Név: Sussane Eleonora Rayfield
Kor: 19
Nem: Nő
Előtörténet:
Tizenkilenc évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot, egy csodaszép szeptemberi napon. Félvérnek születtem, ami azt jelenti, hogy apám varázstalan ember, az az mugli, anyám pedig boszorkány vagy is varázserővel rendelkező nő. Öt testvérem van, a szüleimnek én vagyok az első közös gyerekük, de apukámnak még az első házasságából már volt egy fia.
Életem nagy részét Manchester városában éltem le, egy elegáns külvárosi házban. Nem voltunk soha igazán, gazdagok, de mindig megvolt mindenünk, amire csak szükségünk volt, kivéve talán az oda figyelést és a szeretettet. Apámnak jövedelmező magánpraxisa volt, anyu pedig a mágiaügyi minisztériumban dolgozott és a karrierjük, valamint a társadalmi státuszok megőrzése mindig elsőbbséget élvezett. Az egész életük gyakorlatilag egy színlelés volt, hiszen egyikük a varázsvilág, a másik pedig a mugli világ gyermeke volt, és egyszerre kellet mind a két helyen helytállniuk Ez azonban, pompásan ment nekik, akár varázsló, akár boszorkány, vagy egy egyszerű orvos jött el hozzánk, teljesen kifogástalan környezet fogadta. Sokszor úgy éreztem, hogy mi is ennek a színdarabnak a részei vagyunk, ha töltöttek is velünk időt, az nem volt elég mindannyiunkra. Sok problémát okozott, a folyamatos nyomás és az irreálisan magas elvárások, amelyeket velünk szembe támasztottak. A tanulmányainkban, sportokban bármibe, amibe belefogtunk, nekünk kellett a legjobbnak lenni. A testvéreimmel amúgy, jól kijöttünk, csak a húgommal nem tudtam soha megbarátkozni.
A tűrhető gyermekkor után, a Roxfort Boszorkány és Varászlóképző szakiskolába kezdtem meg tanulmányaimat. A Teszlek süveg a Griffendél házba osztott be, a valahogy egyáltalán nem ért meglepetésként. Ekkor még egy kicsit fiús lány voltam, hála bátyáimnak, ez azonban nem okozott problémát, sőt előnyömre vált, hogy mind a két nemmel megtalálom, a közös nevezőt. Hamar az évfolyam egyik legnépszerűbb diákja lettem és naiv módon elhittem, hogy ennyi mindig elég is lesz, ha eredményeket akarok elérni. A tanároknál, azonban nem voltak ilyen komoly sikereim és első néhány katasztrofális vizsgaidőszak alaposan megtépázta az önbecsülésemet. Oda haza pedig úgy kezeltek, mint aki valami szörnyű bűnt követett el, és szégyent hozott az egész családra.
Teltek, múltak az évek és abból az ártatlan fiús kislányból, aki egykor voltam egy koraérett fiatal nő lett. Ez azonban, csak látszat volt, amelyet sminkkel és az öltözködéssel értem el legnagyobb részt, belül nagyon is gyerek voltam még. Mivel, az otthoni és az iskolai dolgok miatt folyamatosan frusztrált voltam, ezért sok rossz fát tettem tűzre. A Roxfortba, sorozatosan keveredtem verekedésekbe, ha Manchesterbe voltam idősebb mugli srácokkal lógtam, ittam, dohányoztam, sőt néhányukkal ágyba is bújtam. Eközben sorra kellett szembesülnöm, a népszerűség hátulütőivel is. Az a sok ember, akik körülöttem lebzselt és barátaimnak nevezték magukat, sokszor csak mások elismerését akarták rajtam keresztül megszerezni. Az irigykedők pedig folyton összesúgtak a hátam mögött. A legrosszabb, hogy nagyon sok dologban igazuk is volt, főleg fiú és később nőügyeim ritkán voltak puszta pletykák. Történtek azért jó dolgok is az életemben, amik közül kiemelkedik a kviddics. Először, mint hajtó, később pedig mint fogó választottak be házunk csapatába, sőt utolsó évben kapitány is lehettem, bár csapatot nem sikerült győzelemre vezetni. Sajnos, ebben is csak második lehettem családba, mert a másik bátyám a Hugrabug színeiben nálam sokkal jobb eredményeket tudott elérni.
Úgy negyed éves lehettem, amikor nagyjából sikerült összeszedni magamat és sikerült valami féle célt kitűzni magam elé. Szerettem volna, gyógyítói pályán folytatni a tanulmányaimat, ami azonban komoly akadályokba ütközött. Az érdemjegyeim, soha se voltak kiválóak különösen igaz ez a bájitaltanra, valamint a sötét varázslatok kivédésére. A tanáraimtól és szüleimtől se kaptam meg a megfelelő támogatást, de kivételesen nem adtam fel a dolgot és keményen küzdöttem, hogy elérjem, amit szeretnék. A magaviseletem sokat javult, kevesebbet foglalkoztam fiúkkal és szórakozással, aminek meg is lett az eredménye. Az R.B.F. vizsgáim egészen jól sikerültek, azonban. R.A.V.A.S.Z-n már nem tudtam összeszedni, a megfelelő érdemjegyeket. Mivel semmilyen egyéb épkézláb jövőtervvel nem tudtam előállni, ezért végül családi kupaktanács döntött helyettem. Nekem csak annyi változásom volt, hogy Oroszországba megyek-e egy felsőfokú mágiaoktató intézménybe, vagy otthon maradok és minisztériumban próbálok szerencsét. Utazni, mindig is szerettem volna és nem akartam egy íróasztal mögött rohadni, így a választás elég egyértelmű volt.
Így a Drapanre kapujában kezdem belátni, hogy a szüleimnek igazuk volt és csak azért írtan olyan rosszakat, mert én soha semmibe se tudtam igazán kiemelkedő lenni. A legidősebb bátyám Oxfordon, és a Yale-n tanult jogot, a másikból profi kviddics játékos lett, az idegesítő kishúgom pedig ötször volt évfolyam első eddig a Roxfortban Remélem, hogy legalább az ikrek olyan közepesek lesznek, mint én. Eddig, ez volt mérce, amelynek meg kellett felelnem, azonban most már készen állok megtenni a felnőtté váláshoz az első lépéseket és saját értékrendem szerint fogom, élni az életem. Az út talán nem lesz könnyű, és megeshet, hogy soha nem nő be a fejem lágya, annyi azonban bizonyos, hogy ez egy jó hely lesz a felnövésre.
Jellem:
Hogy milyen is vagyok, pontosan nehezen tudom megfogalmazni, ami nem is csoda, hiszen még én is nehezen igazodok ki, a személyiségem jelentette útvesztőjében. Anyukám szerint semmirekellő vagyok, aki nem küzd elég keményen. Apukám, szerint csak azzal van gond, hogy soha nem tudom mit akarok. A barátaim szerint aranyos, jó fej és kedves vagyok, akire mindig lehet számít. Az ellenségeim szerint egy buta kis tyúk vagyok, aki minden útjába akadó személlyel ágyba bújik. Szerintem én egy aránylag átlagos tizennyolc éves lány vagyok, és nem sokban különbözök a többi sorstársammal, akik felnövés végső stádiumába léptek. Talán csak annyiba, hogy néha kicsit gyerekes vagyok, és tényleg elégé csapodár a viselkedésem. Persze, mindig tudom, hogy mit akarok, de mindig mást szeretnék és e miatt soha nem tudtam semmit se elérni. Ez az emberi kapcsolataimra is kihat, nem hogy egy partneremet se tudom megtartani, de még abban se vagyok biztos, hogy melyik nemhez is vonzódom. Gyengém még hogy túl könnyen megbízok az emberekre, és hamar közel kerülök mindenkihez. Régebben, sok magaviseleti probléma is volt velem, de miután néhányszor jól elvertek, és megátkoztak rájöttem jobb, ha meghúzom magam. Fő erényem, hogy jól kommunikálok, könnyen megtalálom a hangot másokkal, és sokan szeretik bennem hogy nem csak magamért, de másokért is van bátorságom kiállni.
Külső:
Én egy 163 centiméter magas, vékony, arányos alkatú fiatal lány vagyok. A súlyom megközelítőleg 45 kiló bár talán, mióta nem sportolok aktívan sikerült néhány kilót felszednem. A hajam eredeti színe vörös, de ezt általában szőkére varázsolva, vagy szőkére festve hordom. Ez utóbbi esetbe, vörös haj mindig átüt és egy fajta vörösesszőke árnyalat keletkezik, amit igen csak kedvelek. A frizurám mindig olyan amilyen a kedvem, de hosszúsághoz szigorúan ragaszkodom. Sokan szépnek tartanak, ami talán igaz is, de én inkább különlegesnek látom az arcomat. Az egyedüli talán, amivel teljesen elégedett vagyok, magammal az a szemem, amelynek kéksége rabul ejti az embereket. Öltözetem nőies, elegáns, de mégis kicsit sportos. Alacsonyabb sarkú cipellők, farmer, blúz az általános kompozíció egy hétköznapon.
Szakértelmek:
A Roxfortban átlagos képességű diák voltam, és nem szereztem kimagasló jártasságot egyik területen se. A R.A.V.A.S.Z.-t Bájitaltanból, Sötét Varázslatok Kivédése, Gyom, és gyógynövénytanból, Bűbájtanból, és Átváltoztatástanból tettem le. Az első kettőből elfogadható, a többiből várakozáson felüli eredményt értem el. Jól értek viszont a kviddicshez. Ügyesen repülök, magam is, az iskolai csapatban hajtó, majd fogó is voltam. Érdekel még, a divat,a pszichológia, és az utazás is, bár arra nem tudtam rávenni magamat hogy nyelveket tanuljak. Gyengéim, hogy nem tudok párbajozni és boszorkánykonyhába se mozgok otthonosan. Csoda, hogy sikerült aránylag jól teljesítenem a vizsgákon.
Érdekességek:
Vegetáriánus, csak nagyon ritkán eszik húst, és akkor is főleg halat, vagy csirkét. Nagy állatbarát, van egy Miracle (Csoda) nevű baglya. Alkalmanként dohányzik, de az inni nem szokott, mert nem bírja, az alkoholt. Koffeinfüggő és imádja mugli energia italokat, valamint rengeteg chipset eszik. Retteg a tűktől, a fülét is alig merte kifúratni.
Pálca:
11 és egy negyed hüvely, suhogós fűzfa pálca. A magja főnix toll.
Kor: 19
Nem: Nő
Előtörténet:
Tizenkilenc évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot, egy csodaszép szeptemberi napon. Félvérnek születtem, ami azt jelenti, hogy apám varázstalan ember, az az mugli, anyám pedig boszorkány vagy is varázserővel rendelkező nő. Öt testvérem van, a szüleimnek én vagyok az első közös gyerekük, de apukámnak még az első házasságából már volt egy fia.
Életem nagy részét Manchester városában éltem le, egy elegáns külvárosi házban. Nem voltunk soha igazán, gazdagok, de mindig megvolt mindenünk, amire csak szükségünk volt, kivéve talán az oda figyelést és a szeretettet. Apámnak jövedelmező magánpraxisa volt, anyu pedig a mágiaügyi minisztériumban dolgozott és a karrierjük, valamint a társadalmi státuszok megőrzése mindig elsőbbséget élvezett. Az egész életük gyakorlatilag egy színlelés volt, hiszen egyikük a varázsvilág, a másik pedig a mugli világ gyermeke volt, és egyszerre kellet mind a két helyen helytállniuk Ez azonban, pompásan ment nekik, akár varázsló, akár boszorkány, vagy egy egyszerű orvos jött el hozzánk, teljesen kifogástalan környezet fogadta. Sokszor úgy éreztem, hogy mi is ennek a színdarabnak a részei vagyunk, ha töltöttek is velünk időt, az nem volt elég mindannyiunkra. Sok problémát okozott, a folyamatos nyomás és az irreálisan magas elvárások, amelyeket velünk szembe támasztottak. A tanulmányainkban, sportokban bármibe, amibe belefogtunk, nekünk kellett a legjobbnak lenni. A testvéreimmel amúgy, jól kijöttünk, csak a húgommal nem tudtam soha megbarátkozni.
A tűrhető gyermekkor után, a Roxfort Boszorkány és Varászlóképző szakiskolába kezdtem meg tanulmányaimat. A Teszlek süveg a Griffendél házba osztott be, a valahogy egyáltalán nem ért meglepetésként. Ekkor még egy kicsit fiús lány voltam, hála bátyáimnak, ez azonban nem okozott problémát, sőt előnyömre vált, hogy mind a két nemmel megtalálom, a közös nevezőt. Hamar az évfolyam egyik legnépszerűbb diákja lettem és naiv módon elhittem, hogy ennyi mindig elég is lesz, ha eredményeket akarok elérni. A tanároknál, azonban nem voltak ilyen komoly sikereim és első néhány katasztrofális vizsgaidőszak alaposan megtépázta az önbecsülésemet. Oda haza pedig úgy kezeltek, mint aki valami szörnyű bűnt követett el, és szégyent hozott az egész családra.
Teltek, múltak az évek és abból az ártatlan fiús kislányból, aki egykor voltam egy koraérett fiatal nő lett. Ez azonban, csak látszat volt, amelyet sminkkel és az öltözködéssel értem el legnagyobb részt, belül nagyon is gyerek voltam még. Mivel, az otthoni és az iskolai dolgok miatt folyamatosan frusztrált voltam, ezért sok rossz fát tettem tűzre. A Roxfortba, sorozatosan keveredtem verekedésekbe, ha Manchesterbe voltam idősebb mugli srácokkal lógtam, ittam, dohányoztam, sőt néhányukkal ágyba is bújtam. Eközben sorra kellett szembesülnöm, a népszerűség hátulütőivel is. Az a sok ember, akik körülöttem lebzselt és barátaimnak nevezték magukat, sokszor csak mások elismerését akarták rajtam keresztül megszerezni. Az irigykedők pedig folyton összesúgtak a hátam mögött. A legrosszabb, hogy nagyon sok dologban igazuk is volt, főleg fiú és később nőügyeim ritkán voltak puszta pletykák. Történtek azért jó dolgok is az életemben, amik közül kiemelkedik a kviddics. Először, mint hajtó, később pedig mint fogó választottak be házunk csapatába, sőt utolsó évben kapitány is lehettem, bár csapatot nem sikerült győzelemre vezetni. Sajnos, ebben is csak második lehettem családba, mert a másik bátyám a Hugrabug színeiben nálam sokkal jobb eredményeket tudott elérni.
Úgy negyed éves lehettem, amikor nagyjából sikerült összeszedni magamat és sikerült valami féle célt kitűzni magam elé. Szerettem volna, gyógyítói pályán folytatni a tanulmányaimat, ami azonban komoly akadályokba ütközött. Az érdemjegyeim, soha se voltak kiválóak különösen igaz ez a bájitaltanra, valamint a sötét varázslatok kivédésére. A tanáraimtól és szüleimtől se kaptam meg a megfelelő támogatást, de kivételesen nem adtam fel a dolgot és keményen küzdöttem, hogy elérjem, amit szeretnék. A magaviseletem sokat javult, kevesebbet foglalkoztam fiúkkal és szórakozással, aminek meg is lett az eredménye. Az R.B.F. vizsgáim egészen jól sikerültek, azonban. R.A.V.A.S.Z-n már nem tudtam összeszedni, a megfelelő érdemjegyeket. Mivel semmilyen egyéb épkézláb jövőtervvel nem tudtam előállni, ezért végül családi kupaktanács döntött helyettem. Nekem csak annyi változásom volt, hogy Oroszországba megyek-e egy felsőfokú mágiaoktató intézménybe, vagy otthon maradok és minisztériumban próbálok szerencsét. Utazni, mindig is szerettem volna és nem akartam egy íróasztal mögött rohadni, így a választás elég egyértelmű volt.
Így a Drapanre kapujában kezdem belátni, hogy a szüleimnek igazuk volt és csak azért írtan olyan rosszakat, mert én soha semmibe se tudtam igazán kiemelkedő lenni. A legidősebb bátyám Oxfordon, és a Yale-n tanult jogot, a másikból profi kviddics játékos lett, az idegesítő kishúgom pedig ötször volt évfolyam első eddig a Roxfortban Remélem, hogy legalább az ikrek olyan közepesek lesznek, mint én. Eddig, ez volt mérce, amelynek meg kellett felelnem, azonban most már készen állok megtenni a felnőtté váláshoz az első lépéseket és saját értékrendem szerint fogom, élni az életem. Az út talán nem lesz könnyű, és megeshet, hogy soha nem nő be a fejem lágya, annyi azonban bizonyos, hogy ez egy jó hely lesz a felnövésre.
Jellem:
Hogy milyen is vagyok, pontosan nehezen tudom megfogalmazni, ami nem is csoda, hiszen még én is nehezen igazodok ki, a személyiségem jelentette útvesztőjében. Anyukám szerint semmirekellő vagyok, aki nem küzd elég keményen. Apukám, szerint csak azzal van gond, hogy soha nem tudom mit akarok. A barátaim szerint aranyos, jó fej és kedves vagyok, akire mindig lehet számít. Az ellenségeim szerint egy buta kis tyúk vagyok, aki minden útjába akadó személlyel ágyba bújik. Szerintem én egy aránylag átlagos tizennyolc éves lány vagyok, és nem sokban különbözök a többi sorstársammal, akik felnövés végső stádiumába léptek. Talán csak annyiba, hogy néha kicsit gyerekes vagyok, és tényleg elégé csapodár a viselkedésem. Persze, mindig tudom, hogy mit akarok, de mindig mást szeretnék és e miatt soha nem tudtam semmit se elérni. Ez az emberi kapcsolataimra is kihat, nem hogy egy partneremet se tudom megtartani, de még abban se vagyok biztos, hogy melyik nemhez is vonzódom. Gyengém még hogy túl könnyen megbízok az emberekre, és hamar közel kerülök mindenkihez. Régebben, sok magaviseleti probléma is volt velem, de miután néhányszor jól elvertek, és megátkoztak rájöttem jobb, ha meghúzom magam. Fő erényem, hogy jól kommunikálok, könnyen megtalálom a hangot másokkal, és sokan szeretik bennem hogy nem csak magamért, de másokért is van bátorságom kiállni.
Külső:
Én egy 163 centiméter magas, vékony, arányos alkatú fiatal lány vagyok. A súlyom megközelítőleg 45 kiló bár talán, mióta nem sportolok aktívan sikerült néhány kilót felszednem. A hajam eredeti színe vörös, de ezt általában szőkére varázsolva, vagy szőkére festve hordom. Ez utóbbi esetbe, vörös haj mindig átüt és egy fajta vörösesszőke árnyalat keletkezik, amit igen csak kedvelek. A frizurám mindig olyan amilyen a kedvem, de hosszúsághoz szigorúan ragaszkodom. Sokan szépnek tartanak, ami talán igaz is, de én inkább különlegesnek látom az arcomat. Az egyedüli talán, amivel teljesen elégedett vagyok, magammal az a szemem, amelynek kéksége rabul ejti az embereket. Öltözetem nőies, elegáns, de mégis kicsit sportos. Alacsonyabb sarkú cipellők, farmer, blúz az általános kompozíció egy hétköznapon.
Szakértelmek:
A Roxfortban átlagos képességű diák voltam, és nem szereztem kimagasló jártasságot egyik területen se. A R.A.V.A.S.Z.-t Bájitaltanból, Sötét Varázslatok Kivédése, Gyom, és gyógynövénytanból, Bűbájtanból, és Átváltoztatástanból tettem le. Az első kettőből elfogadható, a többiből várakozáson felüli eredményt értem el. Jól értek viszont a kviddicshez. Ügyesen repülök, magam is, az iskolai csapatban hajtó, majd fogó is voltam. Érdekel még, a divat,a pszichológia, és az utazás is, bár arra nem tudtam rávenni magamat hogy nyelveket tanuljak. Gyengéim, hogy nem tudok párbajozni és boszorkánykonyhába se mozgok otthonosan. Csoda, hogy sikerült aránylag jól teljesítenem a vizsgákon.
Érdekességek:
Vegetáriánus, csak nagyon ritkán eszik húst, és akkor is főleg halat, vagy csirkét. Nagy állatbarát, van egy Miracle (Csoda) nevű baglya. Alkalmanként dohányzik, de az inni nem szokott, mert nem bírja, az alkoholt. Koffeinfüggő és imádja mugli energia italokat, valamint rengeteg chipset eszik. Retteg a tűktől, a fülét is alig merte kifúratni.
Pálca:
11 és egy negyed hüvely, suhogós fűzfa pálca. A magja főnix toll.
