Drapanre Boszorkány- és Mágusképző Szakiskola
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Ön nincs belépve. Kérjük, jelentkezzen be vagy regisztráljon

Drapanre Boszorkány- és Mágusképző Szakiskola » Drapanren kívül » Cutteridge » Edwige kúria

Edwige kúria

3 posters

Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1Edwige kúria Empty Edwige kúria Pént. Dec. 02, 2011 8:52 am

Philippe O'Danel

Philippe O'Danel
Pantheran
Pantheran

Edwige kúria 20060605103504hollyvill

A falu egyik legszebb és egyben legnyomasztóbb része. Egy gazdag varázslócsalád élt itt, akik feketemágiával foglalkoztak. Befolyásosak és gazdagok voltak. Egy részük a tudománynak élt, míg akadtak kivételek is, akik inkább a világot járták, a pénzt szórták és az egyszerű, földi örömöknek hódoltak. Az 1800-as évek elején viszont szörnyű tragédia történt az Edwige családdal. A falu varázslói és boszorkányai mind azt vallották, hogy még a legsötétebb mágiát gyakorlóknak sem kívánnának ilyen véget. Négy napig semmit sem hallottak felőlük. Aztán a postásnak feltűnt a szag. A szaftos részletek pedig a régebbi hírlapokban megtalálhatóak, ezt a történetet még a mugli világ is megcikkezte, igaz, erősen félreinformáltan. Egy élvhajhász aranyifjú ekkor tért haza. Elrendezte a kúria körüli gondokat és lassan lecsillapodott a felhajtás. 1934-ben halt meg, az Edwige család utolsó, egyenesági leszármazottjaként, örökös nélkül szállva a sírba. Azóta a kúria majdnem üresen áll. Csak egy öreg házaspár tart rendet, akik azóta is itt laknak és vigyáznak a birtokra. A falusiak nem zargatják a helyet, mert bár lassan 200 év telt el azóta a nap óta, még mindig senki nem tudja, milyen körülmények között halt meg az a 7 ember. Az Edwige-vérvonal első látásra talán kihalt, de valójában beleolvadt más feketemágiát gyakorló családokba, akiknek a sarjai közül néhány még most is a Drapanre falai között tanul.

2Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szer. Feb. 22, 2012 4:40 am

Deimos


Kegyenc
Kegyenc

*Régi rejtélyek. Talán ez a két szó jellemezheti legjobban a kúriát. Csak úgy körül lengi a fekete mágia szaga és a sötét, mocskos rejtélyek számomra ój édes illata. Nem nagyon szokót erre járni senki a gyilkosságok óta persze az már nagyon régen volt. Az idős házaspárnak el kellett utazni egy kis időre ilyenkor pedig én jövök ide az ódon falak közé gondolkodni. Habár elődeim nem jártak ki a szurdokból én még is elég gyakran megteszem, miért is ne tenném? Hiszen, hogyan lehetne jobban az ellenségeidet kialakítani annál, ha megfigyeled őket és ez által meg tudod mik a gyenge pontjaik mit tesznek nap mint nap.
Ma tudom nem csak én jövök majd a kúria területére, de nem ám várok valakit akinek lelkében nagy vihar tombol legutolsó találkozásunk óta a templomban. Tudom, hogy mit tett azután, hogy találkoztunk egyenesen a vesztébe rohan ez a nő, de pont ezt akarom. Persze nem azt, hogy meghaljon az előtt még tervem van vele nem is kicsi, de tényleg a vesztébe rohan amilyen esztelen és balga persze ő azt hiszi magáról milyen okos. Azt hiszem szerzek neki egy kisebb meglepetést a mai napra. No, de ez még a jövő zenéje ez attól függ megérdemli-e. Ajándékot csak az kaphat aki megérdemli, ha ma is ilyen okos lesz kap egy meglepetést tőlem. Minden esetre az nem volt a terveimben, hogy a másik ostoba nő elküldi szaglászni az elementárjait és ez kicsit bele kavart az ügyeimbe, de se baj ne ez legyen a legyen a legkisebb gondom.
A kúria melletti kisebb erdősnek jellemezhető résznél vagyok éppen mikor érezem vannak mögöttem. Bingó. Na legalább nem kell rá órákat várni. Lassan megfordulok. Pont árnyékban állok és a csuklyától nem látszik az arcom.*
-Jó napot kegyednek is. Minő véletlen, hogy utunk szálai ismét egybefonódtak nem igaz?

3Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szer. Feb. 22, 2012 6:36 am

Lizbeth Parlay

Lizbeth Parlay

*A gondolatok két féleképpen születhetnek. A kényszer zavara hozza, vagy önmagunk izgalmait írjuk le benne. De mégis milyen gondolatok azok, amelyek szüntelenül azt kiáltják, hogy válaszokra van szükség? Vajon érdemes-e ezeket a válaszokat megkeresni? Vagy ne tán hagyni kéne az egész ügyet? Megannyi dolog történt már, s jelen pillanatban nem tudom eldönteni, hogy mi volna az, amelyre szükségem lenne. Így nem tehetek mást, mint tanítok. Tanítom a jövő nemzedékeit, s szövögetem a királynő azon szálait, amely hajtogat a jövő irányába. Nyilvánvaló tény, hogy diákjaimmal terveim vannak. Pazar ötleteim egyike volt ez, mikor kiötlöttem, de sikere még mindig ingoványos talajon fut.
Változó idők folyamában én pedig arra kényszerülök, hogy ismét nyitott szemmel járjak. Ostoba mágusok; egyik sem tanult az előző hibájából? Egyik sem jött még rá, hogy Lizbeth Parlay az a nő, aki nem hagyja magát elpusztítani? A sötétség hívei ismét felbukkantak, a múlt árnyai pedig reám vetülnek. Személyes indokok okán indultam meg egy tanári dísztalárban Cutteridge egy különleges területére. A család számomra ismert személy, csak hogy gyanakvásom a mai éjjelre felütötte fejét. Árnyékából olvadok ki a gonosznak, s smaragdos tekintetemmel ridegen vizslatom személyét. Szavai kétes érzéseket keltenek bennem.*
- Túl vagyok már rég azon a szinten, hogy azt higgyem, még léteznek véletlenek Ryan.. *Suttogom ajkaim alatt, s tekintetem egy pillanatra csillan csak meg. Oldalamon két dementorra hasonlító pokoli lény jelenik meg. Az egyik sík torzszülöttei, akik akaratomra szolgaként szolgálnak. Démoni főpapnő létemre sok megmagyarázhatatlan erő birtokában állok. Ezt az alakot viszont nem ismerem, s így nem tervezek vele védtelenül beszédet folytatni.*
- Mit akarsz tőlem? Elég nyilván való, hogy nem életlenül jelentél meg. *Színtelenül kérdezem. Majd néhány lépést teszek előre.* - Noha ismerem a Denemék gondolkodását... Tomban legalább volt annyi tisztelet, hogy szándékait irányomban közölte. *Oldalra tekintek.* - Noha.. nem is egy voltam alantas szolgái közül. *Sóhajtok egyet, amolyan semmilyenül. Furcsa ezzel az alakkal némileg bizalmasan beszélni. Mindenesetre azért nem vetem el a súlykot, s borulok a nyakába. Az egyébként sem az én stílusom. Tom hatalmas sebet és ürt hagyott bennem maga után, ezzel csupán csak én bírhatok el...senki más.*

4Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szer. Feb. 22, 2012 7:43 am

Deimos


Kegyenc
Kegyenc

*Hallgatom a nő szavait és kis mosolygok rajta. Szóval összerakta Isabella mondatait s jutott valamire, de ez sajnos téves nagyon is. Kilétem nem egyenlőre Ryannal noha ők ezt hiszik. Szóval ezért caplat utánam mindig az az elementár. Jó tudni a miérteket is. Most is itt van valahol levegő alakban. Rohadt korcs. Könnyű szerrel elpusztíthatnám, de ehhez semmi kedvem mostanság had sündörögjön és had adjon hiteltelen információkat, nem tud meghatni, de azért egy megjegyzést teszek.*
-Nagy örömömre szolgálna ha kegyed rápirítana kolléganőre, hogy ne utánam küldözgesse az elementárjait mert elég idegtáncóltattó mikor az ember nyakában liheg egy korcs gondolom ezt megérti kegyed, hogy ne érten hiszen ön okos nő és nagyon tiszteletre méltó és nem mellesleg gyönyörű és egyben elbűvölő párja eme földön nincsen is több sajnos nem volt önnek alkalmam virágot venni, de nincs oly ajándék mely ön szépségével és értékével felérne, de gondolom ezt kegyednek mondták is párszor főleg egy valaki. Kérem ne sértsen meg azzal, hogy annak az alsóbb szintű kis sötét mágusnak titulál ki bekönyörögte magát a kegyencekhez semmire kellő kis porszem ki csak a száját jártatja, de mást nem tud. Noha nem tűnik véletlenek még is az bár igaz felesleges lenne titkolnom van önnel szándékom, de ezt önnek még el nem mondhatom. Csak annyit, hogy ön egy kulcs számomra.

5Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szomb. Ápr. 07, 2012 10:33 am

Lizbeth Parlay

Lizbeth Parlay

*Mereven állva próbálom kivenni arcát, míg Isabelláról magyaráz. Szavai oly' fennköltnek tűnnek, hogy már- már egy naív kislány el is hinné. Ám engem már megkeményítettek az évek, valamint elfogadtam azt is, hogy a szerelem számomra szinte lehetetlen. Bármennyire is próbálkoztam, java részt megbuktam belőle. Nem keresem már a kapcsolatot, sem az ámítást. Azonban lelkem szomjazik, s ezt a legnehezebb eltitkolnom, hogy mennyire is vágyakozok dolgok iránt. Így a virágot említve akaratlanul is nyelek egyet, majd dölyfösen fordítom el a fejem.*
- Azt sem tudja, melyik a kedvencem, ugyanakkor hagyja el ezeket a fennkölt szavakat. Ne nézzen naívának, nincs szükségem a színlelt kedveskedésére. *Gyors ütemben lépek oda hozzá, és pálcámat a nyakához emelem. Indulatokat képes belőlem kiváltani, ez pedig nem jó, nagyon is nem jó.* - Elég az álszentségből. Ne nézzen holmi kis sárvérűnek. Nemesi aranyvérű családból származom, s megannyi dolgot értem el a varázsvilágban. Miből gondolja, hogy ócska eszköznek használhat engem? Chh, nevetséges! *Fakadok ki.*

6Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szomb. Ápr. 07, 2012 11:00 am

Deimos


Kegyenc
Kegyenc

*Végre kihoztam belőle érzelmet legalább, ha nem is éppen a legjobbat, de kihoztam belőle valamit ez nekem már elég, megtörtem hát ezt a nőt azt a nőt aki mindig hidegnek mutatja magát és kegyetlenek, nem is volt vele sok dolgom, könnyű volt, de eme gondolat menetemet nem mutattam ki. Mikor a pálcát a nyakamhoz emeli csak állok ugyan úgy merev arccal magamban mormolok egy varázsigét és a pálca kirepül a nőkezei közül én pedig csak megigazítom a csuklyámat és hamiskás félmosolyra húzom a számat, de a sörétől ez nem látszódik maximum csak a halvány körvonal. Csak állok és nem mozdulok, de csuklyám alól mélyen a nő szemeibe nézzek.*
-Nem nézem kegyedet holmi sárvérűnek hiszen tudom, hogy milyen családból származik többet tudok önről mint hinni. Sajnálom ha fennkölt szavaim zavarják kegyedet, de sajnos ez a szokványos, normális beszéd stílusom ez ellen tenni nem tudok így kénytelen lesz kegyed ezt megszokni. Kedvence kegyednek ugyan csak nem tudom mi, de sejtetem, hogy eltalálnám az ízlését és ha nem hát csak utánam vágja a virágot mint ahogy egykoron tette az Tommal mikor egy veszekedés után ilyen mugli trükkökkel próbálkozót. Eszköznek nem tekintem önt hiszen ön érző lény még, ha ezt kegyed nem is akarja elfogadni magáról. És kérem még egyszer pálcát szerény személyemre ne emeljen hiszen úgy elég kellemetlen a csevegés.
*Majd a nagymester csak kezeit előhúzza a háta mögül és kezeiben egy csokor virág van mely pont az melyet Voldemort adott a hölgynek az említett veszekedés után. És a mester csak a hölgyre néz a sötét csuklya rejtekéből.*

7Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szomb. Ápr. 07, 2012 11:12 am

Lizbeth Parlay

Lizbeth Parlay

*Idegességem némelyest kézzel tapintható, ahogyan pálcámat a torkának szegezem. Egyszerűen nem bírom ezek után, hogy holmi kis kezdő varázslónak nézzenek. Túl sokat értem már el, túl sokan félik nevemet ahhoz..hogy így megalázzon egy holmi névtelen senki. Azonban indulataimat néhány másodperc után végül észre veszem, s lehiggadok. Még akkor is, mikor a pálca ki kerül a kezemből..tudom, hogy pálca nélkül is tudok elégé hatásosan varázsolni. Ha nagyon komolyra venném, én nem elementált küldenék rá..hanem a pokol egyik ész veszejtő démonát, hogy lelkét belülről égesse szét. Akár az emberi racionalitás brutalitásáig képes vagyok elmenni, ha ez az alak felbőszít. Hidegvérűn pillantok le a csokorra.* - Te nem lehetsz Ryan, sem pedig... *Végül úgy döntök elég a játékból, megfogom a csuklóját, s magamhoz rántom, hogy másik kezemmel le tudjam fejteni róla a csuklyáját.* - Gyáva vagy, ha nem mutatod meg magad! *Suttogom közben.*

8Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szomb. Ápr. 07, 2012 11:40 am

Deimos


Kegyenc
Kegyenc

*Úgy gondolom a nő félre értett mert az nem mondtam, hogy ő sárvér lenne vagy, hogy gyenge lenne, félre értette az egyértelmű mondataimat, de mit is várok tőle, mindig is ilyen volt.
Csak észre veszi magát végre ez a nő és csak lecsillapodik, igaz tudom, hogy tud ő pálca nélkül is tud varázsolni, de semmi kedvem nincsen most ezzel is bajlódni csak nyomatékosítani akartam, hogy nincsen oka egyenlőre rám támadni hiszen bántani nem akarom, az még egyenlőre távol áll tőlem. Igaz terveim vannak ezzel a nővel, mindig is voltak, de nem bántani akarom, okom még nincsen rá, bár megbízni nem fogok benne teljesen. Küldje csak rám a pokol cinkosait az összeset helyben vissza is küldöm az elementárral is eltudnék bánni, de még az is ráér, ez is a kis játékomnak a része.*
-Már mondtam madame, hogy nem vagy Ryan vagy is ez így...
*Ekkor meg ragadja a csuklómat és letépi a csuklyámat. Reagálni sincsen időm, de nem is akarok rá, hát ha most van itt az ideje, hogy meg tudja ki vagyok akkor ám legyen, meglepően könnyen megy neki hiszen nem is ellenállok neki. Bár igaz mikor a csuklómat megragadja akkor kisebb bizsergést érezhet olyat mint amikor Tomét fogta meg. És mikor lerántja a csuklómat akkor kellemetlen meglepetésben lesz része...
Arcom mint Tomé rajta egy sebhellyel mint ami Ryannak volt és szemem színe mint a bátyjáé volt.
hát rajta Mademe, most használd az éles eszedet ki is vagyok én.*

9Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szomb. Ápr. 07, 2012 12:13 pm

Lizbeth Parlay

Lizbeth Parlay

*Mindig is utáltam a meglepetéseket. Nem azért, mert nem tartottam izgalmasnak, csak a meglepetések előtt mindig sok a rejtély. A természetesem része viszont, hogy a rejtélyeket mind elpusztítsam azzal, hogy megfejtem őket. Sosem értettem igazán, mi az ami hajt ebben; de annyit még tudok, hogy annak idején Tomba talán éppen ezért estem bele. A megfejthetetlen, mégis megfejthető rejtélynek tartottam, az egyetlen olyan alak, akit nem akartam sosem megfejteni, csak vele lenni. S mikor lekerül végre a csuklya róla, abban a pillanatban elkerekednek szemeim. Látom a sebhelyet az arcán, a bátyám szemének színét, s őt. Tomot..Voldemortot, vagy hogyan is nevezzem én őt. Meghökkenve próbálok hátrálni.*
- Lehetetlen. Ez..lehetetlen.. Tisztán tudatta velem a hírt Lucius..lehetetlen, hogy te... *Az ájulás szélén, pedig én nem szoktam magam csak úgy elhagyni, pláne én. Ez a kép, egyenesen sokkol. Nem tudom hová tenni ezt.*

10Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szomb. Ápr. 07, 2012 12:41 pm

Deimos


Kegyenc
Kegyenc

*És csak figyelem a nő minden mozdulatát és tudom, hogy teljesen összezavarodik és tudom, hogy teljesen kikészül most és bár ezt nem így terveztem még is jól sült el, az én részemről. És ha bár azt hittem minimum rám küld vagy ötven szörnyet csak hátrálni akar és néz rám mintha rémet látna és látom rajta az összezavarodottsáot. Pedig nem értem miért látna rémet? Elég jól sikerültem és különleges sem éppen lettem ronda igaz lehet volna jobb is, de valljuk be, hogy voltam én régen rosszabb is ez még elég jó én vagyok a nekromancia egyik válfajának élő példája.
Csak nézem a nőt és hallgatom szavait az ájulás határán van ezt érzem.*
-Madame higgadj le mielőtt itt gond lesz és az nem hiányzik, hogy rosszul legyél. Lucius sem tudót mindent és ez így volt rendjén és ha bár ezt más körülmények között szántam neked te hoztad ezt így madame.
*Mikor látom, hogy mindjárt összeseik villámgyorsasággal kapok utána és karolom át a derekát úgy tartom ahogy egykoron Tom és megcsókolom a csók olyan temperamentumos mint Tomé, de olyan cirógató és aggódó, érzelemmel teli mint Jeffrey. A röpke szinte lopott csók után a nőre néztem.*

11Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szomb. Ápr. 07, 2012 12:59 pm

Lizbeth Parlay

Lizbeth Parlay

Minden, ami volt, elenyész bennem. Mi is okozná bennem ezt a hozzám nem illő, végtelenségig nyúló meglepettséget? Talán az, hogy éveken át áhítoztam is ezért. Hiszen még mindig megvan a szekrényem mélyén a zenedoboz, amit titokban nekem küldött, mikor Londonba utazott hosszabb időre. Akkor sem dobtam ki, mikorJeffreyel voltam; hiszen Jeffreyt sosem tudtam annyira megszeretni, mint azt a férfit, ai feltehetőleg előttem áll. Jobbjára a rosszullét szinte magával ragad, azonban megfog kezeivel. De miért tart engem? Lelkemet szaggató érzések fognak el, régi sebeim újra feltépődnek. A hirtelen érő csókot először elakarom utasítani. Én Lizbeth vagyok, velem nem lehet csak így bánni. Ám a felhevülő érzések okán, valamiért mágis szenvedélyesen viszonzom. Viszonzom..a férfinak, aki átvert, aki elhagyott, aki...dühös vagyok rá. S mégis talán érezhetek valamit, talán. Hosszasan nézek a szemeibe ezt követően, párszaszóul szólok hozzá, mert tudom, hogyha ő az, akkor könynedén megérti.*
- Nem..én..nem.. *Gyengén fordulok el tőle, de ha ő az valóban, akkor már tudja, hogy éppen most ébresztette fel az érzelmeimet. Tökéletesen tudhatja, hogy bármennyire átkozom, jelenleg éppen sikerült elgyengítenie.* - Hazudtál nekem, s meg sem kerestél. Ráadásul ez miatt férjhez mentem, elváltam..meg most kezdjek el azon gondolkodni, milyen nőcskékkel voltál? Tom...elegem van. Nekem nem kellenek ezek érted? hadd legyek végre nyugodt, csak egy kicsit. Megint minden rajtam csattan...

12Edwige kúria Empty Re: Edwige kúria Szomb. Ápr. 07, 2012 1:54 pm

Deimos


Kegyenc
Kegyenc

*Csak tartom őt és figyelem, minden egyes rezdülésre figyelek és tudom mit érez tudom, hogy ha bár most azt mutatja, hogy utál még is sikerült benne a régi tűzet fellobbantatnom.
Magamban elmosolyodtam ahogy visszacsókolt. Merlin verje meg ezt az átkozott elme összeolvadást átkozott egy mellék hatás, hogy a többi elme érzelme is át jött így mindenkiből kaptam az ötleteken kívül és emlékeken kívül mást is. Jeffreytől a rohadt érzelmességet Lizbeth iránt ami nem lenne gond, ha nem lenne ez amúgy is bennem ügye a rendes énem Tom miatt így ez a duplájára emelkedik, Ezekieltől megkaptam ezt a furcsa beszéd stílust bár ez tetszik is valamilyen szinten, Ryantól a drága unokaöcsémtől megkaptam a sebhelyet, Nathantól pedig megkaptam ezt az átkozott szemszínt, nem is tudom, hogy szedtem-e össze valakitől még valami plusz tulajdonságot.
Mikor Lizbeth elfordult akkor sem engedtem el csak karoltam tovább a derekát, de kicsit engedtem a szorításon, de ha kell még el tudom kapni, ha esetleg kéne, de azt hiszem, hogy kezdi összeszedni magát a madame.
Mikor a mondatait befejezi csak gyengéden a magam felé fordítottam és mélyen a szemébe néztem.*
-Madame jól figyelj rám, ha kicsit is ismersz akkor tudod, hogy nem azért nem kerestelek meg mert nem akaratalak ha nem mert nem tudtalak és ha meg is tudtalak volna akkor azzal súlyos veszélybe sodortalak volna azt a luxust pedig nem engedhettem meg arról nem is beszélve, hogy hogy is mondjam nem éppen voltam kész állapotban nem sűrűn voltam még összerakva az utóbbi években én édesem nem nyaraltam ha nem próbáltam összerakni magamat készre, de ez időigényes, ne is akard tudni mik tartanak össze mert félő, hogy nem sűrűn maradnál meg az 10 méteres körzetemben. Semmilyen nőcskével nem voltam madame, hidd el, igen tudom, hogy most legszívesebben a pokolba kívánnál ahogy azt is tudom, hogy nyugalomra vágysz. Madame én óvni akartalak ettől, de sajnos ez így alakult most. Megértem, ha nyugalmat akarsz madame és azt is most fogod magad és elmész, de ne feled, hogy akkor nincsen többé vissza út ha most elmész akkor élhetsz nyugodt életet nélkülem, de ha maradsz akkor számolj azzal, hogy kinek az oldalán állsz, nem tűnök el megint azt ígérhetem, de azt nem, hogy tudom garantálni a biztonságodat mint egy koron azt tudom garantálni, hogy mikor a szurdokban jársz ne essék bajod, de ha ez kitudok az iskolába akkor ott már nem tudok mit tenni, egyenlőre.
*Mikor befejeztem csak félre néztem, nem Lizbethre és csak magam elé morogtam.*
-Essen bele a fene Granson érzelmes lényébe, mondjuk Nathanak sem ártott volna egy szemüveg, Ryan meg kinyírhatta volna a nőjét mielőtt az így elbánik vele.
*Nem tudom ezt mennyire lehet hallani igazából ezt magamnak morogtam. Lizbeth teljesen átrendezte az eddigi érzelmi rendemet. Remek.*

Ajánlott tartalom



Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Drapanre Boszorkány- és Mágusképző Szakiskola » Drapanren kívül » Cutteridge » Edwige kúria

Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.