You are not connected. Please login or register

Drapanre Boszorkány- és Mágusképző Szakiskola » Drapanren kívül » Cutteridge » Szent Mihály-templom

Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down  Üzenet [1 / 2 oldal]

1 Szent Mihály-templom on Szomb. Dec. 03, 2011 10:26 am

Philippe O'Danel


Pantheran
Pantheran


Cutteridge-től alig 5 perces sétára megtaláljuk a templomot. Ősöreg és a falu lakosai mind tisztelik, hiszen apáik építették. Mélyzöld fű borítja az egész területet. A falak tövébe a gondos pap virágokat ültetett. A legelső sírokról, amik a templom mellett fekszenek, már lekopott a felirat, és el is felejtették, kik nyugszanak itt. Most az épület háta mögé temetkeznek. Nem szokás kriptákat építeni ide. Azok a családok, akik ebben a faluban éltek, itt is maradnak. Minden nap tartanak misét, mégis főképp Karácsonykor jönnek el az emberek. A randalírozókat keményen megbüntetik. Eddig csak párszor fordult elő, hogy megszentségtelenítették volna a templomot vagy a temetőt, de a felháborodott falusiak mindannyiszor megtorolták az igazság útján. Erre a helyre vigyáznak.

2 Re: Szent Mihály-templom on Csüt. Feb. 09, 2012 9:09 pm

Lizbeth Parlay


*Szeretem a sötétséget, igen szeretem. Már születésemnél fogva eldöntetett, hogy sorsomból nem kizárható tényező az, hogy közöm ne legyen azon hívekhez, kik a sötétséget szolgálják. Csupán a puszta szerencse kérdése, hogy környezetem sosem hagyta, hogy túlságosan eluralkodjék rajtam a vágyakozás a sötét idegenek irányába. Évek teltek el azóta, és évek állnak a hátam mögött. Most pedig, most azt hiszem új fejezet köszöntött be az életembe. Testvérem halála zökkentett rá arra, hogy ideje visszavonulnom. Túl sok kérdőjel, és túl sok magyarázat. Álltam itt is- s ott is. Harcoltam olyan mágusok, és boszorkányok oldalán..akik kivétel nélkül bevonultak a történelembe. S titkon talán..nem is tudom ki voltam valójában.
Egy fekete köpeny éle fodrozódik a hidegben, ahogyan sebes - mégis méltóságteljes - léptekkel szelem végig a murvával felszórt talajt. Csak egy egyszerű látogatás éjjel a templomba. Ösztöneim, suttogások vettek rá arra, hogy ma este ezt a helyet használjam fel önön belsőm megnyugvására. Halottak sírjaihoz érkeztem., ezúttal nem az alkímia és a démoni hit teljesítése érdekében. Egyszerűen olyanok sírjánál állok meg egy-egy levendula virágot letenni, akik hajdanán, vagy éppen pár hónappal ezelőtt még részei voltak az életemnek. Végén egy olyan mágus sírjánál állok meg, akinek a halála volt az egyik legnehezebb a számomra. Gregor Parlay..édesapám sírja, aki egyben Tom Riddle hajdani pártfogója volt még ifjú korában. Kaotikus gondolatok surrannak végig kizökkenhetetlen elmém lépcsőin. A múltba tekintek vissza, a sötét múltba ahol még nem hazudhattam magamnak. Nem fordíthattam hátat származásomnak, nevem már akkor és most is nemes. Egy pecsétgyűrűt simítok meg hideg ujjaimon, ahogy némán állok, és figyelem a hatalmas márványsírt (melybe arannyal vésették bele a nevet, ezzel jelezve a gazdagságot és aranyvérűséget). Mély sóhajtással konstatálom a tényezőt, hogy figyelik minden egyes léptemet többnyire. Mióta testvérem megölte anyámat, azóta a minisztérium egyszerűen nem hagyja szó nélkül, bármit is teszek. Már nincs rokonom az aurori részen, és némiképp keserűen gondolok arra is, hogy az iskola, amelyet valaha én irányítottam, mára már egészen idegen. Eltűntek azok a személyek, eltűnt ő is, ahogy mindenki..Jeffrey is magamra hagyott... Most már végre be kell látnom, hogy utamon magam vagyok. Végtére is mit várhatnék az élettől..a vér nem válik vízzé. Én csupán itt állhatok, és űzhetem személyes szeszélyeimet, ami nem más mint a tanulás. Természetesen akad más is..de az kissé tiltott ahhoz, hogy ne rejtsem elmém béklyói alá.*
- Érdekelne mit mondanál most, ha tudnád, hogy Tom meghalt... *Cinikusan emelem fel tekintetem, kissé villanón, majd le emelem magamról csuklyám s körbe tekintek. Egyszerűen elhúzom kezemet a sírkő irányába, majd mégis csak meggondolom magamat. Még mindig vannak dolgok, amelyektől nem tudok feltehetőleg megválni. Pontosan azoktól a dolgoktól, amelyek megakadályozzák, hogy a téboly teljes mértékben elragadhasson..*

3 Re: Szent Mihály-templom on Csüt. Feb. 09, 2012 9:36 pm

Deimos


Kegyenc
Kegyenc
*Bárki joggal kérdezhetné meg tőlem, hogy mit keres én a sötétségura egy templomban? A válasz egyszer, itt sötét van ami a lételemem és még valami olyan emberek akik olyanok mint én.
Halk léptekkel suhantam végig a templomon mikor láttam valaki van itt rajtam kívül. Csak behúzódtam egy márvány oszlop mögé és figyeltem. Lizbeth Paylar, a nő ki még nem tudja, hogy bizony nagyon nagy titkok várnak rá melyek lelkét majd felemésztik és végül pedig a halálba lökik és ki lesz ennek a folyamatnak az élindítója? Én, ki más? De ez még a jövő zenéje, már ha megéri a másnapot.
Sötét, csuklyás köpenyem rejtekéből figyeltem őt, hogy mit tesz, kis, cinikus mosollyal az arcomon. Ostoba nő személy, nem tudja mi vár reá, azt hiszi, hogy mindenkit elvesztett, ostoba és felelőtlen. De azt tudja, hogy más is van itt rajta kívül. Alap elvem, hogy nem becsülöm le az ellenségeimet most is ezt teszem, nem becsülöm le, nagyon.
Mikor meghallom a mondatott csak hangtalanul kilépek rejtekemből.*
-Tom...Kimered mondani a nevét? Érdekes. De ezek szerint ismered őt, persze jól tudom, hogy ismered. De igazán ismernéd tudnád, hogy ő sosem hal meg. Lizbeth Parlay.
*Furcsa, majd nem dallamos hangon ejtettem ki a nevét.*
-Dracollin házvezető, lefokozták. Elég ironikus nem?
*Húztam számat cinikus mosolyra. És figyeltem leendő beszélgető partneremet.*

4 Re: Szent Mihály-templom on Csüt. Feb. 09, 2012 9:57 pm

Lizbeth Parlay


*Nyugodt tekintettel figyelem továbbra is a sírkövet, mely apám nyughelye. Gondolataim a keserű múlt homály fedte révébe utazik vissza. Különös dolgok jutnak eszembe, vannak köztük olyanok is, amelyek az idő folyamán azt hittem már elvesztettem. Nem, nem vesztettem el azt. Még mindig a szobám mélyén található számtalan mágikus védelem alatt állva. Jelentéktelen kis csecsebecsének tűnhet annak, aki nem ismeri a történetét. Nem tudom eldönteni, hogy megéri e a napot ahhoz, hogy szabaddá helyezzem, és zenélhessen. Bánatot és elnyomást helyezne lelkemre, már pedig én, aki egyike minden idők leghíresebb boszorkányának, ilyesmit nem engedhetek meg magamnak. Egy idegen hangjára leszek figyelmes tőlem alig pár méterre, rideg tekintetemet vezetem végig az idegenen, akinek lénye egészét sötétség fedi. Magamban cinkos mosolyt illetek meg, ám a külvilág felé nem sugároztatom. Szavára némelyest felé fordulok.*
- Nem lep meg, hogy ismered kilétem. Viszont, hogy miért merem kimondani a nevét, az magánügy. *Kezem egy pillanatra sem moccan meg, azt hiszem nincs miért tartanom egy rejtélyes alaktól, ismerem képességeimet. Eleget bizonyítottam már Ezekiel volt nagyúr megölésével.* - Él e vagy hal..a tekintetben lényegtelen, hogy mindig is lesznek oly' balgatagak, akik megpróbálják átvenni azt a helyet, ami az övé. *Komoly, érzelem mentes hangon szólalok az idegen felé, gyanús tekintet tulajdoníthat el ebben a pillanatban magának.*
- Nem restem eltaglalni önnek, hogy rangom sosem akadályozott meg semmiben. Noha más időket járunk a dolgok változnak, mások megmaradnak a maguk helyén. De mondja, önnek mi dolga volna velem? Tetteket vonhat maga után, akik ily nyíltan próbálnak provokálni. Remélem nem kell elmondanom, hogy a Dracollin Házvezetése milyen mentalitást von maga után. *Ez talán sosem változott bennem, még mindig diplomatikusan tudom megfogalmazni szavaimat. Ide vagy oda, tehetős családban nevelkedve az etikett órák kötelezőek; néha azonban kimondottan hátrányos is lehet ez.*

5 Re: Szent Mihály-templom on Csüt. Feb. 09, 2012 10:19 pm

Deimos


Kegyenc
Kegyenc
*A nő szavaira felvontam szemöldökömet és cinikus mosolyt villantottam. Oktalan és ostoba pontosan olyan ahogyan...Persze gondolat menetemet itt meg is szakítom. Nem megfogja tudni, de nem most.
Ez a diplomatikus hangsúly ez a diplomatikus beszéd. Ugyan kérem... Tudom ez nem álca ő ez maga. Egyszer majd ez viszi a sírba őt sok más mellett, majd teszek róla. Ennek a nőnek pusztulnia kell, túl sokat tud. De holmi boszorkányok vérével nem fogom kezemet bepiszkolni. Olyat teszek majd minek következtében ő maga fogja saját halálát elintézni. Persze nem becsülhettem alá, be kell vallanom okos nő, de túlságosan érzelmei által vezért még ha próbálja is rejtegetni.*
-Hölgyem kérem már ha meg nem sértem ön rendkívül ostoba mely elégé csábító is. Balgák? Balgának gondolja azokat kik ő tetteit próbálja tovább vinni? Nem hinném, hogy balgák inkább okosak. Miért nem lépet ön a helyébe? Meg lett volna rá a lehetősége és ne mondja, hogy nem. Tudok mindent. Maga egy megtört, érzelmileg meg tört nő ki most apja sírjánál áll és azon mélázik ki maradt meg neki ezen a világon, pedig ha körbe tekintene tudná, hogy vannak mellette. Csak rögtön így hármat tudnék mondani ki bizony segítségére lenne, ha kinyitná csábító ajkait és kimondná a bűvös szót. De gondolom, hogy nem tudja mi az így megmondom ez a szó a segíts. Mi dolgom van azt majd az idővel megtudja. Óóó, de, hogy provokálom kegyedet. Nem mintha bármivel is ártani tudna kegyed nekem. Én annál inkább csábító lényednek. De kérem engedtessék meg, hogy kegyedet csábítónak nevezzem. Nem találni Orosz földön míg ilyen szépséget. Persze tudom kegyed ilyen bókokra nem hajlik sőt mi több inkább ugrik.
*És ha tán nekem esne. Hát hajrá! Megölni sem én őt nem fogom és ő sem engem, nem is tudna. Persze én sem vagyok olyan oktalan, hogy ne tudjam hogy azzal csak gondot okoznék magamnak ha most neki ugornék. És bizony nekem nincsen kedvem kényelmes kis éltemet feladni egy kis vérengzését arra meg vannak az embereim biza. No, de azért a nőt végig mérem. Persze ágyamba nem csalnám a nőt, ön szántából nem is jönne bizony! Csak állok cinikus mosollyal arcomon, hidegen méregetve végig az előttem álló nőt.*

6 Re: Szent Mihály-templom on Csüt. Feb. 09, 2012 10:39 pm

Lizbeth Parlay


*A férfi szavai túlontúl sok gyanakvásra ad okot, amelyre természetesen megléphetném a megfelelő lépéseket. De, mint nem rég mondtam, más idők járnak. S valahogyan az én kiélezett látásom ellenére is ez az alak túl rejtélyes. Egyaránt irritáló, és egyben megragadó is. Számtalan ponton mutatja ki számomra tudásának értékét. Körbe tekintek a területen, s pálcámat meglibbentve biztosítom a területet.*
- Ismerős nekem ez a cinizmus. Találkoztunk már valahol? *Teszem fel kérdésemet, valamiért talán ismerősnek vélhetem, talán nem. Mindenesetre előre teszek egy lépést irányába, láthatóan elteszem a pálcámat.* - Sosem volt célom Tom tanait tovább vinni. Azok az elvek csak az ő szájából voltak hitelesek. Ugyanakkor, ha jól informált lenne..tudhatná, hogy sosem vagyok olyan logikus, mint hinné. Talán személyiségem tehet arról, hogy még mindig veszélyes ellenfél vagyok. Elvégre is, Ezekiel..Tom utóda az én kezem által halt meg..ez pedig minden körben elterjed. *Szavaira ridegen pillantok rá, s szúróbbá vált ez, amint a segítség szót ki meri ejteni a száján.* - Ilyen kelletlenül felfedni politikai hovatartozását balga és egyben intelligens elmére utal. Had jegyezzem meg, ön bizonyára nem tud eleget múltamról. Felesleges szavakkal dobálózik, ezek nem fognak nyomorba taszítani, amennyiben ez volna célja. Mindazonáltal hagyjon fel a jelzők ellátásával..ostoba hízelgés, amelyet csak azon alja nép ismer, kik nem értek el rangot a sötétség fokán. Noha..lehetséges, hogy túlságosan lealacsonyítottam, de ha jól informált..bizonyára azt is tudja, hogy átlátok ezen a szitán. Segítségért csak a gyengék kiáltoznak, kísért a múlt, de nem rökönyít meg. Most pedig... *Magamra húzom egy kicsit jobban a köpenyem és egy éles ívben indulok meg az úton. Szinte úgy teszek, mintha tudomást sem vennék róla.* - Egyébként is, Tom megtiltotta annak idején, hogy részt vegyek a kegyencek dolgaiban...sejtéseim szerint ezt már maga sem tudhatta..talán. *Hangzik el még egy mondat ajkaimból.*

7 Re: Szent Mihály-templom on Pént. Feb. 10, 2012 4:42 pm

Deimos


Kegyenc
Kegyenc
*Bizony elkezdi kapiskálni mi is a helyzet, de semmit nem tud. Rejtélyes, megragadó, arrogáns, gonosz, gerinctelen, eme jelzőkkel bizony már sokat illeték szerény személyemet, de ha valaki egy kicsit is tanult lenne tudhatná, hogy gerinctelen nem lehetek, hiszen ember vagyok ennek pedig feltétele az, hogy legyen gerincem. No, de ez már abból a szempontból sem igaz reám, hogy mindig is nyílt lapokkal játszottam. Miután Ezekiel meghalt én léptem a tetves féreg helyébe. Ezekiel nem volt más mint egy talpnyaló kinek célja csak a hatalom volt. Én ennél sokkal okosabban teszem dolgaimat. Nem a hatalomra éhezem, egészen másra, de ez már más. Ezekielről kevesen tudják az igazat. Tom nem tudom miért bízót meg benne, ő csak becsapta őt és mikor én ott voltam, hogy segítsem őt visszautasított és Ezekielnek adta át amit tudott, de minő szerencsém volt én lettem a lelki szemetese és így minden titkát velem osztotta meg. Ügye mennyire nehéz ezt elhinni a hatalmas Voldemotról? Van egy olyan érzésem ezt még ez a nő sem tudja.*
-Sok emberi lényt ruházták fel cinizmussal hölgyem. Nem kegyed és én vagyunk az egyetlenek kik a cinizmust birtokoljuk úgy ahogyan a tudást sem. Találkoztunk már bizony én nem felejtem a találkozásokat, de ahogy látom kegyed memóriája erősen kihagy, de se baj. No ha azok az elvek csak Tom szájából hitelesek az idők mint kegyed is volt olyan bájos felhíni rá becses figyelmemet változnak ahhoz mérten az elvek is, de lényegük ugyan az marad így más szájából is ez hiteles lehet. Tudom hölgyem, hogy megölte ezért kérem fogadja el őszinte köszönet nyilvánításomat. Felfedem hiszen úgy tisztességet ha én tudok mindent csábító személyéről ön is tudjék meg pár dolgot szerény lényemről. Többet tudok mint hinné, noha lehet szavaimmal pont ennek ellenkezőjéről győzöm meg önt, de kérem higgyen szavamnak többet tudok önről mint saját magamról. Nem szokásom a szavakkal dobálózni és véleményem szerint ezek tettek nem is feleslegesek ez adja meg alapját az emberi létnek. Ó csak ugyan így véli madame? Hiszen ez pont a gyengék kedvenc jel mondata. Segítséget kérni pont annyit tesz, hogy ezzel kifejezi, hogy elég erős ahhoz kimerje jelenti, hogy szüksége van egy kis lökésre. Ön helyébe én átható beszélgetésbe kezdenénk Miss Milanoval. Többet tud a nő mint amennyit mutat, hogy tud csak egy nevet cél szerint a Rayent kéne neki megemlíteni vagy a kutyájának, hogy nevezi a kis bolhazsákot? Rozabella vagy csak Roze esetleg Roz. No, de mindegy is. Nem ez a lényeg. Ön kegyed nagyon is diplomatikus személy, de ez mint már talán mondottam pont, hogy csábító.
*Csak figyeltem a csábító a nőt arra gondolva mit gondol majd ha megtudja létének igazságát. Talán pont Milano adja majd kezébe a kulcsot, de ez nem az én gondom lesz, hogy a két nőszemély majd mit gondol ki esetleg milyen téveszméket gondolnak majd ki elméjükben. De ez legyen az ő meg a bolhazsák gondja.*
-Nos hölgyem én tudtam róla, de mint tudjuk amit nem tud az nem fáj és ő meghalt így nem is tudhatja. Vagy is akarom mondani nem hal meg csak eltűnt. Kegyed már is távozni készül?
*Néztem a nő után köpenyem árnyéka közül miközben hollók rikácsolása hasított át a termen jelezve a templomban nagy sötét erő van jelen. Okos madarak...voltak. Már holtan estek le a fáról a templom mellé.*

8 Re: Szent Mihály-templom on Pént. Feb. 10, 2012 5:57 pm

Lizbeth Parlay


*Éj leple alatt sétálni a sötétségben megannyi lehetőséget hagy a számomra. Erősen a kezemben tarthatom, avagy elengedhetem. Szabadon formálhatom a sötétséget, ám ez éjjel semmi kedvem sincs ahhoz, hogy egy mágikus párbajban kerekedjek felül. Szürkévé válik tekintetem e mondatra. Elvégre is, miért harcoljak már? Miért áldozzam fel életem mindazokért, akik ugyanezt nem tették meg értem. Az kell lennem, aminek születtem. Simán csak Lizbeth vagyok, az egyetlen, aki ismerheti önmagát. Így tehát az alak kaotikusan hangzó szavaira megállok léptemben, s csak komolyan tekintek előre a vakvilág homályába.*
- Nem érdekel, hogy ön kicsoda és micsoda. Felhagytam már az álmok üldözésével, és azzal is, hogy belemártsam dolgokba a kezem. Annyit mondhatok, bár tudhat rólam dolgokat, de nem mindent. Talán a minisztérium, talán más a forrása, ám azon mágia amelyen én magam mozgok..még önnek is kiaknázhatatlan. Tudja..ha tudna mindent, én azt már tudnám. Hagyjon fel a hízelgő és pöffeszkedő hangnemmel, nem vagyok egy harmadosztályú sárvérű! *Utolsó mondatomnál kissé felemeltem a hangomat, meglehetősen hűvösen. Egy hideg szél csapja meg ekkor hidrogén szőke hajamat, és lágyan omlasztja vállaimra. Ekkor tartásom némiképp megváltozik, vészjóslóvá avanzsálódik.* - Bizonyára a sötétség legújabb kegyeltje. De had áruljak el önnek valamit, ha már annyira erőszakosan szeretne belemenni eme beszélgetésbe. Megvolt az oka, hogy Tom Riddle miért nem ölt meg engem. Ne feledje..a tekintet nem csak egyirányú lehet, így hát nyíltan megfenyegetem. Ha árt a nyugalmamnak, az megtorlást von majd maga után. *Fordulok meg valamelyest, hogy szikrázó tekintetemet egyenesen az alak szemeibe irányítsam, pedig azt sem látom, hogy hol a szeme. Kissé hűvös gyanakvással hallgatom végig az illető további szavait, melyre lehunyom szemeim.*
- Megnyugtatom, nem fogok rá kérdezni. Egyszerűen nem érdekel, hogy ki is ön valójában. Inkább az okra lennék kíváncsi, hogy miért keresett ma meg. *Talán Nathan miatt, aki Ezekiel utáni Nagyúr volt? Nem hinném, hiszen ő már meghalt alig pár hónapja. Ennek az alaknak a szavai pedig eléggé provokatív jellegűek.Utóbbi szavai viszont kizökkentenek, mégpedig oly mértékben, hogy pálcám ezúttal valóban meg is libben, szemmel szinte követhetetlen gyorsaságban. Végéből sötét árnyak csapnak ki, s két túlvilági lény paszírozza a falhoz az alakot. Közelebb lépek hozzá valamelyest.*
- Veszélyes dolog előttem őt csupán meg is említeni, pláne mocskolni létezésének kérdését. *Furcsa fény jelenik meg tekintetemben ebben a pillanatban. Mélyen szörnyű kétségek kapnak el, s arra gondolok, hogyha él..akkor mit kéne tennem? Vajon sikerült-e őt elfelejtenem az évek során, vagy még mindig szeretem? Hiszen nekem ott volt Jeffrey, talán ő csak egy pótlék volt? Ingatagul engedem le a pálcámat, s ezzel az alak is elveszt a szorításából, a földre ereszkedhet.* - Mellesleg Tomnak csak én hívhatom. Ostoba mágus, csak nem elfejtetted, hogy polgári neve helyett a Voldemort Nagyúr megnevezést használta?! *Orrolom le valamelyest, majd végig nézek az alakon.*

9 Re: Szent Mihály-templom on Pént. Feb. 10, 2012 8:21 pm

Deimos


Kegyenc
Kegyenc
*Beszédem sajátos és mindenkivel más hangnemet ütök meg. A nő szavait hallgatom. Csak állok és hallgatom. Furcsa mód hidegen hagynak szúrós szemei és megvető pillantásai. Tegye csak. Mikor utolsó mondataiban megemlíti, hogy miért nem Nagy úrnak szólítom nagy Tomot csak cinikus mosolyra húzom ajkaimat és bele kezdek egy újabb monológomba.*
-Forrásaim biztosak és megbízhatóak a saját fülem a forrásom mivel többször találkoztam már önnel mint hinné madame. Nem felejtem én a fülledt forró éjjeleket madame. Csak kérem gyönyörű szemeivel ne nézzen ilyen csúnyán reám mert még a végén okom lesz feltételezni, hogy nem kedvel engem kegyed. Pedig higgye el önnek rosszat én soha semmit nem akarnék. Nekem semmi sem ki aknázhatatlan. De eszem ágában nem lenne kegyedet bántani. Madame elnézését esedezem ha azt hiszi, hogy letituláltam eszem ágában nem lenne.
*Hajoltam meg előttem jó mélyen, mutatván alázatot, de magamban jót nevettem, de ezt persze nem mutattam.*
-Nem vagyok kegyelt nem is voltam soha noha azt sem mondtam, hogy a sötétséghez tartozom, ne ítéljen elhamarkodottan kegyed mert ez farkas hiba. Hölgyem eszem ágában nem lenne nyugalmát megzavarni. Kérem hölgyem engedje meg nekem eme mondatott, de én jobban tudom hogy Tom éle-e vagy hal-e. Él és virul bizony már ha hihetetlenek tűnik is eme tény.
*Nem sűrűn érdekel, hogy a falhoz passzíroz ártani nem tudna nekem. Így úgy teszek mint egy gyenge mágus. Mikor pálcája a földre esik és ezáltal elenged én vagyok a gyorsabb és felveszem a kezébe adva egy mozdulattal. Ahogy a kezébe a veszi a pálcát kisebb rázást érezhet ez érezteti vele, hogy én bizony nem egy gyenge mágus vagyok.*
-Én és ön madame hívhattuk őt Tomnak okokat nem mondhatok számat titok tartás kötelezi.
*Majd köpenyem a porba hull, de engem nem láthat és eltűnök szeme elöl. Helyemben csak egy papír hull mely indiaiul íródott Isabella Milano névre. Ez a nő még nem tudja mi is fog vele történi.*

10 Re: Szent Mihály-templom on Csüt. Feb. 23, 2012 9:36 pm

Hannah Black


Kegyenc
Kegyenc
*Unatkoztam. Szerencsére ma semmilyen feladatot nem kaptam, pedig Deimos előszeretettel bíz rám nehezebbnél nehezebb feladatokat, amit egy nőnek sokkal egyszerűbb megtennie, főleg ha az véla anyával és warlock apával rendelkezik. Elég ritka párosítás volt ez, hiszen mindkét faj ritka és hogy összeakadtak kész csoda. Bár szegény anyám nem lelkesedett különösebben azért, hogy ágybabújjon a jó öreg apucimmal.
A levegő kellemesen hideg volt, de ez a legkevésbé sem gátolt meg abban, hogy meglehetősen lenge öltözetben jelenjek meg. Fekete miniruhát és hozzá passzoló színű fekete hossszúszárú magassarkú csizmát vettem fel, hajam pedig hagytam szabadon betakarni a vállaim. Sokan mondták már, hogy én vagyok a végzet asszonya, hát külsőségekben is megakartam felelni ennek a megtisztelő címnek.
Ahogy lépkedtem a már csendes, éjszakai utcákon elmosolyodtam. A Szent Mihály templomba tartottam. Még egy félwarlocknak is kell némi lélektisztulás néha, bár az jobban motivált, hogy éjszaka csak érdekes emberek járnak a templomban vagy senki.
Ergo vagy jól szórakozom vagy relaxálhatok, mindkét eshetőség nagyon is tetszett. Megálltam a templon ódon ajtaja előtt. Felnéztem a vízköpőkre, intettem nekik, aztán besétáltam.
Végigmentem a padok között és az oltárhoz legközelebb esőre leültem. Feldobtam a lábaim az imakönyvtartóra miután kezembe vettem egy gyertyát és meggyújtottam.
Unottan játszottam a táncoló lánggal és apró viaszfigurákat formáltam a forró, olvadt anyagból. Lehunytam a szemeim és percekig csak élveztem, ahogy szél kint süvít, bent érdekes hangokat keltve, aztán visszatértem a viaszbabák gyártásához. Kreatív elfoglaltság volt és kiakartam élvezni ezt az estét. Szerencsére most a legkevésbé sem voltam fáradt.*


_________________

11 Re: Szent Mihály-templom on Csüt. Feb. 23, 2012 9:54 pm

Richard Jhonson


Házvezető
Házvezető
*Este van este, mindenki nyugalomban, én meg kicsit részegen. Ez van, ha az embernek van szabadideje még mindig… habár ha nincs, az se zavar. Igaz hogy tanár vagyok, és erős a felelősség tudatom, meg az ilyen ízék is, de ha engem hívnak kocsmába, és nem nekem kell fizetni, hát nem érdekel, hogy másnap suli van, majd írok igazolást magamnak. Hátha beveszem, hogy azért késtem, mert éppen kiszakadt a cipőm talpa, és meg kellett állnom, hogy befoltozzam, de utána meg az indiánok támadtak meg, és meg akartak skalpon, ezért perig menekültem a közeli városba, ahol harcoltunk, míg csak bírtuk. S sajnos tovább tartott, mint az óra kezdete. Kész, tökéletes, mindenki elfogja majd hinni.
Így, hogy megvolt a tökéletes tervem, nem vettem észre, hogy hova is kerültem, a város, vagy falu, nem tudom mi is ez, de mindegy is, valahogy egy templomhoz kerültem. Kiittam a maradékot az üvegből, majd indultam volna tovább, de egy kavicsban megbotolva, az ajtóra való esést fejjel hárítottam. Tehát lazán megfejeltem, így ki is nyílt, én meg beestem. Káromkodva dörzsöltem a homlokomat, miközben felálltam, ahogy nézem, nincs baja a sötét farmeromnak, és az atlétámnak se. Fene se tudja, hova tűnt a többi ruhám. Bár nem zavar ha látják, hogy teli vagyok tetkoval, na meg itt ki is láthatna? Például az a valaki, aki a lábát az oltáron pihenteti, hát akkor erről ennyit, nem maradtam magam, sőt… ahogy nézem, egy nő lehet az, habár elég sötét van, meg piáltam is már, így nem vagyok benne biztos. Megvontam a vállamat, rágyújtottam, és odasétáltam hozzá.*
- Szabad ez a hely? * ha az, akkor pedig ledobom magamat, és felrakom a lábamat én is. * - Kérsz egy cigit?


_________________
Minden ember azt ítéli meg helyesnek, amit ismer és tud, és ahhoz is ragaszkodik. Ők ezt hívják valóságnak. De a tudás és az ismeretek nagyon bizonytalan dolgok, így lehet, hogy a valóságuk csak egy illúzió. Mindenki a saját kis világában él és úgy, ahogy ő helyesnek gondolja.

12 Re: Szent Mihály-templom on Csüt. Feb. 23, 2012 10:09 pm

Hannah Black


Kegyenc
Kegyenc
*Egyre több és több viaszbábú készült el. Percekig néztem a kis fehér figurákat, de aztán meguntam és egyszerűen összenyomtam őket az ujjaimmal. Épp lehunytam volna a szemeim, hogy ténylegesen relaxálhassak egy kicsit, amikor elég hangos zörejek ütötték meg a füleim káromkodással egybekötve...felvont szemöldökkel hátrafordultam.
Ahogy végigmértem a kissé ittas állapotban lévő, amúgy egész szexi férfit kényszert éreztem rá, hogy gondolatban változtassak a felsorolásomon. Éjszaka az érdekes emberek járnak templomba vagy a részegek, a senki pedig így harmadik helyre tolódott.
Bujkáló mosollyal néztem, ahogy mellém sétál és ledobja magát ugyan olyan helyzetben, mint én.*
-Csak tessék...*mutattam magam mellé, ahova már leült egy apró mosoly kíséretében.
A részeg emberekben mindig volt valami csodálatos...nem tudtak ugyan magukról sokat, de mégis ilyenkor voltak a legőszintébbek és az sem utolsó szempont, hogy imádok röhögni rajtuk. Bár annyira azért nem volt elázva, hogy azt hihessem egyáltalán nincs tudatánál.*
-Köszi.*fogadtam el a cigit és ha adott, akkor el is kezdtem szívni.*
-Összekeverted a helyet egy kocsmával? *fordultam felé felvont szemöldökkel, miközben hátrasimítottam néhány sötét tincset.
Elmormoltam magamban egy gyors varázsigét, mire egy üveg whisky került a kezembe. Letekertem a tetejét és jó nagyokat kortyoltam belőle, aztán a pasi felé nyújtottam.*
-Tessék!*húztam ismét félmosolyra a szám. Nem mutatkoztam be, egyrészt mert először a pasinak illik, másrészt, mert amúgy sem tartottam fontosnak olyan apróságokat, mint egy név.*


_________________

13 Re: Szent Mihály-templom on Csüt. Feb. 23, 2012 10:22 pm

Richard Jhonson


Házvezető
Házvezető
*Jóféle csaj, és tuti nem imádkozni jött, miből gondolom? Mert nem olyannak tűnik, na meg a ruhája is elég árulkodó ezen a téren, de hát éles az eszem, mint a kardhal kardja. Engedélyt kaptam, ezért le is dobtam magamat. Sajnos van egy olyan rossz szokásom, hogy nem hiszek Istenben. Hiába van templom meg minden, majd ha látom, akkor elhiszem, hogy létezik, és az, hogy néhány tevékenység közben emlegetem, az csak a véletlen, meg a nők műve. Adtam egy cigit is, mert hát valamiben meg kell halni, és az legyen akkor a cigi miatt… hm, balkézben egy cigi, a jobban pia, a farkamon meg egy nő, haj, de szép halál is lenne.*
- Á a fenéket kevertem, csak eltévedtem, ennyi az egész. Na és te? Nem vagy egy templomba járós alkat. *beleszívtam a cigimbe, majd az artista felé fújtam a füstöt. Yes, egy újabb üveg pia, naná hogy iszok belőle.* - Köszi, amúgy a nevem Dick. Mivel egy egész üveggel idéztél, gondolom nem szándékozol magamra hagyni a mély vallási magamratalálás közepén, igaz? *kérdeztem szélesen vigyorogva.*


_________________
Minden ember azt ítéli meg helyesnek, amit ismer és tud, és ahhoz is ragaszkodik. Ők ezt hívják valóságnak. De a tudás és az ismeretek nagyon bizonytalan dolgok, így lehet, hogy a valóságuk csak egy illúzió. Mindenki a saját kis világában él és úgy, ahogy ő helyesnek gondolja.

14 Re: Szent Mihály-templom on Pént. Feb. 24, 2012 8:28 pm

Hannah Black


Kegyenc
Kegyenc
-Ennyire nyilvánvaló lenne? *néztem rá tettetett csalódottsággal, amiért nem nézi ki belőlem, hogy igenis tisztességes, templomba járó személy vagyok. Nem hibáztattam érte, de azért jól esett megjegyezni. Ha tisztes asszonynak akarok tűnni legalább tudom, hogy nem ilyen cuccban kell megjelennem. Bááárr...a végzett asszonya stílus tényleg sokkal jobban illett hozzám, untam a jókislányokat, errefelé olyan sok volt belőlük...szinte kényszeresen azt éreztem, hogy fel kell dobnom a hangulatot, különben megőrülök.*
-Egyébként csak vártam, hogy beessen az ajtón egy dögös részeg férfi és szórakoztasson. *kacsintottam rá és egy meglehetősen gonoszkás hatású mosolyt is megengedtem magamnak.
Mindig is imádtam flörtölni vagy csak játszadozni férfiakkal...azt hiszem ez a keresztem, sosem tudtam levetkőzni.
Félig véla vagyok, mondhatni a véremben van a csábítás és szükségem is van rá. Ezen nem nagyon tudok változtatni.
Elnyújtva fújtam ki a cigifüstöt a számból és egész egyszerűen a földre hamuztam. Rajtunk kívül egy lélek sincs erre, a pap nem izgat és különben is feltakarítják majd a buzó hívek, miközben megbotránkoznak azon, hogy van, aki ezt merte tenni egy ilyen szent helyen.*
-Hannah...*mutatkoztam be röviden, tömören. Minek túlragozni egy nevet? Könnyen megeshet, hogy holnap már nem is fog emlékezni rá, ahogy számomra is csak egy futó személy lesz, akivel összefutottam egy templomban. Sosem szoktam túlkomplikálni az ismerkedést, ha csak nem vagyok teátrális kedvemben, de most nem vagyok...*
-Épp ellenkezőleg...tarthatnál nekem egy kis lelki gyakorlatot...azt hiszem segítségre van szükségem ahhoz, hogy megtaláljam az Istenhez vezető utat. *pislogtam rá ravasz mosollyal.
Kivettem a kezéből az üveget, hogy újabb kortyot juttathassak a testembe és érezhessem az eltompulást, amit az alkohol fogyasztása jelenthet.*


_________________

15 Re: Szent Mihály-templom on Hétf. Feb. 27, 2012 2:25 pm

Richard Jhonson


Házvezető
Házvezető
- Akadt pár árulkodó jel, de ha azokat eltűntetett, hát nem mondja meg senki, hogy nem vagy apáca. *viszonoztam a nézést, csak én vigyorogtam közben. Még ha apáca is lenne, az se akadályozna, hogy leigyam itt magam, és ha olyanom van, rámásszak. Ez vagyok én, meg mivel már úgy is extra gyorsan fogok a Pokolba jutni… volt már nekem dolgom apácával… és hát elméletileg Jézus jegyese, így felszarvaztam az artistát. Mi ez, ha nem szívás? De legalább megértem harminc évig elfojtott ösztönök, amik egyszer csak kiszabadulnak… elég annyi, hogy néha úgy éreztem, hogy megerőszakolnak.*
- Na, akkor ne várj tovább, igaz, dögös nem vagyok, mert azért szoktam fürdeni, de még részeg se, de lehetek, viszont szórakoztatni… hát azt megtehetem, csak ne kérd, hogy táncoljak. *halál komolyan néztem a szemeibe, majd egy apró vigyor jelent meg az ajkam sarkában, csak vágja, hogy hülyéskedtem.*
- Örvendek Hannah. Igyunk akkor pertut. * biccentettem, majd meghúztam a piát, és felé nyújtottam. Legyen már meg a nagy ismerkedés, legalábbis én így szeretem… oké, csak akkor szeretem így, ha van pia is.*
- Hááááát… éppenséggel… lelki gyakorlatot nem tudok, testit már inkább, és közben is hívhatod Istent. * kaján vigyorral az ajkamon, és huncut kacsintás, gondolom levágja miről is van szó. Na meg, azért nem hiszem, hogy ilyen ruhában még szűz… talán csak félszűz.*


_________________
Minden ember azt ítéli meg helyesnek, amit ismer és tud, és ahhoz is ragaszkodik. Ők ezt hívják valóságnak. De a tudás és az ismeretek nagyon bizonytalan dolgok, így lehet, hogy a valóságuk csak egy illúzió. Mindenki a saját kis világában él és úgy, ahogy ő helyesnek gondolja.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére  Üzenet [1 / 2 oldal]

Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Drapanre Boszorkány- és Mágusképző Szakiskola » Drapanren kívül » Cutteridge » Szent Mihály-templom

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.