*Hideg van... túlságosan hideg! Ezt nem nekem találták ki! Sosem szerettem a hideget, és most még is itt vagyok ezen a helyen, ahol több a hó, mint a kellemesen meleg pillanat, így aztán gondoltam egyet, körbekémleltem, s Tádááá... igazzá vált, aki keres az talál. És így, újfent megvillant egyéni zsenialitásom Akkor nem csak jóképű vagyok, hanem egyszerűen zseniális is. Találni egy hajóutat, ami elvisz egészen Mexico csodás tengerpartjára, kitesz a koktélok, és szép lánykák közelében... maga lesz a mennyország. De vajon legyek e olyan dög, hogy a srácoknak nem szólok róla? Akár megtehetem azt is.
Persze, így is úgy is észre fogják venni, hogy nem vagyok sehol sem, mikor keresnek égen földön. Hiszen Én mindenkinek hiányzom!! vagy nem... de kellemesebb azt hinni, hogy igen.
Mikor mindent rendesen összepakoltam, s elkészültem, csak annyi volt a dolgom, hogy valami emberhez nem illő módon, elkerüljek arra, a helyre ahol minden kezdetét veszi majd... A kikötő, hol remélhetőleg nem csak szőrőslábú oroszok lesznek, hanem olyanfajta, innen szökni vágyó egyének is, mint én magam.*
*Csendesen ácsorogtam a kikötőben, várva, mikor szállhatok fel végre, bár nagy kedvem lett volna fellógni valahol, hiszen varázsló lévén megtehettem volna ezt is. Oh igen Baby!! De nem. Nem teszem meg.
Vettem egy nagyobb levegőt, majd leadtam a poggyászomat, villantottam egy szép mosolyt, a csinos Mexico-i hölgyek felé, s ha mázlim van, akkor még emlékeznek rám egypáran odahaza is, hiszen nem csak a varázsló világban indult el a karrier.
-Axel Loyd?*bájos mosoly villant arcára, bár szerintem ez is csak egy begyakorolt, erőltetett műmosoly volt, amit már annyiszor kellett végrehajtania, hogy belecsömörlött.*
-Ne erőlködj tündérke... unod már te ezt!*azzal aláírtam a papírt, s fütyörészve felsétáltam a fedélzetre. persze az út első néhány szakaszát, a kabinom rejtekében, és persze a bálteremben töltöm majd el, iszogatva, pihizgetve... hiszen a pihenés mindig kell. Mindenesetre, hagytam a srácoknak néhány jegyet, s koordinátákat a hajó hollétéről, ha esetleg meggondolnák magukat, s csatlakoznának hozzám.
Hogy milyen jó kis ramazúrit lehetne rendezni... huhuuu
Lassan lecsekkoltam a szobámat, mi természetesen az egyik legnagyobb lakosztály volt... hiszen mégsem lehetek egy parányi szobácskában, ahová... hogy is mondta egyszer egy csaj... ahh megvan!! ahová, elférjen az a hatalmas egóm is, velem együtt. Pontosan így fogalmazott.
Kilépve szobámból, zsebemben persze ott lapult a pálcám a biztonság kedvéért, hiszen sosem tudhatom, mikor lenne rá szükségem.
Apró mosollyal arcomon lépdeltem a fedélzetre, hiszen búcsút kell venni a távolban lévő hideg Orosz vidéktől.
Ég veled, hó és jég!! isten hozott meleg, napsütötte vidék!!*