You are not connected. Please login or register

London

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 London on Hétf. Feb. 13, 2012 6:56 am

Elinborg Morrowind

avatar
Avi: 86 karátos!
Rózsabimbó: Hol van?
Avi: Londonban.
Rózsabimbó: Londonban?
Avi: Londonban.
Ékszerész: Londonban?
Avi: Igen, Londonban. Nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kib*szott Mary Poppins... LONDON!


_________________

2 Re: London on Hétf. Feb. 13, 2012 7:23 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Még a tóparton sétálva elmosolyodtam, mikor érdekesnek véli Chris a lányom. Az is. Egy igazi kis csiszolatlan gyémánt.
A kézcsókjára látványosan elvörösödöm. Úgy tűnik, hogy a fagyosság mögött egy igazi úriember lapul. Az a fajta, akiért bármelyik nő meg tudna őrülni. De úgy tűnik, hogy senkinek sem sikerült ennyire kiolvasztania. Ezért ennyire felszabadult most.*
- Rossz lehetett elszakadni onnan...
*Suttogom, miközben végigsimítok a mellkasán, miután odafektette a kezem. Ösztönösen közeledem felé.*
- Nem egyszerű szikrát, hanem örömtüzet. *Suttogom neki, majd élesebbet szusszantok ahogy a derekára kerül a kezem. Az a mosoly...kikészít.
Beleremeg az apró csókba, ami egyre hosszabb és forróbb lesz. A kezem felsiklik a tarkóján, hogy az ujjaim a hajtincseibe gabalyodhassanak. Érzem, hogy hoppanálunk. De a csókja...túlzottan leköt. Fáj elszakadni az ajkaitól, de mikor meglátom, hogy merre vagyunk, eltátom a szám.*
- Mín moðir... *Lehelem. Ritkán csúszik ki szó a számon az anyanyelvemen, csak Olavurral társalgok így. De most nincs más szavam erre. Kapkodom a fejem. Hogy itt mennyivel enyhébb az idő. Chris felé kapom a fejem és hatalmas mosollyal tekintek rá, majd szenvedélyesen tapadok újra az ajkaira.*
- Köszönöm. *Súgom neki, miután elválasztottam az ajkaim tőle. Egyedül féltem volna eljönni. Ő pedig kérés nélkül elhozott.*


_________________

3 Re: London on Hétf. Feb. 13, 2012 7:42 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
-Nem volt kellemes, de megkellet tennem.*feleltem megvonva vállamat, majd az örömtűzre megengedtem magamnak egy aprócska mosolyt.
Még egy ideig ott voltunk a kis tó partján, ám a következőben már Londonban a Kensington palota közelében álltunk,az emlékparkban, s ő megcsókolt.
Örült neki. nem erre számítottam. Azt vártam, hogy majd elkezd hisztizni, s csapkod hogy azonnal vigyem vissza. Nem ez lett, s ennek jobban örültem, mint a világon bármi másnak abban a pillanatban.*
-Szerettél volna eljönni, és most itt vagyunk.
*Vállat vontam, majd megfogtam kezét ismételten, s elsétáltam vele a Peter Pan szoborhoz. Számomra ez egy olyan hely volt, ahol meg kellett állnom egy-egy pillanatra, s megcsodálni. Nem meséltem róla semmit sem, csak megálltam előtte, s rá emeltem tekintetem.*
-Régen ez volt az egyik kedvenc helyem... bár nem sokat jártam itt. Inkább a temetőkbe mentem... ott csend van, és nyugalom. persze azok számára, kiket annyira nem zavarnak a holtak. *elhallgattam, majd a szoborról rá emeltem tekintetem.*
-Bárhová elvihetlek hol nem jártál még. Hova szíved elhúz. *megsimítottam arcát, majd szabad kezem zsebembe csúsztattam. *

4 Re: London on Hétf. Feb. 13, 2012 11:04 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Legszívesebben körbe-körbe rohangálnék örömömben. Mintha hirtelen egy másik világban termettünk volna. A csendes tópartról egy világvárosba... Éles váltás, mit ne mondjak. De nem bánom kicsit sem.
Eszem ágában sem volt hisztizni. Jön egy titokzatos fagyos idegen és valóra váltja az álmaim. Hirtelen az a hülye érzésem támad, hogy ha itt helyben megkérné a kezem, igent találnék neki mondani.*
- Miért teszed meg ezt értem?
*Őszinte érdeklődéssel tekintek rá. Nem fér a fejembe, hogy miért teszi ezt értem. Ez olyan mint egy mese... Ahogy a szoborhoz sétálunk, érdeklődéssel veszem szemügyre. Hogy is hívják azt a történetet...*
- Pán Péter! *Bukik ki belőlem egyből, ahogy eszembe jut. De egyből el is szégyellem magam és elhallgatok. Rátekintek mikor megszólal. Elkomorítanak a szavai a temetőkről. Egy ilyen jóképű és elragadó férfi miért zárkózik be teljesen?*
- Haza... *Suttogom majd, feltekintek egyenesen azokba a gyönyörű kék szemekbe.* - Ahová a szívem igazán húz engem az... Syðrugøta. *Vallom be neki kissé félszegen.*


_________________

5 Re: London on Kedd Feb. 14, 2012 1:06 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*A lehető legjobb kérdést tette fel nekem. Mért teszem ezt érte... vajon mi sarkalt arra, hogy abban a szent momentumban fogjam magam, karjaimba zárjam, s elröppenjek vele ide, erre a helyre. Talán azért tettem, mert ő maga is ugyan olyan egyedül volt abban a pillanatban mint ahogy én magam is voltam.
Vettem egy nagyobb levegőt, felpillantottam az égre, majd zsebembe süllyesztettem kezeimet.*
-Gondolhatod aminek csak akarod. Mondhatnám, hogy köszönetképpen hoztalak el ide, amiért tavaszt fakasztottál odabent, de nem teljesen lenne igaz.
*Elhallgattam, majd ráemeltem pillantásom, s apró mosolyt engedtem meg magamnak, miközben kicsit közelebb léptem a szoborhoz.*
-Rég jártam már errefelé, és társaságban jobbnak gondoltam ha eljövök, és mert megérintetted a Lelkem, s kezed nyomán olvadásnak indult.
*Visszafordultam felé, s mikor hangjában apró lelkesedést hallottam ki a szobor megnevezésekor, nem gondolkodva semmin sem, léptem oda hozzá, s leheltem apró csókot homlokára.*
-A kisfiú, aki nem akart felnőni...*ismét a szoborra pillantottam.*Úgy hiszem, ezzel sok gyermek így van. A felnőttek világa bonyolult. Gyermekként minden sokkal könnyebb, s van amit meggyógyít egyetlen anyai puszi is.
*persze tudtam hogy ez nem minden gyermek életére mondható el. Az enyém sem ilyen volt, ám nem szabad panaszkodni. Kimondani ami a múltban történt... az a múlt dolgai, s mögöttünk van. Ám van mikor a lélek nem felejt, s fagyos marad, hogy elzárhassa magát a sérelmek elől.*
-Egyszer talán majd elviszlek oda... hamarosan.*lassan elengedtem, ám kezét még mindig fogva tartottam. Lágyan, gyöngéden, hogy ne okozzak fájdalmat.*
-Mesélj még magadról...*pillantottam rá, miközben elfelé indultam a szobortól.*

6 Re: London on Szer. Feb. 15, 2012 8:18 am

Elinborg Morrowind

avatar
*A kérdésemre való reakcióját figyelem elmélyülten. A rezzenései is megdobogtatják a szívem. Úgy tűnik elég spontán jött a dolog. De nem bánom egy percig sem.*
- Tulajdonképp nem is számítanak annyira az okok. Itt vagyok és veled vagyok itt.
*Ahogy rám tekint, visszamosolygok rá. Ez már reflexszerű lesz úgy érzem. Odáig meg vissza vagyok a mosolyától. Jó látni így. Ahogy először mellém állt a tóparton, szinte ijesztően fagyos volt. Mégis volt benne valami ellenállhatatlan. Pont mint egy vonatszerencsétlenségben. Csak áll az ember és nem tud elmenni onnan.*
- Én mindig féltem eljönni ide. Van itt valami...
*Nem fejezem be a mondatom. De az apám van itt. Egészen gyerekes félelem tombolt bennem mindig is emiatt. Ahogy csókot hint a homlokomra, végigsimítok a karján. Annyira, de annyira jól esnek ezek a gesztusai.*
- Én mindig inkább fel akartam nőni. Szabadulni, menekülni...
*Suttogom neki kontrázva a véleményére. De ideje lenne lezárni a múltam. Felnőtt, harminc feletti nő vagyok. Össze kell magam kapni.*
- Bár nem tudom mennyire tetszene. Nem olyan nagy és impozáns, mint London. Feröer teljes lakossága akkora, mint egy normál kisváros Dániában.
*Dünnyögöm félig-meddig magamnak. A kérésére eltűnődöm. Mit mesélhetnék magamról... Gondolkodás közben megsimítom a kezét.*
- Hát... Szerintem az első pillanattól egyértelmű lehetett, hogy főleg alkoholba fojtom a bánatom. Nem vagyok túl érdekes... *Vonom meg a vállam.*


_________________

7 Re: London on Szer. Feb. 15, 2012 8:34 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Elmosolyodtam. Azt hittem, kiakad, majd amiért elhoztam őt ide, de nem így történt. Megengedtem magamnak egy apró mosolyt, majd néhány pillanat múlva, mikor végigmondta a mondandóját, s egy mondat közepén félbe maradt, felsóhajtottam. Ha volt itt valami, akkor abban egyek voltunk.
Egy darabig megtorpanva meredtem magam elé. Emlékek rohanták meg elmémet. Egy sötét téli este… sírás…egy sarok a ház eldugott szegletében…
Szavai rángattak ki az emlékek tengeréből.*
-Én is úgy voltam vele. Csupán csak irigyeltem őt…
*Megvontam vállamat, majd mikor közölte, hogy csak alkoholba fojtja bánatát, egy pillanatra ráemeltem pillantásom, s rosszallóan megingattam fejem. Én még egyszer sem rúgtam be hosszú életem során. Nem vitt rá a lélek.
Ám valamiért ömleni kezdtek belőlem a szavak. Valami arra késztetett, hogy mondjam el. Hogy valakivel végre osszam meg.*
-Itt születtem Angliában régen… talán még nem is ilyen volt mint most… nem is lényeges a külleme. Apám sosem volt jó hozzám nem szeretett. Gyűlölt…azt mondta, gyilkos vagyok…talán igaza is volt… én öltem meg anyámat, életem első perceiben. Annyi verést gyermek nem kapott, mint amennyit 10 év alatt én zsebeltem be.*egy pillanatra elhallgattam. Bár még mindig nem értettem, mért törtek elő belőlem a szavak. Talán az olvadás miatt? Nem tudtam eldönteni.*Minden egyes évben, amint járásra, és gondolkodásra képes gyermek lettem, s apám már nem csak korholt, kimentem anyámhoz a temetőbe, és egy szál rózsát tettem neki, közben elsírtam minden bánatom…
*Elhallgattam, majd lassanként tovább indultam.*
-Aztán a vörös rózsát átváltotta a jég…hisz hogy ne fájhasson többé a múlt, és ne bánthasson senki, efajta gátat emeltem magam köré, amint erőm nyílt rá….nem az Aurorság miatt van….

8 Re: London on Szer. Feb. 22, 2012 7:23 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Mondhatni megijedek, amikor megtorpan. Attól félek, hogy felszakítottam valami sebet. Legalábbis az arckifejezését elnézve. Valami nagyon nyomasztót juttathattam az eszébe... Ó, én balga. Kispillanatra el is akad a lélegzetem, de ahogy megvonja a vállát és megszólal.*
- Én csak felnőtt fejjel ismertem meg ezt a mesét.
*Dünnyögöm zavartan. Az arcomon a pír tetőfokára hág, mikor rosszalló pillantást vet rám. Nem tehetek róla. Úgy éreztem, hogy nincs semmi ami ellazíthatna. Az éneklés tisztán magában nagyon sebszaggató tud lenni.
Amikor elkezdi mesélni élete történetét... Lefagyok, mint a muglik kompútere. Vagy mi az. Dermedten állok és tátogok. Odin szakállára... Min mehetett keresztül. Felgyúlik bennem egy apró kis villany...répa? Mindegy. Vajon hány éves lehet?
Közelebb lépek hozzá és végigsimítom az arcát. A tekintetemben olvasva megláthatja, hogy hallanom is fáj ezt. Tudom milyen egy rossz apa. De az enyém legalább csendben elkotródott időben.*
- De már nem kell az a gát. Itt vagyok neked.
*Súgom neki nyugtató hangon. Komolyan gondolom a szavaim. Nincs mitől tartania. Már nincs.*


_________________

9 Re: London on Szer. Feb. 22, 2012 8:04 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
-Az elfojtott érzelmek hatalmasak, és már évek óta ott vannak, s várnak arra, hogy előtörjenek. Úgy hiszem, már rég egy részeges senki lennék, ha nem így teszek.
*mormogtam, majd óvatosan megemeltem kezét, s apró csókot hintettem tenyerébe, s míg az ott volt ajkamnál, rápillantottam, s elmosolyodtam.*
-Itt vagy nekem? És leszel is?
*szemöldököm egy pillanatra felszaladt, majd lassan elengedtem kezét, zsebem mélyére túrtam, s előhalásztam belőle levetett gyűrűmet, majd egy láncra fűztem fel azt.
Közelebb léptem hozzá, finoman átkaroltam, majd nyakába akasztottam a láncot, gyűrűmmel együtt.
Megléve vele, kiigazgattam haját, majd jobbomat zsebembe ejtettem, s úgy tartottam felé karomat, hogy folytathassuk sétánkat. Még nem tudtam innen hová is mehetnék vele, de abban biztos voltam, hogy ennek az estének még nem lehet vége, hiszen most kezd csak tökéletes lenni.*
-Nem vagy éhes? Tudok egy kellemes éttermet a közelben.
*Ha belém karolt, akkor elindultam vele, s menet közben elé léptem egy pillanatra, csókot leheltem puha ajkaira, majd apró mosollyal arcomon mentem tovább. Miközben éreztem, potyognak a jégkockáim.
Lassanként azt hiszem kiolvadok. Kiolvadok, s minden eltűnik. Csak a szabadon kószáló emlékek maradnak, és Ő...*

10 Re: London on Szer. Feb. 22, 2012 8:42 am

Elinborg Morrowind

avatar
- Te legalább képes voltál elfojtani őket. Nem úgy, mint én. Én ráléptem az útra...
*Mormogom vissza neki, majd újra látványosat pirulok arra, hogy csókot lehel a tenyerembe. Végig a tekintetét fürkészem, mintha a világ legnagyobb csodájával állnék szemben. Ó, mert az is.*
- Hogyne lennék... Ha az kell még akár...
*Beleharapok az ajkaimba még mielőtt valami olyat mondanék, amit aztán sosem szívhatok vissza.
Jóleső borzongás lesz rajtam úrrá, ahogy átkarol engem. Meglepetten konstatálom, hogy a nyakamba akaszt egy láncot amin egy gyűrű van. Végig simítok a kezemmel a két ékszeren, majd kérdőn emelem rá a tekintetem. Úgy kalapál a szívem, mint amikor a 4 éves kisgyerek megkapja a kedvenc játékát karácsonyra. Noha fogalmam sincs, hogy mit kaptam. A kérdésére elmosolyodom.*
- Nagyon is.
*Félszegen felelek, majd belé karolok és elveszek a pillanatnyi kis csókban. Ó, hogy hány száz és hány millió csókot tudnék neki adni.*


_________________

11 Re: London on Szer. Feb. 22, 2012 9:11 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
-Akár micsoda?
*kérdeztem tekintetem az övébe fúrva, miközben szélesen elmosolyodtam, várakozással telve. Kíváncsi voltam, ezzel vajon mit is akart mondani nekem. Nem voltam gondolatolvasó, de nem is akartam az lenni. Valahogy sose ment, és egyszerűen úgy gondoltam, nem tisztességes a másikkal szemben, ha a fejében kutakodunk.
Mikor kérdőn a láncra, és a gyűrűre tekintet, elmosolyodtam.*
-Az, az enyém volt, még régen. *némi szünet után hozzátettem.*Csak hogy sose felejts el…
*mikor igennel válaszolt a vacsorameghívás szerűségre, elmosolyodtam, s pár utcával odébb lévő étterembe vezettem. Nem egy puccos hely volt, ahova csak úgy lehetett bemenni, ha öltönyt húztál magadra. Nem. Ez egy olyan hely, ahova nyugodtan bemehetsz laza öltözékben is, senki sem fog kinézni onnan. *
-Egy laza vacsora itt, majd séta, s egy romantikus séta odahaza… Nah… mit szólsz?
*kérdeztem elmosolyodva, miközben befelé vezettem az étterembe. A pincér egy szabad asztalhoz vezetett minket, gyertyát gyújtott, kiosztotta az ét, és itallapokat, s magunkra hagyott, közölve, hogy ha majd választottunk, intsünk, s már jön is.*

12 Re: London on Szer. Feb. 22, 2012 9:35 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Ahogy az enyémbe fúrja a tekintetét, elemi erővel tör rám a forróság. Csomót kellene kötni a nyelvemre, hogy ne járjon el.*
- Nos, ha gyermeket szeretnél, megtalálsz a Drapanre-ban.
*Ahogy kimondom, egyből le is sütöm a szemeim és próbálok észhez térni, ami nem kis művelet.*
- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém, bocsáss meg. *Össze-vissza hebegek.
Szélesen elmosolyodom amikor elmondja, hogy ez az ő régi új gyűrűje. Milyen kincset kaptam...
Érdeklődve forgatom a fejem Londont nézegetve. Szóval ilyen egy igazi dög nagy világváros. Mondjuk Moszkva sem kicsi, csak sokan irtóznak tőle. Volt Szovjetunió meg minden... Tetszik a város és az étterem is, ami elé érünk. Nem olyan, mint ahová járnom kellett még aktív énekesi karrierem során. Azóta fulladok a fűző gondolatától is.*
- Csodásan hangzik.
*Mosolygok Chrisre a felvetését hallva. Pillangók költöztek a gyomromba... Leülünk egy asztalhoz és máris úgy érzem magam mintha egy...izé...mozgóképben lennénk. Mosolyogva veszem át a lapokat és elkezdem böngészni. Hmm...nem rossz felhozatal. Van itt minden. Az itallapról leveszem a tekintetem. Londonban vagyok, megkóstolok egy igazi angol teát, de azért egy pohárka bor sem árt.
Az étlapnál már kicsit jobban bajban vagyok. Úgy hallottam, hogy kitűnő sülteket készítenek erre. Így a választásom egy sonkába göngyölt csirkemellre esik valamint sült krumplira. Töprengés közben akaratlanul hümmögök is, hogy aztán lassan becsukjam az étlapot.*


_________________

13 Re: London on Csüt. Feb. 23, 2012 11:41 pm

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Az első pillanatban nem értettem mit is akar ezzel a gyerek dologgal. Összevontam szemöldököm, majd eszembe ötlött, hogy neki van egy nevelt lánya is. De már is egy ilyennel kezdeni, hát eléggé furcsa volt a számomra, még is jóleső. Majdhogynem olyan, mint a tündérmesékben, melyet a mugli gyerekek hallgatnak, s néznek a tv-ben.
Elnézést kért, s ez újfent mosolyt csalt az arcomra. *
-Nem kell bocsánatot kérned érte.
*Az út további részét csendben töltöttem el, mígnem már ott ültünk a kis étteremben. Egész kellemesnek mondható volt a koszt, s mindaz, ami az étlapra volt felsorolva. De hisz mért is ne lett volna kellemes, mikor kitűnő szakácsok és séfek, dolgoztak az ételek előkészítésében. Valamiért mindig is csodáltam ezeket az embereket. Annyi türelmük van hozzá, hogy ilyen csodákat tegyenek mások asztalaira, s nem is azért működnek velük, hogy maguknak meglegyen az ennivalójuk. Nem. Mások kedvéért cselekednek.
Belemerültem az étlapomba, s elgondolkodtam, vajon mit is kellene ennem. Annyira tömény, és zsíros kaját nem akartam enni, persze salátát azért nem fogok rendelni magamnak. Egy könnyed sült húsnál maradtam, némi körettel, hozzá egy csésze meleg teát, és meg is van a tökéletes vacsora. *
-Na és a lánykád mit szólna hozzá? Bizonyára nem lenne elragadtatva a dologtól. Elmész sétálni, és egy "apa"pótlékkal térsz vissza...

14 Re: London on Pént. Márc. 30, 2012 12:25 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Nem tudhatom, hogy ő hogyan értette a mondatomat, de én kimondottan arra gondoltam, hogy ő meg én...gondolom nem kell túl ragoznom. Le kéne magamat kalapálni, amiért megfordult a fejemben ilyen hamar. A mosolyába vészes erősséggel pirulok bele. Már már szemtelen könnyedséggel hoz zavarba.*
- Pedig szerintem igen.
*Suttogom félszegen. Lehet ezzel le is buktattam magam, hogy milyen gondolataim támadtak, de inkább magamtól kértem elnézést hangosan, hogy milyen kis botor tudok lenni.
Bent az étteremben kissé elnézelődöm. A muglik éttermeiben van valami...varázs. Nem tudnám rátenni a kezem, hogy mi, de varázslatos. Talán a séfek odaadása. Vagy a pincérek szüntelen mosolya és angolos udvariassága? Az orosz éttermi dolgozók néha olyan fagyosak, mint Szibéria. Amikor Chris megszólal, kissé megilletődöm. Pláne a kérdésén. Akaratlanul is mosolyt csal az arcomra.*
- Őszintén szólva... Elég régóta nyaggat már azzal, hogy szükségem lenne egy társra. Úgyhogy szerintem örülne neked. *A mondandóm végére kiszélesedik a mosolyom. Közben, ha megérkezik a pincér, akkor leadom a rendelésem és átnyújtom neki a lapokat.*
- London minden része ilyen...elbűvölő? *Szegezem neki a kérdését, ami őszintén nyomja már a lelkem.*


_________________

15 Re: London on Pént. Márc. 30, 2012 1:49 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
-Teljesen felesleges bocsánatot kérned. Nekem aztán elhiheted.
* persze, biztos akadtak volna olyanok, akiktől magasan ívelve elvárom, hogy bocsánatot kérjenek, ha valami olyasmit mondanak, amire én magam eddig nem gondoltam, vagy ha éppen megbántanának valamivel, amit valljunk be... elég nehezen lehet elkövetni személyemmel. Persze, mindennek megvan a módja, amire aztán igazán képes vagyok haragra gerjedni... s ha már a beszélgetés témája is hasonló, akkor már jogosan gondolhatok arra, hogy ide tartozik a hűtlenség is.*
-Nem bánná ezek szerint a dolgot.
*megengedtem magamnak egy apró mosolyt, majd mikor megérkezett a pincér, leadtam a rendelésem, majd egy cseppet hátradőltem, s elvesztem Elin lélektükreiben. Ha akartam volna, akkor sem lettem volna rá képes, hogy elvegyem róla tekintetemet. Minden pillanatban csak jobban vonzott felé. Káprázatos szemek, melyek őszinték és kedvesek... másnak nem is bírtam látni, még annak ellenére sem, hogy csupán csak pár órácskája ismerem őt. Ám van mikor az ilyesmi, egy egész kicsit sem fontos.*
-London utcái, inkább a régebbi időkben voltak elbűvölök. Mostanra inkább elvárosiasodott. De nézőpont kérdése. Vannak olyan negyedek, amikbe sosem tenném be a lábam, s olyanok is akadnak, amik annyira káprázatosak, hogy érdemes bemenni, még akkor is, hogyha már kismilliószor jártál arra.*mosolyodtam el halványan.*

16 Re: London on Szer. Ápr. 04, 2012 7:11 am

Elinborg Morrowind

avatar
- Ha te mondod, neked elhiszem...
*Pironkodva sütöm le kissé a szemem. Nagyon illetlen képek villannak be egyre-másra. Pedig ez alig pár órával a megismerkedésünk után nem lenne szabad. Különösen, hogy ha ez működhet, akkor nem ágyrohamban kellene ezt intézni.*
- Kicsit sem, sőt. Kibújna a bőréből örömében.
*Boldogan mosolygok rá. A rendelésemet leadva, szinte lélegzet visszafojtva adom át magam Chris tekintetének. Az arcán jártatom a pillantásom. A szemei kékjén, a haja sötétjén, az ajkai ívén. Az utolsó pontnál nagyon megakadok. Milyen jó lenne újra megcsókolni... Elhessentem a gondolatot. Most vacsorázunk. Picirit megrezzenek mikor megszólal.*
- Mindent tönkretesz ez a fene nagy vágya a mug...az embereknek, hogy betont láthassanak mindenhol. *Dohogok kissé.* Veszélyes lett minden... De örülök, ha van még olyan hely, ami szép. *Mosolygok rá. Órákig, akár napokig is hallgatnám a beszédét.*


_________________

17 Re: London on Szer. Ápr. 04, 2012 7:52 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Nekem elhiszi.. ez egy cseppet hízelgőnek hatott nekem. Nem gondoltam volna, hogy akad majd olyan lény ezen a világon, aki mindent képes lenne nekem elhinni, csak azért, mert valamit Én mondok, s nem csak mások után ismételgetem.
Egy pillanatra ismét elmosolyodtam, majd felsóhajtottam, hiszen eszembe jutottak az erdőkkel körülvett városok, a friss levegő, és persze a rémes emlékek is, melyeket inkább megpróbáltam messze elűzni magamtól.
Egyenesen Elin szemeibe tekintettem, s átnyúlva a köztünk lévő asztalon, finoman érintettem, s simítottam végig bársonyos bőrű kezén. *
-Majd ha eljutunk addig, elmondod neki. *persze véleményem szerint, korai lett volna ilyeneken gondolkodni, hiszen ki tudja mit hoz még a jövő, s mivel kerülünk egyáltalán szembe majd. A következő pillanatban, a következő órában, a következő napon.
Ám lehet, hogy ismét csak túlságosan előre szaladtam a gondolkodás menetével.*
-Az elvárosiasodás, sajnos már csak ezekkel az eseményekkel jár együtt. néha elgondolkodtam rajta, milyen kellemes is lenne egy olyan képességgel bírni, hogy pusztán az akaratommal képes lennék erdőket hozni létre...
*lassan elhallgattam, hiszen a pincér megérkezett a rendelésünkkel. Aprót bólintottam felé, halvány köszönő mosollyal arcomon, majd nyugodt mozdulatokkal terítettem a tányér mellett heverő aprócska terítőt az ölembe.*
-Hiszel abban, hogy mindenki megérdemel egy plusz esélyt ?

18 Re: London on Szer. Ápr. 04, 2012 8:18 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Most így belegondolva, fogalmam sincs, hogy miért is mentem anno Moszkvába. Én egy végtelenül egyszerű, már-már parasztos kis nő vagyok, aki jobban érzi magát a mezőn, mint egy puccos bálteremben. Pedig sokan az ellentétét hiszik...
Ahogy megfogja a kezem, az ujjaim ösztönösen az övéi közé fonom, miután végigsimított a bőrömön. Jóleső bizsergés lesz rajtam úrrá.*
- Mindenképpen... ~Már alig várom...~
*Sóhajtok mélyet. Szeretném, ha Phoebsnek teljes családja lenne. Tudom, hogy hamarosan kiszáll a fészekből, de addig is szerezzen még jó emlékeket... Az erdős gondolatán eltöprengek.*
- Talán a kettőnk képessége egyben lenne képes erre... Nagy koncentrációban.
*Végül Chrisre tekintek és egészen ledermedek újra tőle. Fagyasztó jelenség. Mégis perzsel, ami érzést kelt bennem.
Ahogy megérkezett a vacsoránk, én is biccentve-mosolyogva köszönöm meg. Kecses, szinte úriasan berögzült mozdulatokkal teszem az ölembe a terítőt. Amikor megszólal Chris, egy pillanatra megáll a kezem.*
- Persze. Én is kaptam egy második esélyt az élettől és a lányom is. Pedig én nem érdemeltem meg.
*Utolsó kijelentésem komolyságát nem csak a hangom, de az arcom is tükrözi. Szerintem nem érdemeltem meg a székem. Kicsit sem.*


_________________

Sponsored content


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.