You are not connected. Please login or register

Kávézó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Kávézó on Pént. Jan. 20, 2012 4:01 am

Richard Jhonson

avatar
Házvezető
Házvezető
Kávézó.

Egy hely, ahol nem csak a diákok, hanem a tanárok is eltölthetik a szabadidejüket. Sok ablakkal rendelkező helyiség, de ha a Nap nem sütne be, akkor sincs gond, hiszen van megfelelő világítás is. Húsz darab, négyszemélyes kör alakú asztallal van ellátva, a pultnál tízen férhetnek el, egymás mellett. A fal mentén, egy hosszú, kényelmes kanapé foglal helyet. A sarokban pedig egy zenegép van. Természetesen nem csak kávét lehet fogyasztani.




_________________
Minden ember azt ítéli meg helyesnek, amit ismer és tud, és ahhoz is ragaszkodik. Ők ezt hívják valóságnak. De a tudás és az ismeretek nagyon bizonytalan dolgok, így lehet, hogy a valóságuk csak egy illúzió. Mindenki a saját kis világában él és úgy, ahogy ő helyesnek gondolja.

2 Re: Kávézó on Pént. Feb. 10, 2012 7:16 am

Charity Bellefleur

avatar
Tanár
Tanár
*Eltűnődve ültem a pultnál. Ma szinte alig volt órám, ezért elintéztem néhány nagyon unalmas dolgot és átnéztem olyan iratokat is, amiktől eddig csak menekültem. A mai hóesés csak segített. Képes lettem volna bárhová elmenni innen, csak hogy minél távolabb kerüljek a munkám ezen részétől. Így viszont kötelességtudóan elintéztem mindent, most pedig itt ücsörögtem és azon gondolkodtam, hogy mit igyak. Közben a lábaimat lóbáltam finoman, de ütemesen. Nem értek le a bárszékről. Az egyik kezemmel a pulton könyököltem és a tenyerembe támasztottam az államat, a másikat csak az ölembe ejtettem és hagytam, hogy a fehér ruhám ráncai félig betakarják. Az itallapot nézegettem, miközben céltudatosan elkerültem a pultos rám meredő tekintetét. Kedveltem Briant. De ha nem férfi lett volna, jobban kedvelem. Zavarba jött, amikor beszéd közben hirtelen elmosolyodtam, vagy csak sokáig néztem a szemeibe. Idegesítő volt. Mégis ugyanolyan kedves és nyílt voltam vele, mert tudtam, hogy nagyon érzékeny a nőkre. Felpillantottam.
- Egy epershake-et kérek csokiszórással. - *Rendeltem lassan elmosolyodva. Ugyanazzal az arckifejezéssel biccentett, és nekilátott elkészíteni. Figyeltem a mozdulatait. Sosem értettem, miért csinálják itt az italokat kétkezi munkával, amikor egyszerűen varázsolva is elkészíthetnék bármelyiket. Egy hajtincsemet csavargattam, miközben kíváncsi tekintettel néztem. Brian elpirult. Átnyújtotta és én megköszöntem, majd felálltam vele és elsétáltam a kanapéig. Néhány diák ült az asztaloknál, de ez szabad volt. És vörös. Imádtam ezt a színt, tele volt élettel. Leültem rá és belekortyoltam a shake-be. Rózsaszín csíkot hagyott a felsőajkam felett, amit egy szalvétával letöröltem. Hátradőltem és felhúztam a lábaimat úgy, hogy a cipőm talpa ne érje a vörös anyagot.

3 Re: Kávézó on Pént. Feb. 10, 2012 7:53 am

Tyara J. Forester

avatar
Dracollin
Dracollin
*Már egy ideje Oroszországban voltam és hamar rájöttem, itt az egyetlen jó dolog az, hogy a barátaim is velem tartottak. Tényleg úgy éreztem, hogy a Hell elválaszthatatlan. Na jó, a sárkányok még hatalmas pozitívumot jelentettek, de pl Seth hiányát ezek a dolgok sem igazán tudták feledtetni, ahogy a hideget sem űzték el és a letörtségemet sem a havas táj láttán. Én hullámokat akarok, tengerpartot és Szabadságszobrot. Kávéra volt szükségem ahhoz, hogy némiképp pozitívabb irányba csapjon át a hangulatom. Felvettem egy fekete szűk farmert, fekete magassarkú szegecselt csizmát, fekete toppal és fekete bőrdzsekivel. A hajam hagytam kibontva, túlságosan álmos voltam ahhoz, hogy foglalkozzam vele, különben is, így is szép vagyok és ez nem nagyképűség, egyszerűen csak tudom milyen vagyok. Sikerült megállapítanom, hogy a Hell itt is elég népszerű, de a diákok így sem nagyon mertek a közelembe merészkedni. Nem zavart különösebben, csak meglepett, hogy itt is ez van. Kevés az igazán bátor ember errefelé.
Ahogy besétáltam a kávézóba rögtön a pult felé vettem az irányt és leültem. Kértem a pultostól egy jó nagy csésze feketét, de szegény felét kiborította annyira bámulta a tőlem nem messze ülő tanárnőt. Felvontam a szemöldököm és lemondó sóhaj kíséretében szólaltam meg.*
-Semmi gond, elég ennyi is. *-ráztam meg a fejem, aztán ahogy a srác kicsit idegesen odébb állt a nőre néztem.*
-Kedveli Önt. *-állapítottam meg nemes egyszerűséggel és jó nagyot kortyoltam az italomból. Jól esett ahogy a forróság elöntötte a testem, egészen felüdültem tőle. Ez talán az arcomon is meglátszott, egycsapásra jobb lett a kedvem. Kávé kell az amerikainak ahhoz, hogy életre keljen.*

4 Re: Kávézó on Pént. Feb. 10, 2012 8:18 am

Charity Bellefleur

avatar
Tanár
Tanár
*Ahogy ott ücsörögtem, elmélyülten néztem az italomat. Több, mint húsz éve ebben az iskolában voltam, de még mindig nem untam meg. Előtte már annyit utaztam, annyi embert láttam és annyi mindent csináltam, hogy talán már kicsit túl sok is volt. Ennyi megállapodásra szükségem volt. Más nők ezt kis kertesházzal, sármos férjjel, édes kisgyerekekkel és hétvégi grillezéssel képzelték el, de nekem ez mind hirtelen túl sok lett volna. Mármint... szerettem volna ilyesmiket, de a nagyvárosok után hirtelen aranyos, sütögető anyukává változni kicsit sok lett volna. Ráadásul nem sok halhatatlan férfit ismertem hasonló tervekkel. Ez csak megerősített abban, hogyha nem is hamupipőkeként várva, de élve az életemet majd alakulnak maguktól a dolgok. Addig pedig nyugodtan megihattam egy epershake-et a pultnál.
Felfigyeltem a hirtelen csöndre, majd az újrainduló halk beszédre. Az érkezőre pillantottam. Elmosolyodtam. Újra belekortyoltam az italomba, miközben le sem vettem róla a szemem. A legtöbb embert ilyen kezdeti érdeklődéssel figyeltem, amíg el nem untam őket. Brian pedig ugyanolyan elvarázsolt volt. Halkan felnevettem és oldalra pillantottam, miközben az arcom elé húztam a poharat. Miután elsietett, újra elkezdtem csavargatni egy hajtincsem és Tyarara pillantottam.
- Bárcsak kölcsönös lenne... - *Dünnyögtem. Nem a kedvelés hiányzott, hanem a vonzalom. Csak nem volt meg és kész, ezen pedig nem tudtam mit ragozni.
- Szerintem téged is kedvelne, ha megismerne. Nagyon jól nézel ki, nem nehéz felhívni a figyelmét magadra. - *Állapítottam meg mosolyogva. Újra belekortyoltam az italba, miközben pár másodpercig a mögöttünk folyó beszélgetéseket hallgattam.
- Ennyire jó a bandátok, vagy ennyire rossz? - *Kérdeztem rá, miközben a pletykák forrására, a mögöttünk ülő diákság egy részére pillantottam.

5 Re: Kávézó on Szomb. Feb. 11, 2012 4:19 am

Tyara J. Forester

avatar
Dracollin
Dracollin
-Higgye el, csak bonyodalmakat okozna.*Vontam meg a vállam. Megtanultam, hogy a kölcsönös vonzalomból általában kusza, érthetetlen dolgok keletkeznek, aminek a vége fájdalom, szenvedés...Rómeó és Júlia esetében halál. Nem mintha nem irigyeltem volna őket, együtt tölthettek egy kis időt, meghaltak a szerelmükért és most boldogan futkároznak kézenfogva az örök vadászmezőkön. Bár cserélni azért nem cserélnék velük. Túl sok mindent kéne itthagynom. A Hellt, Arauce-t...miatta sem halhatok meg. Sokat várt rám tojásként, kiválasztott, én felelősséget vállaltam érte és ha meghalnék velem halna. Ezt pedig nem engedhetem, túlságosan is fontos nekem ahhoz, hogy a halálommal őt is ugyan arra a sorsra szánjam. Meg különben sem utálom az életet és nincs miért meghalnom. Sőt...élnem van miért és van kikért.
Vettem egy mély lélegzetet. Ettől jobban éreztem magam, mert eltűnt a levegőbuborék érzete a légcsövemből.*
-Tudom. De mostanában nem vágyom ilyen figyelemre. *Pillantottam a nőre. A szívem foglalt volt, bármennyire is utáltam ezt a gondolatot, alkalmi szexhez meg mostanában nem volt kedvem, mellesleg nem is találkoztam olyannal, aki iránt ellenállhatatlan vágyat éreztem volna. Nem volt túl jó a felhozatal, pedig sosem vagyok egy egy szenvedélyes éjszaka ellenzője. A kérdést hallva hátra pillantottam az összesúgó emberekre. Megvontam a vállam.*
-Ennyire megosztó.*Mosolyodtam el határozottan. A zene szubjektív, a miénk leginkább megosztó volt. Sokan imádják, sokan utálják, de olyannal nem nagyon találkoztam, akinek közömbös lett volna. Épp ez a célunk, érzelmet kiváltani legyen az pozitív vagy negatív. Emellett a tehetségünket kár lett volna tagadni. Nem mintha különösebben nagyképű lennék, de azért nem árt, ha valaki tisztában van azzal miben tehetséges és miben nem.*
-Sajnálom, hogy kihagytam a mai óráját, de Arauce-va gyakoroltam és eltört a kezem. Fel kellett mennem a gyengélkedőre.

6 Re: Kávézó on Szomb. Feb. 11, 2012 7:34 am

Charity Bellefleur

avatar
Tanár
Tanár
*Felderült az arcom a válaszát hallva, majd pár másodpercig csöndben voltam.
- Tanárként mondjam azt, hogy higgy a szerelemben és légy mindig pozitív, vagy értsek veled egyet? - *Kérdeztem végül lassan. Néha nehéz volt különválasztani, hogy épp miként is szerepeljek, de többnyire gyorsan eldöntöttem. - Legyen inkább mindkettő. - *Szólaltam meg ismét, egy őszinte mosollyal. Nem sikerült sem a megkeseredett felnőttnek, sem a cinikus tanárnak lennem, és én őszintén megelégedtem ezzel. Persze csak mértékkel.
- Hm... értem. - *Kicsit eltűnődtem a válaszán. - Furcsa a te korodban. De gondolom, majd elmúlik. - *Finoman vállat vontam. Sosem voltam anyáskodó típus, és még talán akkor is soknak éreztem volna az első közvetlen találkozásunkkor faggatni. Ha feltétlenül ilyenekről akart volna beszélni, akkor remegő lábakkal és könnyes szemekkel keres, amit még csak elképzelni sem tudtam róla így első ránézésre.
- Mint minden különleges stílus... Pár tíz év múlva imádni fogják a rockot. Már most is imádják, amiért kicsit a múlthoz tartozik. - *Elgondolkodva pillantottam rá, majd újra feltűnt az apró, felhőtlen mosoly az arcomon és belekortyoltam a jeges, epres turmixomba. Ahogy észrevettem, az emberek mindig valamiféle áhítattal tekintettek a régmúltba. Az inka birodalom, a Stonehenge, a trapézfarmer vagy Janis Joplin mind olyan dolgok voltak, amiket mindenki már csak kötelességtudatból is szeretett. Főleg a nagyhírű zenekarokat és embereket. Engem inkább csak elcsüggesztett, amiért valójában alig ismertek belőlük vagy a zenéjükből valamit.
- A kis démon? - *Vontam fel a szemöldököm kíváncsian. Könnyedén átsiklottam a hiányzása felett. Jobban szerettem, arra figyelni ami fontos volt és tényleg érdekelt is. Mindig lenyűgöztek a sárkányok, kár, hogy igazán nem sok közöm volt hozzájuk. - Gondolom, már nem olyan kicsi és engedetlen, mint volt. Még én is hallottam róla, hogy van egy betörhetetlen kissárkány, aki imád mindent felgyújtani. - *Mondtam nevetve. Utána a poharamat előrébb toltam a pulton, jelezve, hogy Brian elviheti. Feltűnően üres volt.
- És a kezed hogy van? - *Fordultam vissza Tyarahoz.

7 Re: Kávézó on Szomb. Feb. 11, 2012 8:24 am

Tyara J. Forester

avatar
Dracollin
Dracollin
-Mi lenne, ha nem a szerepét játszaná és azt mondaná, amit valóban gondol? *-tettem fel a kérdést kicsit talán cinikusabban is a kelleténél. Nem akartam tiszteletlen vagy bunkó lenni, egész egyszerűen ilyen a stílusom és mindig arra voltam kíváncsi, amit egy ember valójában gondol, nem arra, amit elvárnak tőle, hogy gondoljon.*
-Biztos. Bár nincs bajom a szerelemmel, csak túl...nehéz.*Zártam rövidre a mondatom. Nem éreztem szükségét annak, hogy bárkivel is beszéljek Seth-ről, eltudtam magamban fojtani mindazt, amit éreztem. Csak rá kellett jönnöm, hogy nem kicsit gázos, ha valaki belevan zúgva egy démonba, aki ráadásul fél éve felszívódott. Viszont a savanyú vénlányság vagy heves szerelemutálat sem volt az én stílusom. Pusztán nem akartam belebonyolódni semmibe, mert így is túl sok volt a teendő és bonyodalom ilyenek nélkül is, ami 18 évesen azért elég durva.*
-Az emberek szeretik a régi dolgokat. Ettől kicsit halhatatlanabbnak, bölcsebbnek érzik magukat. Mintha a régi dolgoktól ők is többek lennének. Talán így is van...*-gondolkodtam el egy kicsit. Ennek ellenére semmi kedvem nem volt erről filozofálgatni. Persze szeretem a komoly beszélgetéseket a legtöbb korombelivel ellentétben, de most túl nyúzott voltam ahhoz, hogy ezt tegyem.
Újabb hatalmas kortyot nyeltem a kávémból és sajnálattal vettem tudomásul, hogy megittam minden egyes cseppet. Intettem, hogy még egyet szeretnék, mert ez nem elégítette ki teljesen az igényeimet. Hamar kaptam egy újabb adag forró feketét és ahogy az illata ismét megcsapta az orrom egy mosoly húzódott végig az arcomon.*
-Igen, ő.*Arauce mindig is elég engedetlen és szabadszellemű sárkány volt, hasonlított hozzám. Olinak elég sok baja volt vele, na meg nekem is. Azért ironikus, hogy a sárkányomat démonnak hívják, bár igyekeztem ebbe nem belegondolni.*
-Már nem gyújtogat és a mérete is jócskán megváltozott. De azért még mindig elég sok a zűr vele, nem szereti, hogy korlátozva van.
*Ezt mondjuk megtudom érteni, de azért újra és újra megpróbálom elmagyarázni neki, hogy nem szabad oda mennie ahova csak akar, de mivel érzi, hogy ezzel én sem értek nagyon egyet magasról tesz rá. Nehéz megfékezni egy hatalmas és akaratos sárkányt. Ennek ellenére mindennél jobban örülök annak, hogy vagyunk egymásnak. Olyan, mintha a testvérem lenne, a lelkem egy darabja az övé.*
-Jól. Miss McDalmot gyorsan meggyógyította.

8 Re: Kávézó on Vas. Feb. 12, 2012 8:47 am

Charity Bellefleur

avatar
Tanár
Tanár
*A mosolyom meglepetté vált, és lassan újra lóbálni kezdtem a lábaimat.
- Modortalan vagy. De ez illik az életkorodhoz. Igazad van, tényleg bonyodalmakat okozna, ha Briannel kerülgetnénk egymást, és mivel nem ismered egyikünket sem, gondoltam, hogy ezt a szerelemre érthetted. A szerelem nem bonyodalom. Az jó dolog. Ami bonyodalom, az az emberi gőg, a féltékenység és a folyton elégedetlenkedő, telhetetlen természet. Ezt gondolom. - *Fejeztem be derűs komolysággal. Nem tudott letörni egy újabb diák, vagy egy újabb ember, aki kimondta, amit gondolt. Ráadásul szerettem beszélgetni. Nem zavart, hogy itt is csak ezt kellett tennem, és őszintének lennem.
- Talán. - *Értettem egyet röviden. Valamiért nem éreztem úgy, hogy most tényleg ezt kéne megvitatnunk. Néha zavartak ezek a súlyos kérdéseket boncolgató beszélgetések. Most csak nyugalomban akartam kiélvezni a péntek estét, főleg ennyi munka után. Gondolatban már tervezgettem is: visszamegyek a lakosztályomba, levendulaolajos fürdőt veszek, válaszolok egy indiai ismerősöm levelére, aztán lefekszem aludni. Mára nem kellett semmi több. Legfeljebb még egy epershake.
- A legtöbbjük ilyen. Nehezen viselik az akadémiai éveket, főleg mert el sem tudják képzelni, milyen a vad sárkányok élete. Kérd meg, hogy ne szökjön el. Az nagyon sok gondot szokott okozni a szépszemű Mr. Gunnarssonnak. - *Mondtam szelíd nevetéssel. Bár Tyara rendelt még egy feketét, én hagytam, hogy a mosatlanok közé kerüljön a poharam. Beértem ennyi jeges édességfolyammal is mára.
- Kicsoda? - *Néztem rá meglepetten. - Még sosem találkoztam vele. Úgy tudtam, Mrs. Talbot dolgozik a gyengélkedőn. - *Lehet, hogy tényleg nem figyeltem és megint eltévesztettem egy kollégám felmondását. Az emberek jönnek és mennek... annyira nem zavart.

9 Re: Kávézó on Kedd Feb. 21, 2012 10:03 am

Tyara J. Forester

avatar
Dracollin
Dracollin
-Nem tűnik elég öregnek ahhoz, hogy ezt mondhassa, de volt lehetőségem megtapasztalni, hogy a külső sok mindent rejthet.*Hangom kissé elgondolkodóvá vált. Seth, az apám és még egy csomó ismerősöm személye miatt hamar rájöttem, hogy egy dolog az, hogy mennyi idősnek tűnik valaki, mint ahogy egészen más az, hogy valójában mennyi.*
-Higgyen nekem...a legjobb szó rá a bonyolult.*Persze ez nem minden esetben volt így. Mondhatnám úgy is, hogy leginkább az én esetemben. De nem akartam ezt tovább ragozni, mert nem hittem, hogy egy ilyen beszélgetésnek itt és most van az ideje, főleg nem egy tanárommal, akit alig ismerek. Azt mondják néha könnyebb kiönteni a szívünket egy idegennek...nos én ebben a pillanatban nem osztottam ezt a nézetet. A bandatagokkal és Au-val sem beszéltem erről a dologról. Igaz megtehettem volna, de ismertek...tudták, ha valamiről nem beszélek magamtól azt nem szabad kitépni belőlem, mert csak dühös leszek, legtöbbször rájuk, amiért nem hagynak békén. Persze ha tényleg komoly gond volt, ami ellen tenni is lehetett azt szinte mindig elmondtam nekik, nem volt olyan, hogy ne lettek volna benne egy egy balhésabb megoldásban.*
-Oli jól ismeri Arauce-t és engem is. Tudja, hogy Arauce nem fog nyugodni, amíg meg nem kapja az áhított szabadságot és én sem szándékozom megfosztani ettől. *vontam meg a vállam. Sosem zavart, hogy a sárkánytan tanáromat csak Oli-nak hívtam. Oké, órán persze megadtam a kellő tiszteletet, de volt alkalmam elég jól megismerni, mert Arauce különösen vad természete miatt elég sokszor kellett találkoznunk, beszélgetnünk és tüzet oltanunk.*
-Különben is, nem szökne el a lovasa nélkül. Csak zavarja, hogy nem kap elég teret.
*Bármennyire is volt remekül felszerelt az Akadémia mégsem utánozhatta azt, amikor egy sárkány szabadon repked.*
-Ő, csak szabadságon van vagy ilyesmi.*vontam meg a vállam. Különösebben nem érintett meg ki hogyan és mikor távozik az iskolából egészen addig, amíg nem a Hellről vagy Au-ról volt szó.*

10 Re: Kávézó on Csüt. Feb. 23, 2012 6:19 am

Charity Bellefleur

avatar
Tanár
Tanár
*Lassan bólintottam arra, amit mondott, és hozzá egyetértő mosoly jelent meg az arcomon. A külső alapján veszélyes dolog volt ítélni. Az én valós korom sem csupán 22 volt, mint ahogy annak kinéztem, vagy alkalmasint kevesebbnek. Ezt persze nem igazán kötöttem senki orrára. Bőven elég volt, ha érdekes kérdéseket tettek fel, vagy ha csak meghallgattam a pletykákat. Még régebben feltűntek nekik azok a tíz évvel ezelőtti képek, amiken pont ugyanígy néztem ki. A helyzet csak súlyosbodott, amikor Vince is idejött tanítani. Pár hónap elég volt, hogy valahogy összekapcsoljanak. Persze nem a testvéri viszony volt az első tippjük, de azzal együtt még rengetegféle kategóriába képesek voltak besorolni. Ezek óta már a vámpírságom lehetőségét sem zárták ki, mert akinek köze lehet egy ilyen férfihez, az akármilyen alvilági kategóriába beletartozhatott. Ez valahogy elszomorított. A bátyám sokkal jobb ember volt, mint ahogy azt ők gondolták.
- Nem szeretek egy szóval jellemezni valamit. Inkább bonyolítom a dolgom, minthogy könnyítsem, és ezáltal tévedjek. - *Beszélgethettünk erről rengeteget, nem hittem, hogy a szerelemről tartott nézeteimet valaha is meg tudná változtatni. Nagyon határozottan láttam a világot, néhány bizonytalanabb folttal, de az érzésekre odafigyeltem. Azok fontosak voltak.
- Rendben, ha ő beleegyezik. A te sárkányod és az ő szaktárgya. - *Mosolyogva vállat vontam. Aranyosnak találtam a határozottságát, a dacosságát, és nem akartam ellentmondani neki, meg különösebb okom sem volt rá. Lehetett igaza.
- Kamaszsárkány. - *Újabb mosoly tűnt fel az arcomon. Szívesen találkoztam volna vele. Ezt persze ilyen rövid idő után nem említettem már meg, egyszerűen csak nyugodtan ültem tovább és kisimítottam a hajtincset az arcomból, amit addig csavargattam.
- Akkor jó. - *Egyszerű sóhajt hallattam. - Néha eltűnnek körülem az emberek. Pedig régóta itt vagyok... Neked is furcsa lehetett az USA után pont itt kikötni. Remélem, jól bírod. - *Elgondolkodva figyeltem az arcát. Ötletem sem volt, miért jött Oroszországba, de bizonyára oka volt rá, és addig annyival is beértem, ha jól van. Engem boldoggá tett, ha a diákoknak jól ment a dolga.

11 Re: Kávézó on Csüt. Feb. 23, 2012 7:56 am

Tyara J. Forester

avatar
Dracollin
Dracollin
-Én elviselném, ha legalább néhány dolog kevésbé lenne komplikált körülöttem.
*Sosem kerültem az izgalmat és a bonyolult, gondolkodást igénylő helyzeteket, sőt kerestem is őket, de azért ez már túlzás volt. Kellett, hogy legyen az életnek olyan része, ami egyszerűen csak nyugodt, nincs gond vele és tökéletesen simán megy. Na nálam ilyen nem volt. Ahol csak lehetett megbonyolították a körülöttem lévő dolgokat vagy ha mások nem akaratom ellenére saját magam is megtettem. Ettől függetlenül nem akartam beavatni egy tanáromat életem összes rejtelmébe, főleg nem valakit, akit alig ismerek. Különben sem volt hangulatom hulla álmosan ennyire komoly, filozófikus témákról beszélgetni. Úgy is mindenki mást gondol a bonyolultságról.*
-Ahogy mondja...*bólintottam helyeslően. Oli tudja mit csinál, ha esetleg én nem tudnám, szóval ezzel nem volt nagy gond. Egyszerűen csak azt akartam, hogy Arauce boldog legyen és ha neki ehhez szabadságra volt szüksége igyekeztem megadni neki. Különben is át tudtam érezni ezt a vágyát, hiszen ha kötöttebb helyzetbe kerültem én is mindig a szabadsághoz vezető utat kezdtem el keresni olykor talán túl kétségbeesetten. Szerencsére most már sikerült kifejlesztenem annyi önuralmat, hogy ne boruljak ki nagyon, ha ilyen helyzetbe kerülök.*
-Értem mire gondol...mintha csak egy pillanat lenni és valaki eltűnik...*persze nem feltétlenül ugyan úgy értettem ezt, ahogy ő, de nagyon is megtudtam érteni azt, hoggy milyen, ha valaki csak úgy eltűnik körülünk. Az idő múlásával rengeteg ember kopott le mellőlem néha úgy, hogy észre sem vettem.*
-Rágóta? *vontam fel a szemöldököm. Nem tűnt többnek 23-nál és akárhogy számolgattam régóta nem lehetett itt, hiszen ennél fiatalabban aligha lehet tanárnak állni. Persze kérdés, hogy Miss Holloway-nek mennyi is a hosszú idő.*
-Imádtam Amerikát...de végül ide kellett jönnöm. Úgy, hogy a Hell-es fiúk utánam jöttek elég jól. Most már nem tudnám itthagyni Arauce-t. Szóval muszáj lesz kibírnom ezt a néhány évet. *húztam el a szám. Persze közben hazautazhattam, meg koncertezhettünk, de mégsem volt ugyan az, mintha minden nap sétálgatnék New York forgatagában. *

12 Re: Kávézó on Vas. Márc. 04, 2012 2:33 am

Charity Bellefleur

avatar
Tanár
Tanár
- Néhány dolgot én is... de csak ha én választhatnám ki, hogy mi legyen könnyebb. - *Furcsa lett volna, ha találomra több minden is túl egyszerűvé válik. Összevisszaság uralkodott volna el az életemen. Azt nem bírtam volna ki. Néha hajlamos voltam szétszórt lenni, ezért jobban szerettem, amikor elrendezgethettem az ügyeimet. A legtöbb spontaneitásomról már lemondtam. Most tanárnak kellett lennem és többé-kevésbé ügyelnem a körülöttem lévő diákokra, amibe nem fért bele a régi meggondolatlanság, még ha a vidámságom nem is tudtam hátrahagyni.
- Tudom, hogy egyszer minden véget ér, de a dolgok közepében nem könnyű okosnak lenni... - *Mondtam kicsit halkabban, eltűnődve. Sokszor próbáltam már, de idővel rájöttem hogy a tanácsok és az életbölcsességek kicsit sem segítenek rajtam. Önmagamnak kellett lennem és elviselnem mindent, úgy, ahogy bírtam. Néhány rossz dologra úgyis mindenképpen szükség volt az életben. Az eső után is sokkal szebb volt a Nap, ha végül kisütött.
- Tudod, minden relatív. - *Finom mozdulattal megvontam a vállam. - Néha csak pár napot töltök egy helyen, mégis elég unalmas ahhoz, hogy egy örökkévalóságnak tűnjön... Persze az iskola nem ilyen. - *Gyorsan hozzátettem még a végéhez, miközben mosolyogva beletúrtam a hajamba. Nem lett volna szép, ha én mondok rosszat erről a helyről. Egyébként is nagyon szerettem.
- Biztos nagyon jó barátok vagytok, ha egy ilyen útra vállalkoztak csak miattad. - *Elmosolyodtam. Első ránézésre nem gondoltam volna róluk ilyesmit, különösen nem, hogy feltűnően igyekeztek elaludni az órámon. Lassan kinyújtóztattam a lábaimat és hátrahúztam a vállaimat, miközben a székre támaszkodva megfeszítettem a karjaimat, diszkrét nyújtózkodásképp.
- Azt hiszem, eleget időztem itt lenn. Bár nem bánom... - *Eltűnődve pillantottam rá. - A korodhoz képest tényleg érett vagy. Jó iskolát választottál, és biztosan bírod majd a zenélés mellett a sárkánymágiát és a többi tantárgyat is. Remélem, még beszélünk. - *Rámosolyogtam, majd lecsúsztam a székről, lesimítottam a szoknyám alját és még egy utolsót biccentettem Brian felé. Utána visszaindultam a lakosztályom felé, mert egy levendulaolajos fürdő csak rám várt.

Sponsored content


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.