You are not connected. Please login or register

Slahdkahya Asenka

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Slahdkahya Asenka on Szomb. Jan. 07, 2012 11:50 pm

Philippe O'Danel

avatar
Pantheran
Pantheran


сладкая acэнкa

Cutteridge az őt körülvevő mezőtenger szívében fekszik. Alig pár perces séta, hogy néhány bokron átvágva és tucatnyi fát kikerülve a kis, zavaros vizű tóhoz érjünk el, ami Édes Asenkaról kapta a nevét. A régi mese szerint Asenka volt a neve egy gyönyörű, égkék sárkánynak. Lovasával együtt beutazták Oroszországot, évekig együtt voltak, mígnem egy nagyravágyó varázsló elpusztította társát. Asenka ekkor mélységes haragot és fájdalmat érzett, szíve megkövesedett, s mérhetetlen dühében pusztításba kezdett. Feldúlt falvakat és lángba borított termőföldeket. Senki nem tudta megállítani. Mikor már a végkimerülés kerülgette, leszállt egy tanya közelében. Egy kisgyermek vette észre, aki nem gyűlölettel vagy félelemmel közelített felé, hanem jószándékú kíváncsisággal. Gyümölcsöt vitt neki, hogy megetesse, és bár Asenka nem fogadta el a számára ehetetlen étket, megérintette a gyermek tisztasága, s a szíve lassan felengedett. Lehunyta a szemét, amiből könnyek peregtek, végigfolytak az arcán és lehullottak a földre. Ott beették magukat a kemény talajba és apró medrükben szunnyadtak. Asenka ekkor felszállt, és soha, sehol nem látták többé az eszét vesztett sárkányt. Az esőzések pedig megduzzasztották a széles könnytócsákat és hatalmas tavat változtattak belőle. A kis tanya pedig lassan faluvá változott, és Édes Asenka történetét azóta is gyakran hallani a helyi fogadókban.

2 Re: Slahdkahya Asenka on Szomb. Feb. 11, 2012 11:13 pm

Elinborg Morrowind

avatar
*Egymagam jövök ide a tóhoz. Vagyis van társaságom, de az egy üveg vodka. Vége mára a munkának, Phoebs különórán, nekem meg muszáj kiszellőztetnem a fejem. Énekelnem is kellene, de bent nem szeretek annyira. A fene tudja ki hallja milyen hangok és szavak jönnek ki belőlem. Jobb néha kijönni a természetbe, még akkor is, ha nem éppen meleg az idő és még hó is van.
Éppen ebből a megfontolásból teremtek egy kis padot a tópart egyik nagyon eldugott szegletébe, majd leülök. Kinyitom az üveg vodkát és beleszagolok. Maga a Mennyország. Belekotrok és előveszem a cigis dobozom. Kiveszek egy szálat, rágyújtok, beleszívok, majd elégedetten fújom ki a füstöt. Leöblítendő az előbbit, belekortyolok a védőitalomba.
Pár pillanattal később éneklésbe kezdek. Akár atomot is durranthatnának a fülem mellett, úgy elveszek a dalban. Szemeim lehunyva, az agyam is szinte kiürül. Semmi más nincs most, csak a dal.


_________________

3 Re: Slahdkahya Asenka on Szomb. Feb. 11, 2012 11:28 pm

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Csend honol mindenfelé, de ilyen a téli táj. Havas jeges, pont olyan, mint a lelkem. Elfeledteti veled, még is mi az, ami nyomaszt odabent. Miért kell mindent egyetlen pillanat alatt megvalósítanod, s mért kell mindenféle apróságokkal teleszőni gondolataidat, miközben a munka nem a legfontosabb dolog a világon. Egyszer rohanj ide, másszor pedig oda, s csodálkoznak, ha egyik percről a másikra el akarsz tűnni a világ elől. Lehajtott fejjel bandukoltam egy darabig, mígnem női hang ütötte meg fülem. Céltalan bandukolásom így véget ért, s utam a tóparthoz vezetett.
Nem mentem a közvetlen közelébe, csupán tőle pár méternyire álltam meg. Zsebembe süllyesztett kézzel hallgattam végig majd leguggoltam a hóba, belemélyesztettem kezem, majd egy gondolat által kísérelve egy aprócska jégvirágot formáltam. Emlékekkel telve, ám lazítani nem szabad még egy pillanatra sem.
Közelebb lépkedtem a tó partjához, majd lépteim nyomán miközben vastagabb lett alatta a jég, megálltam, s meredtem a messzeségben, s közben a dalnak is vége lett. Szép volt, s egy cseppet talán a tájhoz is hozzá illett. Megérdemelt volna egy tapsot, ám nem szabad elragadtatnom magam.*
-Igazán szép…*szóltam csendesen, miközben a messzeségbe meredtem.*

4 Re: Slahdkahya Asenka on Szomb. Feb. 11, 2012 11:42 pm

Elinborg Morrowind

avatar
*Olyan jó itt kint. Nincs más csak a hó és a jég. Kicsit olyan mint otthon. De csak egy kicsit. Oroszországnak nincsenek olyan méregzöld füvű lankái és messze nincs annyi bárány sem, mint Syðrugøta-ban. De kegyetlen unalmas lenne ez a világ, ha egyforma lenne. Nekem most ez a tó jutott, a vodka, meg a dal. Na, meg egy lerázhatatlan borzongás a tarkómon, ami szerint valaki figyel engem.
De nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget ennek. Ha ártani akarna nekem, akkor tegye. Most ugyan minden mindegy. Azt hiszem a túl régóta tartó magány kissé nemtörődömmé tett a saját életemet illetően. Csak Phoebs lelkével és egészségével törődtem az utóbbi időben, meg a diákokkal. Mikor befejezem a dalom, hangtalanul lehelek egyet, majd megüti a fülem egy férfihang. Hideg, mégis nagyon kellemesen cseng. Olyan régóta nem hallottam így beszélni embert, hogy kissé meg is borzongok. Bár lehet azért, mert kicsit mintha hidegebb lenne.*
- Köszönöm. *Kissé félszegen és zavartan szólalok meg. Mindig is különösen érintettek a bókok, ha nem az operaházban kaptam őket. Az ismeretlen felé nyújtom a vodkás üvegem. Ki tudja. Talán csatlakozik hozzám.*


_________________

5 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 12:00 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Mikor odanyújtotta nekem az üveget, odaléptem, elvettem, kicsit ittam belőle, majd megálltam mellette. Nem kértem rá engedélyt hogy leülhessek, így nem is tettem meg. Ültem én már eleget az elmúlt pár napban, így nem akarom ismét azzal fárasztani magam.*
-Köszönöm.*visszaadtam neki az üveget, majd kék lélektükreim egyenesen rá szegeztem. Nem tudtam mit is mondhatnék. Sosem voltam a szavak nagy mestere. *
-Szép ez a hely… olyan megnyugtató…
*hangom halkan csenget, ám még is egy kicsit fagyosan. Valahogy úgy gondoltam, csak akkor lehetek igazán jó, csak akkor bírhatok el minden terhet, ha nem engedem magamhoz közel, nagyon közel az embereket. Könnyű sérüléseket szerezni a léleknek, s az gyógyul a leglassabban.
Lassan visszaadtam neki az üveget.*
-Christopher O’Neal szolgálatára…*mutatkoztam be enyhén meghajolva.*És Ön?
Jobbomat megtámasztottam a pad oldalán, majd egy pillanatra tekintetem az égre emeltem. Szerettem a telet. Olyan nyugodt s hűvös volt. Elrejtett mindent a kíváncsi szemek elől. Nem volt kíváncsiskodás, csak a béke a hó hűvöse alatt. *

6 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 12:20 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Ahol elveszi az üvegem és mellettem áll meg, lassan, alaposan mégis roppant óvatosan futtatom rajta végig a tekintetem. Végigszáguld rajtam a forróság. Hogy lehet valakinek ennyire kék a szeme. Szégyelld magad, Róta. Nem is ismered, mégis megbabonáz a tekintete? Fékezd magad.*
- Szívesen. *Ahogy visszaveszem az üveget és a rám függeszti a tekintetét, az ő kékje, összeakad az én zöldemmel. Hirtelen, mintha valaki csomót kötött volna a nyelvemre. Nem éreztem szükségesnek a szavakat.*
- Mégis képes felkavarni az embert. *Halkan felelek a szavaira. Különös kettősséget érzek a tóban. Elringat, hagyja, hogy eméssze magát az ember, majd a gondolatokkal cincálja meg.*
- Elinborg Morrowind. *Biccentek felé a meghajlására válaszul.* - Örvendek a szerencsének, Christopher. *Szerencse volna ez? Meglehet.*
- Foglaljon helyet, kérem. *Emelem rá teljesen a tekintetem. Némi kislányos érdeklődés is vegyül a pillantásomba. Hideg, mint az acél, mégis érdekes. De nem akartam tolakodó sem lenni. Főbenjáró bűn lenne.*


_________________

7 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 12:33 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
-Csupán Chris ha kérhetném. Elegem van egy időre a hivatalos megszólításokból.*feleltem mielőtt leültem volna mellé. Igazán helyes nő volt. Kedvesnek ám gondterheltnek tűnt. Olyan nőnek, kinek sok nyugszik a vállán. *
-A tó, ha úgy vesszük, nyugodt, ám képes megváltozni egyetlen apró mozdulatnak köszönhetően. Elég ha egy kavicsot dobunk bele, s már is felkavaródik a felszín, s előtörnek a hullámok. Még akkor is ha a kavics aprócska.
*Elhallgattam, s tekintetem a nőről a tó vízére szegeztem. Viszont még a vodka illatán át is éreztem kellemes illatát. Vettem egy nagyobb levegőt, majd ismét a mellettem ülő nőre pillantottam. Másabb volt mint a többi nő akivel eddig találkoztam. Furcsább, s kicsit talán komiszabb is a tekintete ha rám nézett. Ám én nem ilyen voltam. Azt hiszem legalább is.*
-Ha gondokkal küzdünk, Ms. Morrowind, hajlamosak vagyunk a legkisebből is óriásit alkotni pusztán a gondolatunkkal.
*felkeltem onnan, majd körbepillantottam.*
-Sétálunk? Túl sokat üldögéltem a mai napon már...*megbeszélések ezrei, dolgok tömkelege amik nem hagyhatják nyugodni az embert, főleg ha némileg a rendet őrzi.
Lassan elindultam kicsit távolabb a padtól, majd karom nyújtottam felé. Igaz nem kérte segítségem, de egy cseppet régimódi vagyok, még az eljegesedett szívem ellenére is.*

8 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 1:07 am

Elinborg Morrowind

avatar
- Chris akkor. *Halvány kis mosolyra húzom a szám. Ő is valószínűleg komolyabb munkával és beosztással bír. Nekem is elegem van mondjuk abból, hogy naponta kilencvenszer hallom, hogy "Igazgatónő!".*
- Pont mint egy ember. Sokszor elég egy szó, egy pillantás és máris a feje tetejére állt minden. *Halkan csengenek a szavaim, de hallhatóan. Vodka ide vagy oda, valamiért egészen lenyűgöz. Az illata, a kisugárzása. Van benne valami, amit nem tudok szavakkal megfogni. Édes misztérium.*
- Elin. Hívjon egyszerűen Elinnek. Már...nekem is az idegeimre megy a protokoll. *Zavartan játszom picit egy hajtincsemmel, míg végiggondolom a mondandóját. Igaza van. Mennyire könnyed művelet a bolhából elefántot csinálni. Bólintok is egyet. Nem érzem szükségesnek, hogy őrült sok szót fecséreljek. Ráemelem a tekintetem, ahogy felkel.*
- Persze. Én is sokáig üldögéltem ma íróasztal mögött. *Elfogadom a karját, egy szemérmes kis mosollyal. Felkelek így én is és ha nincs ellenvetése, akkor a part mentén kezdünk el sétálni. Lenne millió meg egy kérdésem és mégse. Megkérdezném, hogy mi szél hozta, mi a munkája, satöbbi. De inkább csak csendben élvezem azt a ritka pillanatot, hogy ennyire kellemes társaságom van. Halkan, mélyen veszem a levegőket, magamba szívva az illatát. Közben persze belül csendben átkozom magam.*


_________________

9 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 1:19 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
-Elin…*szóltam csendesen. Mennyivel kellemesebb így eme név, mintsem agyon cicomázva mindenféle rangokkal, megszólításokkal, keresztbe-kasul tűzdelve mindenféle értelmetlen mondanivalóval.*
-Illik magához… tökéletes.
*Elhallgattam, s nyugodtan sétáltam mellette. Rég voltam már nem hivatalos ügyben nő közelében. Valahogy megnyugtató volt csak úgy a közelében lenni, mindenféle megkötés nélkül. *
-A protokoll nem kellemes, ám van mikor megkövetelendő. Van mikor nem szabad megengedni a dolgok hétköznapi menetét.
*habogok itt össze-vissza, mint valami első bálozó leányzó, miközben értelmes dolgokról is lehetne beszélgetni. Megkérdezni pár dolgot, válaszokat kapni, s aztán csendesen sétálgatni.
Egy pillanatra megtorpantam a tó partján, levettem magamról karját, két kezem finoman egymásra fektettem, s egy jégrózsát varázsoltam kezembe. Persze hogy a hőtől, mi bőréből árad kifelé, ne olvadjon meg egy varázslattal ellenállóvá tettem, majd átnyújtottam neki, s tovább sétáltam, egyik kezem lazán lógatva magam mellett.*

10 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 1:43 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Bólintok egyet, mikor halkan megízlelgeti a nevem. A teljes nevem túl hosszú, de még az első keresztnevem is. Az Elin nevet még nevelőapám ragasztotta rám. Azóta is szinte kicsinyesen ragaszkodom hozzá.*
- Köszönöm szépen. Sem az Aðallín, sem a Róta nem illik hozzám, úgy érzem. *Vallom be neki, életemben talán először bárkinek is. Szinte repül a szívem, hirtelen olyan könnyeddé válik. Mintha nem lenne gondom se, csak ez a perc lenne.*
- Egész életemben elvárták tőlem a protokollt. Nem lehet mindent félvállról intézni. De olyan jó kiszakadni néha a mókuskerékből. *Hozzá hasonlóan hebegek-habogok. Mintha hirtelen megint 14 éves lennék egy kicsit.
Amikor megtorpan őszintén érdeklődve tekintek rá. A kezeit figyelem, mikor összeteszi őket. A megjelenő jégrózsát megbabonázva nézem. Átveszem tőle, majd mélyen a szemébe nézek és boldogan elmosolyodom.*
- Köszönöm. *Sóhajtom még mindig kissé döbbenten. Pár pillanattal később indulok utána. Eszembe jutott egy dal. Ő a képességével ajándékozott nekem. Én is így teszek. Dalra fakadok. Hibátlan, édes oroszsággal énekelek. Oli mondta egyszer, hogy ő szerelmes abba, ahogy beszélem az oroszt.
A dalba beleöntöm minden érzelem, ami bennem futkos. Érzelemmágusként ezt pedig sétapartnerem is érezheti. A könnyed, lágy örömöt, amely engem belül forrón simogat. Meg kis foszlányokat, amiknek a nevüket sem tudom. De olyan jók, hogy nem is kell őket ismernem.


_________________

11 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 2:08 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
-Sajnos az ilyesmit elvárják mindenkitől, de nem sokan adják be a derekukat. Neveltetés kérdése az egész úgy hiszem.*emeltem rá pillantásom, majd vettem egy nagyobb levegőt, miközben egy pillanatra a tóra szegeztem pillantásomat.
Mikor ismét énekelni kezdett, egy pillanatra beleborzongtam a hangjába. Lehunytam szemeim, s csak álltam ott a tó partján, miközben lelkem táncra perdült Oly' régen nem éreztem ilyesmit. Nyugtató, kellemes, s még is egy cseppet furcsa érzés volt. Olyan öreg lénynek, kinek lelkét jégbe zárták rég, ez furcsa adománynak, s tökéletes ajándéknak látszott.
Míg ott álltam a parton, körülöttem kiolvadt a tisztás. Hiszen nem csak teremteni, de visszafojtani is lehet.
Egy egészen apró kőrben, körülöttem tavaszra váltott a világ, s virágok ontották ki hirtelen illatuk.
Kinyitottam szemem, körbepillantottam, majd az éneklő nőre emeltem pillantásom.
Hát lehetséges ez? Íly' hamar kiolvasztani fagyos, jégcsapokkal tűzdelt lelkemet? Megijedtem egy percre, szívem hatalmasat dobbant, miközben körbenéztem magam körül, aztán ismét lehunytam szemem, s egész addig álltam a tavaszossá vált kőrben, míg szólt a dal.
Ám mikor vége szakadt, győzött az érzésektől való félelem, s oly hirtelen fagyossá vált a kis kör, amilyen hamar kitavaszodott. Hevesen kaptam levegő után, s csak álltam ott, tekintetem a nőre emelve.*
Csak álltam, s kék lélektükreim egyenesen zöld szemeibe fúrtam.*
~Kiolvaszt talán?~

12 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 2:29 am

Elinborg Morrowind

avatar
- Csak sajnos némely család lelketlenné teszi a gyerekét a protokoll erőltetésével... *Sóhajtok egy aprót. Velem is majdnem ez lett.*
*Chris körül a télből tavasz lesz. A hangom teszi ezt vele? Végigéneklem csak azért is. Azt hiszem rájöttem valamire.
Fél. Jobban fél az érzelmeitől, mint talán minden mástól. Pedig nem ismerem őt. Csak a nevét tudom. Ahogy olvad ki a talpam alatt a tisztás, kicsit közelebb lépdelek hozzá. De csak, ha nem taszít el magától.
Megilletődöm, ahogy visszafagy minden, mikor vége szakad az éneklésemnek. Én is kicsit nehezebben veszem a levegőket. Különös látni, hogy fordul vissza minden. Hogy lesz a télből tavasz és a tavaszból tél. Ahogy mélyen a szemembe néz, nem ellenkezem. Csak fürkészem a tekintetét. Boldogan. Egyszer sikerült. Másodjára is fog. Tudom mit kell tennem.
Újra dalolásra nyitom ajkaim. Magam sem értem, hogy miért pont erre esett a választásom. Magamtól nem énekelek én szerelmes dalokat. De ebben van egy olyan elemi erő, ami az én érzelmeim is felerősíti. Átjár belül a forróság, amit átadok neki. Ha nem ellenkezik, akkor jobb kezem az arcára helyezem. Nincs rajtam kesztyű, de meleg a kezem. Rám is fokozott hatással van amit csinálok. Rá milyennel lehet...*


_________________

13 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 2:40 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Mikor megérintette arcomat, s ismét énekelni kezdett, csak álltam ott egyenesen szemeibe tekintve, s lassan úgy éreztem, elveszek bennük. Elveszek, s nem találok ki onnan. Talán hagynom kellene hogy olvadásnak induljon a világom? Hagyni hogy minden megváltozzon, hogy ne legyen olyan mint amilyen régen volt?
Lehunytam szemeim egy pillanatra, s csak hallgattam a dalt, miközben ismét elöntött a melegség. Legszívesebben magamhoz fogtam volna, s táncra perdültem volna vele, miközben ismételten olvadásnak indult a világ. nem figyeltem arra mi történik körülöttem. Csak a dal volt, és azok a zöld szemek, melyben annyi mindent láttam. Egy pillanatra elszakítottam tőlük tekintetem, majd behunytam szemeim.
Finoman átfogtam jobbommal Derekát, s táncra perdültem vele, miközben fokozatosan olvadt meg a világ. Eltűnt a jég, leolvadt a fákról, rügyet eresztettek, virágot bontva lassan, s zöldbe borult a világ.
Lassan elengedtem, s csak álltam ott egyre növekvő kör közepén, miközben kitárt karokkal emeltem arcomat az ég felé. Mélyet sóhajtottam, majd kabátom lehullott vállaimról, a zöld mezőre.
megbabonázott a hangja. Olyan varázslatos volt.
Olvad a lélek, leperegnek a jégcsapok. Pedig csak alig pár perce ismerem, s csak e neve ismeretes előttem, és még is... megbabonázza, felébreszti évszázadok óta szunnyadó lelkemet, s lesöpri róla a havat.
A dal végén még mindig ott voltak a tavasz nyomai. A rügyet bontó fák, ám lassan ismét visszanyerte eredeti formáját.
Lassan térdre ereszkedtem,s csak figyeltem mint válik egyre gyorsabban vissza a világ a megszokott menetébe körülöttünk. Nem engedhetem. Ilyen gyorsan nem...*

14 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 3:20 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Szinte érzem a kezeim alatt, hogy olvadásnak indul ismét. Minden hirtelen szebb nekem is. Olyan sokáig láttam borúsnak a világot. De ez a kissé "vak vezet világtalant" helyzet, mindkettőnkre hihetetlen erőteljes hatással van. Élvezem, hogy minden gyönyörű és gondtalan lesz. Tavaszodik a szívem mélyén.
A szeme kékje olyan sokat mond nekem és oly gyönyörű ígéreteket regél. De ami még különlegesebb az az érzés, ami elfog mikor megérint. Majdnem lángra kapok a boldogságtól. A testem ösztönösen követi őt táncba.
Ahogy elenged, szinte tánclépésben hátrálok kicsit és nézem, ahogy lehullik a kabátja. Ez az igazi varázslat. Mikor adok és kapok is.
A tavasz még pompázik mikor befejeződik ez a dal is. Odatérdelek elé, nem messzire tőle és figyelem, hogy alakul vissza minden. Nem, nem, nem, még nem lehet! Annyira szép lett hirtelen minden, nem fagyhat meg újra az egész. Szabályosan kétségbeesem.
Ennek tulajdoníthatom csak azt, hogy a testem ösztönösen lendül előre, a kezeim megfogják az arcát. Nem tudom mit csinálok. Csak azon kapom magam, hogy a kék szemeiről az ajkaira siklik a tekintetem. Az ajkam pedig az övét éri. Felfogni sincs lélekjelenlétem, hogy mi a csudát művelek valójában. Csacsi vagy, Róta.*


_________________

15 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 3:38 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Mikor letérdelt elém, én ismét elvesztem lélektükreiben. Közelebb hajolt hozzám, s egy darabig csak nézett, majd ajka az enyémre tapadt. Önkéntelenül fogtam meg finoman arcát, majd kezem nyakára siklott, onnan vállára, s miközben csókolt, elmémben újra felhangzott a dal, mely az ő hangján csengett. Szívem hevesen dobbant, mint az első szerelemnél.
A csók végén homlokom homlokára döntöttem, lehunytam szemeimet, majd felpillantottam, finoman megsimítottam arcát, s közelebb hajolva hozzá, csókot hintettem puha ajkaira.
Nem szokásom ilyet tenni, de most, valahogy magával ragadott a hév. dervistáncot lejtett bennem a lélek, óriási fordulatot véve. Rövid ismeretség, ám annál nagyobb hatás.
Vagy csak a tavasz illúzióját nem akarja elengedni, s azért csókolt meg? Vagy megbabonázta a látvány, ahogyan engem a hangja? meglehet. Ám olyannyira jó érzés volt, hogy nem akartam magamtól eltaszítani. Nem ment volna.
Mikor csókunk véget ért, egyenesen ráemeltem pillantásomat, s lassanként felkeltem a földről, kezem nyújtva felé, melyet ha elfogad, felsegítem őt is, s apró, ám annál sokkal hosszabb ideig tartó ölelésben részesítem.
Rég nem történt ilyesmi velem. Nem olvadt le a jégpáncélom, melyet magam köré növesztettem. Furcsán jóleső érzés volt. Még akkor is, ha nem tudtam, ki vagy miféle nőről is van szó, kinek csak a nevét tudtam.*
-Felolvasztani a jeget a lehető legnehezebb vállalkozás... főleg ha az valakiben lakozik... régi vastag rétegekkel boldogulni meg aztán főleg... ~Neki még is úgy tűnik sikerül~
*Miután magamra vettem kabátom, s a tél kezdett visszalopakodni körénk, finoman megsimítottam orcáját.*

16 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 5:30 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Úgy dobog a szívem, mintha megint 15 lennék. Valami egészen elsöprő erejű. Nem is akarom, hogy véget érjen. Szabályosan félek, hogy ez életem legszebb álma és ha vége szakad a csóknak, akkor felébredek.
A homlokom az övének dől és jólesően szusszantok egyet. Nem álom. Egyszerűen színtiszta boldogság jár át. Különösen amikor végigsimítja az arcomat. Ez pedig a tetőfokára hág, mikor csókot hint az ajkaimra. Lehet a meggondolatlanságom és az aggodalmam, hogy újra megfagy a szíve, nem volt hiábavaló.
Az egész jelensége és a lénye megrészegít. Nem éreztem ilyet...szerintem soha sem. Pedig még csak megindokolni sem tudom ezt. De hát ki az aki épkézláb mondatokkal meg tudja indokolni a vonzalmát?
Figyelem, ahogy felkel, majd megfogom a kezét és én magam is felkelek. Amikor megölel a lelkem is remegni kezd. Nem fázom. Fogalmam sincs mi lelte a testem. Különös érzések keringenek bennem.
Alig ismerem. Nem tudok róla semmit. De...mégis van egy olyan érzésem, hogy szükségem van rá.*
- Hadd próbáljam meg. *Súgom neki mikor végigsimít az arcomon. Meleg kezem az övére helyezem. Nem csak szórakozom vele, komolyan gondolom ezt. Hosszan csókolom meg őt. Az ajkainak a puhasága megtébolyít. Ahogy elszakadok az ajkaitól újra énekelni kezdek neki.*


_________________

17 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 5:55 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Mikor ismét énekelni kezdett, egy pillanatra beleremegett a lelkem, s testem egyszerre. Kérni akartam hogy ne tegye, mondani hogy félek, de milyen az mikor egy magamfajta félelmet érez attól, mert olvadni kezd? Olyan ez, mintha a mesebeli boszorkány nyavajog a víz miatt, hogy elolvad tőle.
Mikor megsimította kezem, ismét lehunytam szemeimet. vettem egy nagyobb levegőt, majd tekintetem felragyogott egyetlen pillanat alatt. Mintha nem is én lettem volna. Énekelt, s olvadni kezdett a jég. A hó lassan eltünedezni látszott, még az is, mi újonnan akaródzott visszajönni. Sajgott a lelkem, siratta régóta biztosan óvva intő véderejét, s közben melegség járta át lelkemet.
A dalnak hamarosan vége lett, ám az átváltozott környezet nem tűnt el.
Helyette én térdepeltem le a földre, s emeltem tekintetem a nőre.*
-Sebezhetővé teszel... elveszed...
*Elgondolkodtam, vajon jó ez nekem így, s nem e valami hátsó szándék vezéreli őt. Valami, ami arra sarkalja, hogy véget vessen életemnek, mely oly hirtelen akar hinni valamiben, ami ebben a pillanatban olyan jó és kellemes. De mi van akkor ha tévedek? Ha nincsenek rossz szándékai? Nos, akkor szabadon lehet engedni a dolgokat. legalább is egy ideig.*
-Csodálatos az a képesség amivel bírsz. felülmúlhatatlan...s talán még irigylésre méltó is.
*megvillantottam egy apró rövid mosolyt, majd lassan felkeltem onnan, s körbepillantottam. Vajon jó ez így? Egyenlőre nem érdekelt.*

18 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 7:04 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Remeg. Tudom, érzem. De csak így tudom feloldani a félelmét. Ha teljesen szembeállítom vele védtelenül. Nem akarom bántani, épp ellenkezőleg.
Valami egészen döbbenetesen letaglózóan szép látvány a szeme ragyogása. Az én dalom és az ő ereje tavaszt tud hozni. Milyen különös párosítás ez. Milyen gyönyörű.
Figyelem ahogy térdre ereszkedik előttem.*
- De nem ártani akarok neked, hanem meggyógyítani a lelked...
*Suttogom neki, közelebb hajolva hozzá és úgy fürkészve. Fel akarom szabadítani a lelkét a jég fogságából. De ezt egyedül nem tudom megtenni.*
- Köszönöm. *Mosolygok rá kissé elpirulva.* - Segíteni szeretnék neked...
*Suttogom nagyon félszegen, majd kiegyenesedem. Dalra fakadok és táncolni kezdek a tavaszi tisztáson. Leveszem a kabátom és az alól feltűnik a szemem színével megegyező hosszú ruha, mely könnyedén perdül lépteim nyomán.*


_________________

19 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 7:49 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Segíteni... hogy valaki rajtam akarjon segíteni, az nem éppen a legmegszokottabb dolog a világon. Összevontam szemöldököm, majd ráemeltem tekintetemet. Nem tudom honnan tudhatnám meg pontosan miért is akar segíteni rajtam, és miből gondolja hogy segítenie kell nekem. Vagy ő talán egy ilyen jótét szamaritánus? nem hiszem. Azok általában nem így festenek.*
-A lelkemnek nincs baja.
*Ezeket a szavakat még én magam sem hittem el. csak kellett valamit mondanom. Valamit, ami felfogja a dolgok jelentőségét, ami némi gátat szab a dolgoknak, s nem engedi hogy egyből magával ragadjon, s ne engedjen menekülési útvonalat gyártani magamnak. Hiszen olyan nagyon hozzászoktam már ahhoz a falhoz, hogy megválni tőle, a lehető legfélelmetesebb dolognak tűnt a világon.
Mikor ismét dalra fakadt, szívem hatalmasat dobbant. Csak figyeltem miként kel táncra, s ruhája lebben meg utána, miközben lehunytam szemeim, s a vissza-visszamászó tél, ismét visszahúzódni látszott. Ám ellene nem sokat tehetek, hiszen a természet magának diktálja tennivalóját.
csak álltam, és vártam mikor lesz vége ennek a dalnak, mikor hallgat el, s enged végre megmozdulnom, s ne érezzem hogy egyre erőteljesebben töredeznek le rólam a jégcsapok. Félelmetes érzés volt. Ám titkon, lelkem mélyén úgy éreztem, jól esik. Hogy ez kell nekem. Ez az amire szükségem van. Egy segítőre, aki egy igazán kicsit, ideköt ehhez a világhoz, s nem enged eltávolodni tőle. S ha egy ilyen nő teszi azt, akkor nem éri meg ellenkeznem.
Abbamaradt a dal, s én odasétáltam hozzá, miközben ámulva néztem végig a rügyező fákon bokrokon körülöttünk. nem volt eddig ilyenben részem. Mindig csak jégbe borítani tudtam a környezetem. Másra nem voltam képes.*
-Ha kiolvasztasz teljesen, talán mindig visszatérek hozzád. Bár olyan keveset tudok rólad...
*Önkéntelenül is letegeztem. A csókok, ölelések, és tánc után, valahogy ez jött a számra.*
-mesélj magadról Elin... Kérlek!

20 Re: Slahdkahya Asenka on Vas. Feb. 12, 2012 10:41 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Látszik rajta, hogy nem érti a szándékomat igazán. Én sem. De annyit szentül tudok, hogy segíteni akarok. Talán a sors furcsa fintora, hogy összetalálkoztunk és az is, hogy így. Az mindenképpen, hogy érzem, hogy ha ez így halad, én menthetetlenül belehabarodom, mint egy éretlen kamaszlány. De már lehet késő.*
- Mégis fázik.
*Billentem félre kissé a fejem és úgy fürkészem őt. Le kell döntenem a falakat. Ez nem kérdés és nem is merül fel másik választási lehetőség. Úgy érzem, hogy az én gondterhelt és problémákkal tűzdelt lelkem pillekönnyű az övéhez képest, ami a jégköpeny alatt elkezdett most harcolni.
Ahogy abbahagyom a dalolást, megállok és elámulok a természeten. Milyen gyönyörű. Ehhez pedig csak annyi kellett, hogy Chris szíve is egy kicsit virágba boruljon. Bár csak az első két dalban adtam neki én érzelmeket. A többi...mind ő volt. Én csak vezettem. Ahogy hozzám lép, ösztönösen fogom meg a kezét. Leesik valami, fejben, pont akkor amikor megszólal. Olyan hevesen kezd el a szívem verni, hogy félek meghallja.*
- Akár velem is maradhatsz...
*Kicsúszik a számon a kis gondolatfoszlányom. El is pirulok ennek hatására. Nem ismerem, mégis vágyódom utána. De a gondolat, hogy visszatér hozzám...boldoggá tesz.*
- Rendben... Nos, 31 éves vagyok, egy apró kis faluból jöttem, egy Dániához tartozó szigetcsoportról. Operaénekesnő voltam, van egy 17 éves nevelt lányom. Valamint én vagyok a Drapanre igazgatónője.
*Az utolsó mondatot némileg halkabban mondom ki. Kicsit úgy érzem magam, mintha vakrandin lennék. De nagyon is látok.*
- Kérlek...mesélj te is.


_________________

21 Re: Slahdkahya Asenka on Hétf. Feb. 13, 2012 12:09 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Való igaz, a lelkem reszketett, majd belefagyott a múlt emlékeibe, ám még sem fájt. Semmi fájdalmas nem jutott eszembe, inkább csak események, melyek következtében ily' ridegnek kell lennie. Nem mondtam semmit sem, hiszen így is igaza volt. Tudtam jól, s ezt ő maga is tudta.
Szívem óriásit dobbant, majd apr mosolyt engedtem meg magamnak, mikor megszólalt, s közölte, akár maradhatok is vele. Persze megvolt a magam élete, a magam munkája, s még is valami arra sarkalt, maradjak vele, s ne engedjem el magam mellől egyetlen pillanatra sem.
Hiszen olyan kellemes volt vele lenni, még akkor is, ha alig ismertem.
Finoman megfogtam kezét, s míg beszélt nekem magáról pár szóban, lassú sétábak ezdtem mellette.*
-Akkor már értem ezt a csodálatos hangot.*engedtem meg magamnak egy aprócska mosolyt.* Bizonyára aranyos lány lehet.
*Mikor megkért, hogy mondjak magamról pár szót, elgondolkodtam, vajon mit is mondhatnék neki magamról. Vajon mit kellene elmesélnem neki pár apró szóban, ami majd némileg fedezi is a valóságot, ám de hazudni nem akarok neki. A multam nem érdemel említést, ám ha érdekli, majd elmondom neki.*
-Egy jó ideje a minisztériumban dolgozom... Auror vagyok...*szóltam csendesen, majd megengedtem magamnak egy aprócska mosoly szerüséget.
*Ebben a pillanatban jólesett mosolyognom. Olyan kellemes volt, hogy egy olyan nő van mellettem, ki képes felolvasztani vastag jégpáncélomat.*
-Persze nem régóta vagyok Orosz földön...*felsóhajtottam.*Egy időben angliában voltam... Londonban. Most meg, itt vagyok...
*megvontam vállam s elhallgattam. Közben felmerült bennem múltam homályos foltja. A fájdalmak, a rengeteg tanulás, a képzések.*
-Minden idegennel ilyen kedves vagy?*emeltem rá lélektükreimet, miközben finom mozdulattal kisöpörtem egy kósza tincset arcából.*

22 Re: Slahdkahya Asenka on Hétf. Feb. 13, 2012 5:43 am

Elinborg Morrowind

avatar
*Van benne hezitálás. De nem értem miért. Mi lehet az oka, hogy küzd a szép ellen. Valamiért ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy a nyakába boruljak könyörögve és addig csókoljam, míg jobb belátásra nem tér.
Nagyon zavarba jövök, mikor elmosolyodik az én hirtelen tett ajánlatomra. Nem ismer, de van egy érzésem, hogy tetszik neki az ötlet. Szinte látom magam előtt egy pillanatra az egész jelenetet. Együtt. Meg kell ráznom magam.
Viszont újra visszazuhanok az álomszerű gyönyörűségbe, mikor megfogja a kezem. Milyen jó is ez. Valakivel kézen fogva sétálni... A bókjára csak halkan kuncogok egy aprót. Zavarba tudott hozni.*
- Egy igazi angyali démon. *Helyeselek a feltételezésére, már ami Phoebs-t illeti. Másként nem lehet definiálni a szentem.
Torkomban dobogó szívvel várom azt a pár szót, amit magáról mondani fog. Meg kell ismernem. Még mielőtt menthetetlen nem lesz a szívem.*
- Szóval auror vagy... *Mosolygok rá halványan. Egy kicsit megkönnyebbülök. Nem valami romlott útonálló. Így már értem, hogy miért fagyasztotta be a saját lelkét.*
- London... Sosem voltam ott, csak hallottam róla. *Vallom be neki kissé félszegen. Azt hiszi a legtöbb ember, hogy világutazó lehetek az operai múltammal. De nem. Alig láttam a világból valamit.*
- Nem. Csak azokkal, akikkel első látásra érzek egy...szikrát. *Szerintem ő az egyetlen jelenleg ebben a kategóriában. Beszéd közben mélyen a szemébe nézek.*
- Bánnád, ha most addig csókolnálak, míg le nem zsibbadunk? *Bukik ki belőlem a bárgyú kérdés.*


_________________

23 Re: Slahdkahya Asenka on Hétf. Feb. 13, 2012 6:14 am

Christopher O'Neal

avatar
Auror
Auror
*Halványan elmosolyodtam, majd lenéztem egymásba fonódó kezeinkre. Jó érzés volt hosszú hosszú évek után újra így fogni egy nő kezét, ki talán a puszta jelenlétével is képes lesz mosolyt csalni az arcomra, s nem csak szenvedést idézni elő bennem, s egy halom bánatot.*
-Angyali démon... érdekes egyéniség lehet.*elmosolyodtam, majd ajkamhoz emeltem kezét, s apró csókot hintettem kézfejére. London gyönyörű volt, s mindig is szerettem ott lenni. A Temze partján álldogálni, nézni lágy sodrását, sétálgatni, még egymagában is tökéletes élmény.*
-London az a hely, ami kihagyhatatlan az ember életében. Persze régebben, sokkal érdekesebb volt. *elmosolyodtam az emlékre, ám mosolyom hamar eltűnt onnan. Pislogtam párat, majd újabb kézcsók után mellkasomra fektettem kezünket, s kicsit közelebb léptem hozzá.
A kérdése egy pillanatra ismét felragyogtatta lelkem. Ilyesmit nem kérdeztek tőlem sohasem, s azt hiszem, ezért is esett olyan jól. *
-Szikrát lobbantottam benned?*szabad kezem derekára csúsztattam, miközben csibészes mosoly költözött arcomra, s homlokom homlokának támasztottam.* Én még szinte senkivel sem voltam ily' közvetlen.
A csókos kérdésen csak mosolyogni tudtam. Úgy gondoltam, talán a hideg miatt, ráfagyott az arcomra, és azért nem tudom onnan levakarni.
De nem mondtam semmit sem, inkább lassan ajkaihoz hajoltam, s apró csókot hintettem ajkára, mit lassan mélyítettem el, ha nem ellenkezett. S míg talán csókban forrtunk össze, hoppanáltam, s ő is jött velem. Elvittem oda, hol még sose járt. London csodás vidékére, ám nem a varázslók világába. Miután biztos talaj volt talpunk alatt, szétválasztottam ajkainkat, majd lassan elengedtem.*
-Isten hozott Londonban!*hajoltam meg széttárva karjaimat, apró mosollyal arcomon.*

Sponsored content


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.