-Mi lenne, ha nem a szerepét játszaná és azt mondaná, amit valóban gondol? *-tettem fel a kérdést kicsit talán cinikusabban is a kelleténél. Nem akartam tiszteletlen vagy bunkó lenni, egész egyszerűen ilyen a stílusom és mindig arra voltam kíváncsi, amit egy ember valójában gondol, nem arra, amit elvárnak tőle, hogy gondoljon.*
-Biztos. Bár nincs bajom a szerelemmel, csak túl...nehéz.*Zártam rövidre a mondatom. Nem éreztem szükségét annak, hogy bárkivel is beszéljek Seth-ről, eltudtam magamban fojtani mindazt, amit éreztem. Csak rá kellett jönnöm, hogy nem kicsit gázos, ha valaki belevan zúgva egy démonba, aki ráadásul fél éve felszívódott. Viszont a savanyú vénlányság vagy heves szerelemutálat sem volt az én stílusom. Pusztán nem akartam belebonyolódni semmibe, mert így is túl sok volt a teendő és bonyodalom ilyenek nélkül is, ami 18 évesen azért elég durva.*
-Az emberek szeretik a régi dolgokat. Ettől kicsit halhatatlanabbnak, bölcsebbnek érzik magukat. Mintha a régi dolgoktól ők is többek lennének. Talán így is van...*-gondolkodtam el egy kicsit. Ennek ellenére semmi kedvem nem volt erről filozofálgatni. Persze szeretem a komoly beszélgetéseket a legtöbb korombelivel ellentétben, de most túl nyúzott voltam ahhoz, hogy ezt tegyem.
Újabb hatalmas kortyot nyeltem a kávémból és sajnálattal vettem tudomásul, hogy megittam minden egyes cseppet. Intettem, hogy még egyet szeretnék, mert ez nem elégítette ki teljesen az igényeimet. Hamar kaptam egy újabb adag forró feketét és ahogy az illata ismét megcsapta az orrom egy mosoly húzódott végig az arcomon.*
-Igen, ő.*Arauce mindig is elég engedetlen és szabadszellemű sárkány volt, hasonlított hozzám. Olinak elég sok baja volt vele, na meg nekem is. Azért ironikus, hogy a sárkányomat démonnak hívják, bár igyekeztem ebbe nem belegondolni.*
-Már nem gyújtogat és a mérete is jócskán megváltozott. De azért még mindig elég sok a zűr vele, nem szereti, hogy korlátozva van.
*Ezt mondjuk megtudom érteni, de azért újra és újra megpróbálom elmagyarázni neki, hogy nem szabad oda mennie ahova csak akar, de mivel érzi, hogy ezzel én sem értek nagyon egyet magasról tesz rá. Nehéz megfékezni egy hatalmas és akaratos sárkányt. Ennek ellenére mindennél jobban örülök annak, hogy vagyunk egymásnak. Olyan, mintha a testvérem lenne, a lelkem egy darabja az övé.*
-Jól. Miss McDalmot gyorsan meggyógyította.