy ez kötődne a szerelemhez. Ez butaság, és nem érdekel, ha számára ez szintén, amiket mondok akkor is ez lesz az én álláspontom. Ja és ezt a csatát megnyerte, hogy úgy mondjam, de nem adom fel. Mert a szerelemben…-itt megállok, és a plafonra tekintek -És a háborúban mindent szabad. Gondolom, ismeri ezt a mondást, de van benne igazság-, fejezem, be a mondatom s lehunyom a szemem.- Igen önző volt tőlem, amit tettem, de nem mondta azt, hogy nem tehetem. Legalábbis nem emlékszek, hogy említette, volna-vágok vissza és rátekintek. Egyáltalán nem hatottak meg a szavai. Csak menekül, számomra ez úgy jön le.
-Mitől félsz? Félsz az érintésektől? Vagy a szeretettől? Vagy van valami, amit rejtegetsz, emiatt nem akarod senki érintését-, kérdezem őt fürkésző tekintettel.
A következő szavaira el kell gondolkodnom a válaszon.
~Ártani? Veszély? Ugyan milyen? ~ töprengek el és meg is felejtkezem arról, hogy ezzel az időt húzom. Mikor azért feleszmélek egy újabb mosoly jelenik meg az arcomon.
- Ezt úgy mondja mintha valami szörnyeteg lenne, de aki megment valakit és nem árt annak ami bántani akarta őt az igenis jó ember még ha takar is valamit. Mivel kitér a kérdéseim elől, de ígérem nem zaklatom ezzel tovább, mert kellemetlennek tűnik ön számára erről beszélni és ezt tiszteletben tartom akkor. A naivságom pedig arra alapul, hogy könnyen beleszeretek bárkibe. Olyan, mint egy rossz szokás, de nekem tetszik ennek ellenére. És tudom, hogy visszaélnének, de ez nem tud rám hatni különösebben. De mivel nem tette így maga egy jó ember, még ha valamelyes szintem másnak tartja magát. A tanácsát megfogadnám, de ez ellen nem segít-, játszadozom egy hajtincsemmel a mondataim közben. Nem tekintek rá most. Nem, azért mert nem akarok, csupán őt zavarja az, ha állandóan nézek rá, de így viszont nem tűnhet komolynak, amit mondok.- És én többet érzek szimpla kedvelésnél, és nem fogom tagadni. De gondolom, már észrevette a viselkedésemből. És akkor másképp fogom ezt kihasználni, ha így értette az előző mondatát, de egyelőre ígérem, nem teszek semmit.- itt elengedem a hajam, majd rá tekintek.- Nem igazán beszél úgy. Legalábbis értettem eddig, amit mond. Az angolom, pedig nekem lesz az de, legyen, próbálok majd valamennyire érthetően kifejezni magam.-
Amikor rózsát varázsol azt aranyosnak, tartom.
-Köszönöm-mondom én is angollal, bár az olasz akcentusom eléggé látszik benne. Ahogy néz engem az valahogy más, mint eddig, de nem különösebben. A rózsát viszont elveszem tőle és az ölembe teszem. Nagyon jól esik azért ez, még ha az előbb bután is viselkedtem vele, akkor is udvarias maradt hozzám. És ez is tetszik benne, még ha a szavaiban talán rejtőzik némi kioktatás is.

16Borka villa Empty Re: Borka villa Szomb. Márc. 03, 2012 1:59 pm

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

* Oda kint feltámad a hideg szél, és lassan szállingózni kezd a hó, újabb adag fehér porral borítva be a tájat. A házba persze ebből, mit sem érzünk, hiszen masszív épület falai keményen ellen állnak az időjárásnak, de őt ez nem érdekli és újabb meg újabb rohamokat indít az ablakok, valamint az ajtók ellen. Jó ilyenkor, a túlfűtött konyhába üldögélni, ahol kellemesen meleg levegőt beteríti az ételek illatának nehéz felhője. A hangulat azonban már korántsem olyan kellemes, mint amilyennek az este elején indult, igaz nem is alakult ki közöttünk komoly vita. Egyszerűen csak, a lány teljesen félreértette a gesztusaimat és épp olyan bután viselkedik ahogyan a korabeliek általában szoktak. *
~ Eszméletlen hogy a lány mennyire nem fogja fel személyiségem lényegét és hogy mennyire félreérti a gesztusaimat. Még hogy én félek, az érzéseimtől? Ez egyszerűen nevetséges, nem is érzek iránta egy minimális féltésnél semmi többet és soha se voltam képes szeretni igazán. Hogyan féljek attól amit nem is ismerek? Persze, azt mondják az emberek azoktól a dolgoktól rettegnek a legjobban, amelyek még újak számukra vagy nem tapasztalnak, meg én azonban nem vagyok ember, és soha se rettegtem az ismeretlentől. Elég tapasztalt vagyok ahhoz, hogy tudjam néha azok a dolgok a legrosszabbak amelyeket jól ismerünk, és nem is figyelünk oda rá. ~
* Gondolkodom, miközben a szavait hallgatom majd megpróbálok válaszolni rájuk, amennyire erre érdemi lehetőségem van. Sok szava ugyan is, csak önmaga kényszerű ismételgetése, és csak kevés dologba tudott igazán újat felhozni. *
- Igen, én egy szörnyeteg vagyok és mindig is az, voltam ebbe nincs semmi nagy titok. Nem, véletlen kerülnek el az emberek. Már akkor is az voltam amikor megszülettem, és valóban azzá lettem volna. Akár hogy is próbálsz mentegetni, én nem vagyok jó ember hiszen számtalan emberi életet oltottam ki már. Puszta kezemmel, is számtalan módon tudnék végezni veled, és évek alatta mesterévé váltam mágiával, valamint a mérgekkel történő gyilkolásnak is. Az hogy jó magam is gyilkosokat öltem, vagy más milyen bűnözőket semmit se számít, alig ha vagyok jobb náluk. Maga is jobban tenné ha félne tőlem, és nem a hiába való meghódításommal foglalkozna. Jó magam is így teszek, nem az érzésektől vagy a gyengédségtől félek, csak saját magamtól.-
* Hallatszik az első válaszom, miután átnyújtottam neki rózsát, majd mint ha zsákmányként tekintenék rá körbe járom az asztalt, és a végén nagyot koppantok annak kemény deszkájára, tökéletessé téve ezzel az összhatást. *
~ Remélem sikerül megrémítenem, és mai éjszaka után soha többet nem fog ide visszatérni, amilyen kis állhatatos a végén még visszafog ide jönni. Semmi szükségem egy ilyen kis koloncra a nyakamon, bármennyire csinos és kellemes társasság is.Neki pedig még jobb lesz nélkülem, egy veszéllyel kevesebb amivel innentől szembe kell néznie. ~
* Gondolkodom el, majd gyorsan le ellenőrzöm, hogy jól állnak-e az ételek. A szószok eddigre összerottyantak, de levest még útó kell fűszerezni és a tésztának is marad még néhány perc híja. *
- Én viszont nem érzek semmit se maga iránt, azon az egészséges féltésen kívül amiről korábban beszéltem és nem is szeretnék kapcsolatot önnel. Nem, érdekel magának számít-e a kor vagy nem számít, de nekem igen is fontos, és ha figyelmen kívül hagyjuk a kort akkor se akarok magával kapcsolatot. Kérem, ezt tartsa tiszteletben. Nem szoktam, csak úgy szerelembe esni és nem egy magához hasonló kölyök lesz, aki elcsavarj a fejemet. Itt pedig szeretném le is zárni a témát, mert értelmetlen a közöttünk lévő szerelemről beszélni, mert olyan nem lesz. Mi legfeljebb barátok lehetünk, de ha így folytatja, akkor még azok se, mert ezt a viselkedést nem vagyok köteles tolerálni, akár mit is gondol a háborúról és a szerelemről. Ha igazán érezne valamit, akkor önzés helyett elfogadná a döntésemet, és megbízna bennem annyira hogy nem kérdőjelezi meg azt, még akkor se ha az magára nézve káros. Az igazi szeretetnek feltétel nélkülinek kell lennie és ha szeretünk valakit nem birtokoljuk, ha nem elengedjük ha ezt mind kettőnk, de legalább az ő érdeke megköveteli. -
* Mondom neki őszintén, minden gúny vagy ártószándék nélkül a hangomban. Egyszerűen tényeket közöltem, még ha ez neki fájdalmas, vagy kellemetlen is. A monológom kicsit hosszúra nyúlt, de nem zavar különösebben, remélem most már felfogta a helyzetet. *
- Egyébként, mivel szeretnél az iskola után foglalkozni? A mágia melyik része érdekel? Gondolom sok dolgot kell még tanulnod, hiszen nem rendelkezel megfelelő előképzettségekkel A legtöbben te korodba már általában, igen komoly tudással rendelkeznek. Persze van, hogy magán tanulás sokkal hatékonyabb, tud lenni, hiszen ott csak veled tud tanárod foglalkozni. Én is tanultam még te korodba, igaz felsőfokú intézményben aurornak. -
* Kezdek bele, egy újabb témába hibátlan angolsággal, közben pedig újra le ellenőrzöm az ételeket, melyek ezúttal kiválónak bizonyulnak. Néhány pálca mozdulat után, a tárgyak újra megelevenednek, én pedig segítségükkel mindent elrendezek szépen, a családi örökségnek számító ezüst tányérokon. Először, természetesen a levest tálalom, a tálcával takart tésztaféléket még nem hozom az asztalhoz. *
- Jó, étvágyat! -
* Köszöntöm, majd elé rakok egy nagyobb pohárnyi zöldség levest. Az étel állaga kicsit szokatlan lehet neki, hiszen olyan sűrű hogy megáll benne a kanál. *

17Borka villa Empty Re: Borka villa Vas. Márc. 04, 2012 3:31 am

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan Very Happy

Egy újabb csend telepedett le közénk. Gondolom, hogy most azon van, hogy el akar küldeni. Végül is igaza lenne, csak kérdéses hogy épp vissza-e a találnék. De annyira nem lehetek az útjában, hogy ezt meg is tegye. Legfeljebb itt hagy egyedül. Ami jelen esetben nem lenne udvariatlan, mert ha az ő helyzetébe gondolom magam tényleg eléggé idegesítő, lehetek. Ahogy ezen gondolkodom, rátekintek, és végül elfordítom a fejem.
-Talán jobb lenne, ha inkább a beszélgetést itt befejeznénk-mondom, de nem tudom figyel-e rám.- De nem fogok rád úgy tekinteni, mint egy szörnyre, még ha annak is érzed magad-ezt, inkább csak úgy ejtem ki magamnak. Saját szavak saját gondolatokra, amiket nem osztok meg vele legfeljebb ez a mondat. Egyáltalán nem voltam rémült és nem tartottam gyilkosnak annak ellenére, hogy embereket, azaz mágusokat ölt. De ez két esélyes, mert ha élnének, lehet, hogy már mi nem élnénk vagy a muglik. Így nem látom értelmét annak, hogy gyilkosnak tartsam. Persze nem figyeltem, amit csinál, csak a hangokat, amiket hallok arra a következtetésre juttatnak, hogy az étellel foglalkozik. Nem törődök mással csak azzal, hogy ne tekintsek rá, neki talán megbántottságnak tűnhetne, de nem vagyok az egyelőre. Még jó kedvem is van annak ellenére, hogy állandóan káromol, gyerekként tekint rám, vagy éppen nem törődik velem. Lehet, csalódok kicsit, de ez nem tud eltéríteni attól, hogy megszerettessem magam vele inkább arra ösztönöz, hogy tovább próbálkozzam. A következő mondatsorokra nem mondok semmit, mert feleslegesen nem jártatom tovább a szám neki. Viszont a kölyközésért érik egy pofon bennem, de azért egyelőre hanyagolom. Mégiscsak egy felnőttet készülnék megütni. De elvileg az vagyok már én is, így megtehetném. Meg ha akarom meg is fogok. Akárhogy gondolkodok a további szavaival, arra késztet, hogy felálljak és megüssem, pedig legbelül.. mélyen tudom, hogy igaza van. De nem az eszemre, hanem a szívemre hallgatok sosem fordítva. Inkább csak ökölbe szorítom a kezem, és az ajkamba harapok, hogy semmiképp se szóljak vissza olyat, amivel még több káromlást kapok. Csendben tűrőm az elhangzott szavakat. Viszont ő rátér egy másik témára és ha ő erre kíváncsi hát legyen. Akkor beszélgessünk erről.
- Nem tudom igazán. Egyelőre csak szeretném kipróbálni magam mágusképzőben. Nem azért jöttem, hogy ezzel kezdjek is valamit. De főként az elemi, az érzelmi mágia az, ami érdekel ezért a Fauvellába járok. Az nem tud érdekelni, ha mások jobbak a mágia terén, mint én. Ez nem különösebben izgat legalábbis most. Nem arra hajtok, hogy a legjobb legyek, hanem arra hogy kijárjam az iskolát. Az, pedig jó, bár aurór nem akarok lenni- ezt komolyan, gondolom. Nem érdekelnek olyan dolgok, amikkel ártok másnak Inkább segíteni szeretek másokon de ezt nem úgy, hogy gyilkolok. Van benne elég sok igazság, de nem tudom elképzelni azt, hogy vér tapad a kezeimhez. Oké, hogy épp ellent mondok magamnak, de az ő esete más. Mert ő mégis megtette, de úriember maradt, segítőkész és nem ölte meg azt az állatot. Hanem segített rajta. Itt visszatérek a kutyás esethez, de ez bizonyítja, hogy nem rossz ember. Csak ő gondolja annak magát.- A magántanulás alatt apám tanítgatott, nem tanár. Így gondolom, máris nem tartod olyan jó dolognak, amit tőle tanultam, de számomra sokat jelent, hogy foglakozott velem. De ez rám tartozik, így erről nem fogok fecsegni, mert nincs értelme-ezt kis éllel, mondom a hangomban, mert még mindig a kölykös részen agyalok. Visszatekintek rá most, hogy mit csinál és azt veszem észre, hogy az étellel foglakozik.
- Biztos nem zavarok?- Kérdezem meg mivel, lehetséges, hogy időközben meggondolhatta magát. Az éhséggel kapcsolatban el is felejtkeztem róla, hogy az-e vagyok vagy nem és nem is gondoltam rá. Ez ráadásul nem érdekelt. Míg ő tálal addig én, gondolkodom azon, hogy a suliban nem-e fognak keresni. Bár annyira nem érdekel a dolog, csak az, hogy ő beszélgessen velem, vagy figyeljen rám. Bár jelen helyzetben nem hiszem, hogy ezen kellene agyalnom, de ilyen vagyok. Ahogy abbahagyja az elrendezést és tálal valami levest, aminek mondta a nevét, csak már nem emlékszek rá. Megnézem milyen. Valószínűleg valami itteni étel, legalábbis az állaga miatt gondolom. Nem néz ki rosszul és látszik, hogy tud főzni, velem ellentétben, mert én anyám segítsége nélkül még nem sokra megyek a konyhában.
-Neked is- válaszolok illedelmesen és kis gondolkozási idő után megkóstolom a levest végül.

18Borka villa Empty Re: Borka villa Szomb. Márc. 10, 2012 9:22 am

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

* Alessia lassan felveszi a stílusomat és éppen olyan finom udvariassággal kezdi el megfogalmazni a gondolatait, ahogyan én tenném hasonló helyzetbe. Így már sokkal kellemesebben érzem, magam amelyet tovább tetéz, hogy nem bámul rám ha nem megpróbálja kielégíteni az igényeimet és elfordítja a tekintetét Ez számomra, egyértelműen a behódolás jele, amelyet azzal tetézek, hogy én viszont szemtelenül bámulni kezdem őt és megpróbálom elkapni néha, egy-egy eldugott pillantását. A dominancia érzése, rendkívüli belső elégedettséget kelt bennem, és ez az apró játék újra feléleszti benne, az eddig sikeresen elnyomott ragadozót. *
- Én Beauxbatons mágusakadémia növendéke voltam Franciaországban, amely Európa talán legjobb varászlóképzője. Bocsássa, meg nekem ha emiatt kicsit lenéző vagyok néha, a mugli iskolákkal szemben, a személyes véleményem, hogy kötelezővé kéne tenni, hogy minden varászló valamely intézménybe tanuljon, legalább tizenhét éves koráig. A mi világunkban, a muglik módszereire semmi szükség nincsen, talán jobban boldogulna ha inkább tisztességesen elsajátítja a kábító átkot vagy a lefegyverzést. -
* Mondom, neki miután feltaláltam az ételt és jó magam is kényelmesen elhelyezkedtem az asztalnál. Úgy intézem, hogy pontosan szembe legyek vele, de azért a tisztestávolságot fenntartom, mert bár jó vele kicsit játszani, de nem akarok benne hiába való reményeket ébreszteni. *
- A helyi varázsló tovább képzésről semmit se tudok szinte, pedig a legenda szerint a Fuvella ház alapítója rokonságunkba is esik. Persze, ez lehet csak félreértés és csak annyi a hasonlóság, hogy mi címerállatunk, és család nevünk jelentése is farkas. A krónikánk szerint ezt a nevet, a tizenötödik századtól viseljük, amikor a Savoya család férfiágon kihalt. Katalin Savoya, azonban hozzá ment egy magyar származású varázslóhoz, akinek se neve se címere nem volt mert odahaza kitagadták, rettenetes bűnei miatt. Őt nevezték el Borkának és ő utána lett farkas szája véres, emlékezve a családunk romlására. Egyébként több családtagunk is járt oda, főleg azok akiket nem engedtek el a Drumstrangba, a többség azonban a Dracolinba került. Természetesen a Savoya család fáját, is még vissza tudjuk vezetni még továbbra is, és magyar ősünk is egészen biztosan aranyvérű volt. Körülbelül ezer évig visszamenően minden létező ősöm varászló volt. -
* Mondom neki hosszasan, miközben a hagyományok szerint inni kezdem és nem kanalazni ahogyan más országokba szoktál. Mivel elégé éhes vagyok, aránylag gyorsan is végzek vele, pedig minden korty után szántam arra időt, hogy kiélvezzem az ízek apró örömét. *
- A családom után visszatérve tehát az iskolára. Én bár szinte minden tantárgyból kitűnő tanuló voltam, legjobb bájitaltanból és gyom és gyógynövénytanomból voltam. Később, magas szinten elsajátítottam a fekete mágia sok fajta ágazatát, kezdve a rontásoktól, az átkokon át, egészen a démonok megidézéséig. Bevallom se az elemi mágia, se az érzelem mágia nem foglalkoztat engem, teljesen más jellegű témák érdekelnek. -
* Folytatom, a már megkezdett beszélgetést, miközben a tekintetemet leveszem róla, adva neki egy kis nyugalmat, a következő téma váltás előtt. *
- Egyébként, hogy tetszik nálam? Remélem, mindent megfelelőnek ítélt mert mint mondtam elégé elzárkózottan élek és nem szoktam vendégeket fogadni. Az ételeket is csak úgy összedobtam, általában ennél általában finomabb dolgokat szoktam összehozni. -
* Hozok, fel ismét egy új témát ami lehet, hogy volt már, de különösebben nem érdekel mert egyszerűen nem tudom, hogy miről beszélgetnénk még. *

19Borka villa Empty Re: Borka villa Szomb. Márc. 10, 2012 10:26 am

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan

Mivel a bámulását abba hagytam, így másra koncentrálok, de a szavai értelmét is próbálom felfogni. Ám nem megy olyan könnyen, mert néz. Addig nem vagyok benne biztos, csak érzem, míg fel nem nézek, de amikor felpillantok többnek, látom egyszerű szemkontaktusnál így el is nézek rögtön. Most hirtelen nem vagyok olyan merész, mint az előbb, de talán ez azért van mert az előbb enyhén szólva elutasított most mégis ő bámul engem ami zavar. Valahol mélyen örülök is neki, de nagyobb arányban zavar, így azzal az érzéssel foglalkozok. Ilyenkor szeretnék elbújni, csak eléggé érdekesnek tűnhetne, ha megtenném. Egyelőre tűröm, hogy bámul rám. Lehet észre is fogja venni az arcomon, de nem érdekel annyira, még hogy szóvá tegyem a nemtetszését a dolognak. Olykor felpillantok rá, de amint látom, hogy néz rögtön el. A szavaira, mint egy ijedt őz kapom fel a fejem, már azt hittem, hogy valami mást fog mondani. De nem csupán arról beszél, hogy ügyetlen vagyok, meg talán valami lenézésről, de igazából semmit nem fogok fel belőle. Vagy csak kis részleteket.
-Az francia iskola azt hiszem….-gondolkodok el egy pillanatra és megfeledkezek arról, hogy néz, de csupán másodpercek kérdése.- Szerintem a mugli suli sem rossz és megtanít együtt élni velük… bár nem sok értelme van... vagy talán mégis-már ellent mondok magamnak és kerülök mindenféle szemkontaktust. Kerülöm a pillantását, vagy hogy ránézzek.- Majd megtanulom, vagy nem. Bár… mindegy -hagyom rá a dolgot inkább és az asztalt figyelem. A nézését az tetőzi, hogy szembe kerül velem, ami megint csak a számára kedvez, mert így jobban tud bámulni. Kicsit előredöntöm a fejem, így a hajam is előrébb hullik kissé takarva az arcom. A következő szavaira szinte ne is figyelek, hiába próbálom, nem megy.
-Értem, biztosan sok ismerőse lehet ott-ezzel le is zárul, amit hozzá tudok fűzni. Feltekintek rá amikor csend lesz és ő issza a levest ami meglep, de biztos ilyen szokás. Hát én nem tudok, így mármint nem szeretnék így maradok az evésnél. Bár jelen pillanatban arra se tudok koncentrálni. Ezek után újra a családról és magáról mesél és próbálok rá tekinteni. Most sikerül is csupán a szemébe nem nézek.
-Hát… én majd.. nos…-próbálok valami választ adni, csak épp nem jön össze.- Nem lehetne esetleg, hogy nem így nézel engem ?-kérdezem, bár elég udvariatlan lehet. A kérdésem után szerencsére abbamarad a nézés. Lehet ez is udvariatlan, de fellélegzek tőle.- Engem ezek érdekelnek, hisz ezt szeretném megtanulni. Ezt a mondatot nem folytatom, marad így. Nem adva választ miért, bár nem sok lényege, ha adnék is miért. Ez az én dolgom nem rá tartozik, bár el is mondhatnám. Vagy már mondtam… Már a nevem se tudom, így hirtelen megmondani, mert az jár a fejemben, hogy nézett engem. Nem látom, de azt érzem, hogy kicsit elpirulok, aminek az lesz a következménye, hogy a kezeimet kezdem el figyelni.
-Igen nagyon jó itt amúgy -mosolyodok el, bár elég zavart mosoly még mindig. Körülbelül úgy érzem épp magam, mint akit sarokba szorítottak a saját játékában. – És így is remek minden, még ha összedobtad is. Értesz hozzá és tudod, hogy kel.- megint azt sem tudom miről is, beszélek. Keresem a kiskaput, hogy a játékban megint én vezessek. Csak épp ez a kiskapu most vagy nem létezik, vagy nem találom. Nem olyan kellemes enyhén elpirulva zavartan ülni tudva, hogy épp elméletileg sarokba vagyok szorítva. Vagy lehet csak képzelet játéka az egész, de ilyen érzést keltett bennem. Csendben maradok, nem tudom, mit mondjak, vagy tegyek. Mintha hirtelen valami elnémított volna, vagy arra késztetne, hogy csendben maradjak. Még én sem értem igazán csak azt, hogy nem tudok mit kérdezni. Minden olyan más és arra késztet, hogy ne nézzek rá és legyek csendben. Talán félelem? Vagy valami hasonló lehet, nem tudom csak azt, hogy néma csend marad utána. Ettől független még mindig tetszik nekem, csak most ilyen érzéseim lettek. Szörnyű tud lenni a hangulatváltozás, de megesik még velem is. Vagy inkább érzelmi zavarnak kellene nevezni…

20Borka villa Empty Re: Borka villa Szomb. Márc. 10, 2012 11:32 am

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

* Sokáig, rosszul éreztem magam és kellemetlenül miközben bámult rám, azonban ez mit sem változtatott azon hogy én ragadozó vagyok, ő pedig nem több puszta prédánál. Kezdetben, csak apró játéknak tekintettem, egy kis kedveskedő riposztnak de mikor érezni kezdem, hogy mekkora hatalmat nyertem felette tovább folytatom. Szinte pillanatok alatt megadta magát és végén már mint valami kiterített őz hajolt meg előttem pirulva. Azonban, azzal hogy gyakorlatilag elejtettem őt, valamit még is megváltoztat bennem, hiszen zsákmánnyal illő tisztelettel kell bánni és ha már elejtettük akkor illik minden részét felhasználni. *
~ Talán, adhatnék neki egy esélyt, és bár kapcsolatot nem akarok vele, de megpróbálhatnánk barátkozni. Olyan kis esetlen szegény, és biztosan sok dolog van még amit nem tud és meg kéne tanítanom rá. Esetleg lehet hogy hasznos volna az emberségem megőrzése érdekében, jó volna kicsit lelassítani az átalakulást. Bár, nem tudom hogy vágyok-e még igazán az emberi közelségre, vagy csak egy könnyű prédát akarom akivel játszadozhatom. Ennél jóval többet érdemelne, és talán meg is tudom adni neki, még ha nem is olyan mértékben mint az ő kéri. Esetleg lehetnék neki valami fajta apa pótlék, amivel enyhíthetem az apa komplexusát, a probléma viszont hogy az érzéseit figyelembe véve akár súlyosbíthatom is a helyzetet. Döntenem, viszont gyorsan kell mert a rendelkezésemre álló idő meglehetősen limitált. Persze, Alessia már a kezembe van, így mostantól én diktálom a játékszabályokat. ~
* Gondolkodom el hosszasan, miközben a lány szavait hallgatom. Erősen, kételkedem benne hogy bármit is felfogott az előbbiekből, de ez nem zavar különösebben hiszen semmi lényeges nem hangzott el csak az időt próbáltam húzni. Ellenben, a tekintetem rögtön megakad azon hogy nem eszik semmit és erre rögtön rá is harapok *
- Zavarja hogy bámulom ugye? Legyen, jó kislány hogy egyen szépen, mert szüksége van a friss és forró levesre, ezen felül lassan találni szeretném a másodikat is. Ha gondolja elfordulok, vagy tudja mit kivételesen hajlandó vagyok üzletet kötni. -
* Szólok rá egészen finoman még is határozottan, amelyet éppen úgy lehet apáskodónak tekinteni, mint játékos beszólásnak. *
- Ha szépen, megeszik mindent akkor legközelebb egy exkluzív vacsorával fogom várni és még táncolni is hajlandó vagyok önnel mint egy randin. Cserébe, azonban kénytelen nekem legalább ma este engedelmeskedni. -
* Változtatom meg hirtelen a viselkedésemet, majd áthajolok az asztal felett alaposan bele tiporva ezzel személyes zónájába, ami egyértelmű és nyílt támadás ellene. Itt megengedek magamnak egy kis rosszalkodást és nagyott szippantok a lány körüllengő párából. Ebbe sok féle aroma keveredik, de még is mindezt átlengi valódi mézédes szaga, amely olyan mámorítóan édeskés hogy szinte belefullad az ember. *
- Maga, nagyon édes a szó legszorosabb értelmébe. Biztosan, nem csak maga kedveli a férfiakat ha nem a férfiak is magát. Akkor, áll az alku? Egyen, és legközelebb várom egy ebédre és persze, folytathatjuk a megkezdett kis játékunkat. Igen, jól gondolja vesztésre áll és nem is tudja milyen közel van attól hogy totális vereséget szenvedjen. -
*Adja meg neki a bennem élő ragadozó a kegyelem döfést. Most, épp nem fogom vissza hagyom tombolni egy kicsit, mert hasznomra válik. Innentől a vörös hajú szépség vagy hazáig fut, vagy megadja magát, vagy esetleg megpróbálja menteni a menthetőt és megpróbál újra ringbe szállni ellenem. *

21Borka villa Empty Re: Borka villa Szomb. Márc. 10, 2012 12:28 pm

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan Cool

Néma csend van jó időn keresztül, de annyira nem is zavar. Sőt egész kellemes, bár nem tudom, mi járhat a fejében. Nekem más és más, de főleg miatta. Most hirtelen másképp beszél hozzám. Vagy csak ezt is elképzelem, mert így akarom. Na jó nem pont így de mégis már kezd hasonlítani ahhoz, amit szerettem volna. Azaz mégsem vagy csak próbálom ahhoz hasonlítani. Ez most nem lényeg, mert sok más dolog foglalkoztat még. Még mindig érdekel, miért érzi magát szörnyetegnek? Miért próbál visszahúzódni, bár ezt épp most kezdi leadni, és inkább támad. Én, pedig valami üldözött prédának kezdem tőle érezni magam, ami izgalmas, de kissé félelmet is kelthet az emberben. Legalábbis bennem csak zavartságot. Még én magam is tudom, hogy az előző mondataim eléggé értelmezhetetlenek voltak, sőt össze visszabeszéltem és ellent is mondtam magamnak. Gondolkodóba esek, de ahogy sejtem ő is gondolkodik. Érdekelne, mi járhat a fejében, mire gondol? Mit szeretne elérni ezzel a hirtelen változással. Vagy talán nyertem és már tetszek neki. Na jó ez teljességgel lehetetlen. Az előbb túl jól előadta, hogy lenne is esélyem? Vagy csak színjáték volt? Nem értem őt, ebben biztos vagyok. Még csak azt sem mit akar tőlem, vagy hogy mire vágyna ettől az egésztől. Mindenesetre kissé elővigyázatosan kezdek tekinteni rá. Jobb félni, mint megijedni, és amikor szóra nyitja a száját lélegzetvisszafojtva figyelek. Bár ez csak azzal jár, hogy majdnem elnevetem magam. Még hogy én legyek jó kislány… hát ezt sem halottam még.
-Egy kicsit igen, de miféle üzletet?- kérdezem és meg is feledkezek az elővigyázatosságról. Felé nézek és kíváncsian arra is hajolok, de csak egy kicsit. Az üzletet, pedig el is mondja, ami nem túl sok dolog ahhoz, hogy ne menjek bele. Bár azért érdekelne miben is kel engedelmeskednem, de üsse kő, belemegyek a játékba.
-Legyen…-nézek a szemébe makacsan. Bár amikor áthajol az asztal felett, rögtön hátrább dőlök. Ez olyan reflexszerű dolog volt, nem menekülésféle, csak meglepett és… mégis menekültem, azért mert meglepett azzal, amit tett. Már amennyire egy székben ülve lehet menekülni. Még egy ideig figyelem őt, majd a szemébe nézek, de csak egy pillanatra.
~Nem hajol el? Most akkor mi van… tényleg ilyen lenne, ha másképp viselkedik?~ töröm a fejem és nem is figyelek arra mit csinál. Inkább a lélegzetvételemre, hogy ne hallja mennyire gyorsan is veszem. Persze kissé jobban elpirultam a viselkedésén, de ezzel most épp nem tudok mit tenni. Valójában tetszik a viselkedése, csak hirtelen meglepő tud lenni. A következő szavak, amiket mond még ennél is, jobban összezavarnak vele kapcsolatban.
-Hát… köszönöm.- mondom és nézek rá. Ugyan egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy ezzel a mondattal együtt végig is simítok az arcán, de nem teszem meg.- És áll az alku, de érdekelne, mit értesz engedelmesség alatt. -nézek hirtelen kíváncsian és merészebben. Ha csak az evést akkor nyert ügyem van. Legalábbis így érzem, mert utána folytathatnám a játékomat. Azaz az elcsábítását, ami legalábbis az én részemről nagyon jól sülne ki, mert tetszik nekem. -A vesztéssel kapcsolatban még nem lennék a helyedben olyan biztos-, válik makaccsá a hangom és ezzel együtt a tekintetem is. Azért ez kicsit merész dolog, de most cseppet sem zavar. Ne hogy azt higgye máris nyert. Azért talán még fordíthatok a jelenlegi álláson. De ki tudja, ha lesz rá esélyem, akkor fordítok, csak még nincs meg a kiskapu.. Természetesen küzdök azért, hogy nekem legyen igazam, és hogy nyerjek is ellene. Nem fogok visszakozni, és a játék még csak most kezdődik, de legyen meg az ő akarata. Egyelőre jó kislány módjára illedelmesen elfogyasztom a levest, majd mikor végeztem, rátekintek, de még mindig makacsan és ravaszan kiállva azért, hogy én nyerjek. Persze tudom, hogy épp ő áll nyerésre, és ha sakkoznánk ez éppen, hogy nem matt lenne, de talán még a sakkot tudom hárítani.

22Borka villa Empty Re: Borka villa Szomb. Márc. 10, 2012 1:33 pm

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka

Alessia

* A tervem ahogyan arra már számítottam a szokottnál is jobban sikerült, amely talán részben az én túlzott erősségemnek, részben az ő túlzott gyengeségnek köszönhető. A lányt nem csak sikerült teljesen összezavarni, de talajt is sikerült kirántanom, a lába alól amely értelmetlenné teszi minden további lépését is. Pedig, most már valóban érzem, hogy hatással van rám a közelsége, mert amikor bele egyezik az alkuba, az egész testem megremeg az izgalomtól és érezni kezdem hogy a vérem vadul zubogni kezd a testemben. Ez nem olyasfajta szexuális izgalom, mint más férfiaknál nem a nőt kívánom benne, ha nem kiélni rajtam az erőszakos, domináns hajlamaimat. Ugyan akkor szívem is hevesebben ver, ahogy a bennem rejlő őrült állat mellett megjelenik a férfi, aki nem csak Alessia testét de a lány lelkét is birtokolni akarja. *
~ Most jó volna, képen nyalni vagy megcsókolni. Láttam hogy ő is akarja de azzal ha most rögtön lecsapok erre a lehetőségre, akkor hiába szerezném meg végleg, a valódi győzelem kétségessé válna. Amúgy is a ragadozó beszél belőlem, és nem szabad addig további merész lépéseket tennem. Legjobb lesz, ha ködösítek kicsit, valamint kicsit visszahúzódóbb leszek megint. Egyenlőre jól állnak dolgaim, jó lesz kiélvezni kicsit a dominanciát. Most szépen, jól lakatom és gondoskodok róla, aztán legközelebb is lesz nap amikor folytathatjuk. Nem, szabad gyorsítanom a tempón és nem szabad jobban veszélybe sodornom őt. Túl sok elfojtott érzelem, vágy és indulat tört elő belőlem, nem szabad hagyni hogy átszakadjon a gát. ~
* Gondolkodom el ismét hosszasan, miközben figyelmesen hallgatom minden egyes szavát, és egy gonoszkás mosolyt eresztek meg felé. A ragadozó ideje, ezzel azonban lejárt, a tervem következő lépéséhez, ismét higgadtabbnak kell lennem. *
- A legtöbb férfi az én helyembe, legalább egy csókot kért volna a helyembe persze, és talán ön is élvezze volna. Azonban, tisztázzuk én egészen mást akarok magától még mindig, amiket eddig mondtam nem változott semmit, éppen csak egy kis lehetőséget adtam önnek. Hiába mentem, meg ha nem vigyázok magára még végén valami baja esik, vagy meghall a hiányomban, esetleg valaki olyanba fut bele aki tényleg visszaélne a helyzettel. Gondolom sokszor előfordult már önnel hogy visszaéltek a kihasználhatóságával. -
* Mondom, neki közben elveszem tőle a leveses bögrét és feltalálom ezüst tálcán, a gondosan két részre osztott makarónit. Mind a két tálcán, egy-egy gőzölgő tészta halom pihen, a már korábban elkészített tejfölös és paradicsomos öntettel, vastagon megszórva parmezán sajttal amely vastagon ráolvadt a tetejére. Találás, közben elsétálok a háta mögött és egészen, közel hajolok hozzá hogy érezze kicsit a közelségemet, de bennem is megmozdul megint valami, amelyet azt hittem már régen eltemettem a nagynéném halálakor. *
- Remélem, ízleni fog soha nem főztem még igazi olasznak. Maguknál, a többség kivalló szakács, akár csak franciáknál és biztosan én is kritikusabb lennék olyan fogással amely jellegzetes orosz étel. Persze, nem biztos hogy az ön helyében ennék a főztömből, többször mérgeztem már meg embereket.m úgy vég nézték az egész főzési műveletet. -
* Válaszolnom neki olyan hangon, mint ha világ legtermészetesebb dolgáról beszélnék. Tudom, hogy sokat ismételtem hogy veszélyes vagyok, de ezt is direkt csinálom hiszen a lányok szeretik rossz fiúkat, biztosan hatással van rá miközben kicsit gyengébbnek is tűnök tőle. Ha valódi félelmet akarnék kelteni, akkor nem emlegetném ennyit, hiszen ismert a mondás amelyik kutya ugat, az egyáltalán nem fog harapni. *
- Jó étvágyat, ismét.
* Szólalok meg, majd kényelmesen elhelyezkedem ismét és hozzálátok hogy megkóstoljam a régen várt isteni illatú tésztafélémet. *

23Borka villa Empty Re: Borka villa Vas. Márc. 11, 2012 3:22 am

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan Very Happy

Zavar, ahogy változik megint. Újra a „régi” ami nekem nem tetszik annyira most, hogy elkezdett így viselkedni. És ez azt igazolja, hogy játszadozik velem. Oké hogy játszik, de akkor ne most álljon le. Ezt nem is fogom hagyni, így ugyan mivel engedelmességet fogadtam fizikailag kénytelen, leszek a szavakra hagyatkozni. Magamban máris azon gondolkodok, hogyan vegyem rá arra, hogy maradjon ilyen. Tetszik a viselkedése vagy talán hogy most épp van okom tőle félni. Várok, ám még a csendet hagyom kibontakozni köztünk. Ráérek hisz itt az egész este. És még nincs vége a vacsorának, így egyelőre csendesen és egyben engedelmesen figyelek rá, de ha megfigyel, akkor könnyen rájöhet, hogy nem sokáig marad ez így. Az engedelmesség annyiból áll, hogy ha mond valamit, megteszem, de semmi olyat nem kér, ami zavaró lehetne, így nyert ügyem van. Gondolatban így érzem. Nem kel félnem tőle hisz még mindig túlságosan is úriember és illedelmes velem szemben. Én viszont még nem adom fel és várok valami válasza. És kapok is, de ez maradjon az én titkom, ami a válasz lehetne. A gonoszkás mosoly viszont előtte nagyon tetszik.
~ Szóval annyira azért mégsem úriember~ mosolygok vissza pimaszan, de nem teszek semmit. Továbbra is engedelmes kislány vagyok.
-Hogy belehalni azt nem gondolom, csupán hogy visszaélnek vele? Az marad az én titkom-, mondom, és sejtelmes arcot vágok hozzá, de nem a válaszom miatt. Ezt az ő válasza miatt teszem. Ezután semmi olyan nem történik, amihez hozzá fűzhetnék valamit, legalábbis egy ideig. Addig csak nézem őt hátha újra én leszek nyeregben már ha képletes kifejezéssel szeretnék élni. De azért nem szeretnék átesni a ló másik oldalára, hisz mégiscsak van egy megállapodásunk. Ám nem állt le mégse mert amikor elsétál mögöttem követem a pillantását amíg tudom, majd a másik oldalamon is tovább figyelem. Mintha megint az lenne a harci helyzet, hogy én vagyok valami préda és ő a ragadozó. Érdekes szisztéma, de valahogy tetszik a viselkedése. Most nem az ételre koncentrálok, hanem rá… meg megfordul néhány dolog a fejemben, de hadd vezessen ő. Egy ideig, legalábbis az előbb nagyon is jól átvette a játék vezetését, de mintha most visszakaptam volna, majd megint el akarná venni. Furcsán érdekes, de tetszetős ez a játszma és nem most szeretném abbahagyni. Próbálok a szemébe nézni végig, majd mikor hozzám szól egy mosoly kíséretében, válaszolok neki.
- Hát, gondolom az eddigi leves is nagyon finom volt, bár furcsa, ha úgy nézzük.- mondom- De mindent ki kel próbálni ezt így gondolom. És te tudsz főzni -mostanra tejesen értelmetlennek érzem a magázást. -Én nem vagyok annyira jó, de ez nem anyámnak köszönhető csak nem volt időm rá.. És úgy gondolom, hogy ha most megmérgeznél azzal nem te járnál jól. Vagy talán mégis?... -ezt már magamnak mondom elgondolkodva. Simán egy-két szituációt el tudok képzelni, amivel eltűntnek lehetne nyilvánítani. Megrázom a fejem, mert ettől a gondolattól még a hideg is kirázott. Inkább elhessegetem a gondolatot, és nézek rá-nem hiszem, hogy megteszed, mert nem ilyennek ismertelek meg, így egyáltalán nincs lényege annak, hogy ezt tovább firtassuk. És még élek egyelőre ez a lényeg legalábbis nekem. -Ugyan tetszik ez a rosszfiús hozzáállás, de valahogy annyira nem illik hozzá. Vagy talán mégis, mert megint rá figyelek és a mozdulataira. Mintha valami másra várnék nem mérgezésre? De mi ez? Elővigyázatosság megint? De hát nincs miért ennyire elővigyázatosnak lenni vele szemben. Végül maradok a jó kislány szerepemnél és nekilátok a másodiknak.
-Neked is újra jó étvágyat- mondom, egy kis szünetet hagyva és töröm a fejem azon, hogy vacsora után mivel vegyem rá arra, hogy ilyen maradjon. Mármint rosszfiús. Az étel nagyon finom annak ellenére, hogy nem is olasz. Szinte egy kis eltéréssel ugyan, de ugyan az amit odahaza ettem. Ugyan nem lesz tőle honvágyam, de eszembe jut mit csinálhat most a családom.

24Borka villa Empty Re: Borka villa Kedd Márc. 13, 2012 12:57 pm

Ivan Petrovics Borka

Ivan Petrovics Borka


Alessia

* Alessiának minden lehetősége meg volt hogy nem csak csatát, ha nem háború kimenetelét is eldöntse kettőnk között, de még is valami apró hiba folytán ismét elveszti minden létező előnyét. Hiába kínálok fel neki szinte szándékosan, újabb és újabb támadási felületet, hiába döngölöm földbe majd hívom harcba őt, végül nyugton marad majd szinte szónélkül folytatni kezdi a vacsoráját. Kezdetben még tetszett az engedelmesség. A szörnyeteg, azonban aludni tért, ő pedig bőven hagy időt arra hogy lenyugodjak és kicsit összeszedjem a gondolataim. *
~ Merlin szakálárra mit műveltem! Nem, mondom hogy nem élveztem a dolgot, de akkor is meggondolatlanság volt ennyire elengedni magam. Ha kicsit is ügyesebb a partnerem, akkor egészen biztosan valami nagy hibát követtem volna el. Persze, a hiba szó relatív hiszen mind a ketten élveztük ami történt, és sikerült megfelelő pillanatban visszafogni ragadozót, de akkor is nagyon kínos a helyzet. Nem kéne kislányokra vadásznom, mert Alessia bizonyította hogy nem sokkal több még annál. Ez a játék felnőtteknek való, és nem is vagyunk egy súlycsoportba. Most is meglehetősen rossz taktikát választott, hiszen eddig csak a dominancia vágyam, valamint bennem rejlő állati énem volt az, oka hogy úgy viselkedtem ahogy. Most, hogy ezek felett ismét visszanyertem az irányítást, és nem provokálja egyiket sem, újra normálisan tudok lenni vele, amit őszintén egyikünk sem élvez túlzottan. Talán, az emberi vágyaim kielégítésére valaki tapasztaltabbat kéne keresnem, és akkor veszélyek is csökkennek. ~
* Gondolkodom el hosszasan, majd enni kezdek én is. A vérem zubogása lelassult teljesen, a légzésem ütemessé és lassúvá válik, jelezve hogy sikerült lenyugodnom. Az érzékeim amelyek eddig teljesen a lányt figyelték pedig újra kitágultak és elárasztanak a környezet megszokott ingereivel. Így végre elemezni tudom, a főztöm, amely kiválóra sikerült és semmi hibát nem tudok találni benne, nem úgy mint velem szembe ülő lányra aki most minden varázsát elveszítette a szememben. *
~ Hiszen, még beszélni se tud. Eddig még aranyos volt, de legalább mostanra összeszedhette volna magát. Nem, szeretem a gyenge, vagy gyáva embereket, egyszerűen nem is értem hogy mit láthattam eddig benne. Pedig, annyira csodás volt végre én is és bennem élőszörnyeteg is megkapta amit akart, de még csak játszani se lehet vele tisztességesen. Ha már engedelmes, akkor csinálja rendesen, vagy feszegesse határait. ~
* Gondolkodom el, miközben továbbra is csak az evéssel foglalkozom és egyszerűen nem tudok mit kezdeni a közelembe lévő lánnyal. Reagálni se nagyon tudok mire, hiszen mint már említettem értelmes szavak, vagy mondatok nem hagyták el a száját. *
- Lassan, ideje volna aludni menni. Egy pohár csalán pezsgővel, vagy sütőtök lével tudok szolgálni, ha maga is befejezte a vacsorát. Értelmesen, azt hiszem nem fogunk beszélgetni, maga túlzottan zavarba van és nekem sincsen kedvem tovább játszani. Természetesen, legközelebb várom magát és a már megbeszélt meglepetést megkapja. -
* Mondom, neki némi csalódottsággal hangjában majd egy intéssel két palack üdítőt varázsolok elő amelyek maguktól kiöntik magukat. Én közbe gyorsan befejezem, az evést mert nem akarom további zavarba ejtő helyzeteket mára. *

25Borka villa Empty Re: Borka villa Kedd Márc. 13, 2012 1:38 pm

Alessia Naldo

Alessia Naldo
Fauvela
Fauvela

Ivan

Azt tudom, hogy le fog nyugodni még ennél is jobban, de mára visszavonulót fújtam. Nem azért mert nem tetszett a helyzet, hanem mert elég volt ennyi mára. Arra már rájöttem, hogy nem csak az az úriember, akit előad, hanem van egy durvább énje is. Csak takarja, és nem mutatja nekem sem másnak. Mivel nem figyelek rá így a hangokra próbálok. Gondolom már le is nyugodt, amíg én az evésre koncentrálok, de legyen így. Most nem fogok játszani, de remélhetőleg alkalmam még lesz rá. Minden esetre rápillantok hátha látok valami érdekeset, de ő is nekilátott enni. Gondolom, nem tetszik neki, hogy előbb játszottam vele majd ő is beszállt erre visszakoztam. Hát most nem teszek semmit továbbra se. Csendben fogyasztom az ételt és várok, hátha felszólal, vagy esetleg tesz valamit. Vagy mondjuk, feláll és kimegy, de eddig semmi olyan nem történik csak csendben étkezünk. Aztán mégiscsak felszólal így rátekintek. Töprengek, rajta mit is tegyek úgy igazán, de épp az alváson kívül nem sok dolog jár a fejemben. Bár tetszett a helyzet, de nem kellene rögtön így rá támadnom illetve ennyire zavarba jönnöm. Csupán nem számítottam a reakcióira, de ez most már nem lényeges.
-Igen remek ötletnek tartom-nézek rá-és tényleg így van. ami pedig a legközelebbit illeti rendben. - válaszolgatok neki és már egyáltalán nem zavar a pillantása vagy a viselkedése hisz újra normális. Az étkezést befejezem, majd ránézek - Köszönöm a vacsorát… - mondom neki és rátekintek. Bár szomja nem vagyok egy kicsit sem inkább fáradt. Annyira az sem, csak nincs miről beszélgetnünk és már késő is van na meg épp elég dolog történt mára. Most nem tudnám, újra ilyen helyzetbe hozni őt talán majd akkor mikor legközelebb jövök. Bár ez nem ma lesz sem holnap. De abban biztos vagyok hogy újra megfogom látogatni mivel nem adom fel a játékot illetve amit szeretnék. A végére talán már ő szeretné majd, hogy maradjak. Ez még a jövő egyelőre nem tudhatom mi lesz legközelebb. Megfordul a fejemben, hogy megkérdem segítsek-e rendet tenni, de végül mégsem kerül rá sok. Had legyen most picit egyedül és had gondolkodjon még.
-Hát akkor szép estét neked- mondom egy apró mosoly kíséretében, majd elindulok vissza arra amerről lejöttünk ide. remélhetőleg nem tévedek el a házban, bár annyira nem lehetek buta, hisz nagyjából figyeltem, hogy is jöttünk ide. Még visszapillantok rá az ajtóból, majd intek és kilépek a konyhából. A szoba felé indulok, és meg sem állok addig, míg oda nem érek. Belépve rajta ledobom magam az ágyra ruhástul, aminek két oka is van. Az egyik a fáradtság a másik pedig, hogy nem tudom hogy vegyem le. Mindegy, inkább az oldalamra fordulok, lés lehunyom a szemem majd a mai napon gondolkodva alszom el.


/Köszi a játékot Very Happy/

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [1 / 2 oldal]

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.