You are not connected. Please login or register

Sikátorok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Sikátorok on Szomb. Jan. 07, 2012 11:11 pm

Philippe O'Danel

avatar
Pantheran
Pantheran


A falu szívében nem csupán barátságos negyedekre bukkanhatunk. Akadnak utcácskák, amik bár éppoly vendégszeretők, a tisztességes mágusok mégis inkább az elkerülendő kategóriába sorolnák őket. A szegényebb házak mögött húzódó sikátorok azok. A feketemágiában és illegális üzletekben burjánzó környék már első ránézésre sem túl csábító célpont. Persze járnak erre felelőtlen diákok, akik a kaland kedvéért betévednek ide, de egy-egy gyanúsabb alakot meglátva általában ők is leszoknak az efféle ostobaságokról. De amint valaki elég célratörő és gátlástalan, az iskolai tilalom sem lehet akadály számára. Így ha valakinek igazán szüksége van valami tisztességtelen dologra, egyből errefelé látogat. A sikátorok nappal is szürkék és árnyékosak, nem egy pontjuk a rejtőzködni óhajtó mágusok miatt éjszakai sötétségbe burkolódzik. Különös alakok járnak erre, olykor szellemek is feltűnnek, a beszélő macskákról és elhagyott zanzafejekről nem is beszélve. Veszélyes környék ez, amit állítólag a Dracollin tanulói látogatnak meg legszívesebben.

2 Re: Sikátorok on Szomb. Feb. 18, 2012 1:09 pm

Alessia Naldo

avatar
Fauvela
Fauvela
Ivan

Késő éjjel kint sétálni nem éppen volt jó ötlet tőlem. Főleg nem egy kapucnis melegítő felsőben és hozzá illő nadrágban, na meg a kedvenc edzőcipőmben na meg egy melegebb kabátban minden esetre. Amikor elindultam a hajamat összefogtam lófarokba, hogy ne zavarjon, ha esetleg futni támadna kedvem. Hiszen emiatt jöttem ki. Errefelé nincs olyan meleg, mint otthon Firenzében. Az én hibám, hogy most fagyoskodok. Az utcákon koptatom a cipőm lassan haladva és nézelődve, hiszen még sosem jártam erre. Nem volt valami kellemes az idő és minél több ideje voltam kint annál jobban zavart a hideg, ami körülvett. Ráadásként még a szél is fújt, nehogy el tudjam viselni. Talán egy itt lakónak ez kellemes enyhén hűvös este lehetett, de számomra olyan akár az északi sarki szél. A kezemet átkarolva magamon sétáltam tovább az utcákon, csak remélve, hogy megjegyzem az utat. Az utcákon senki sem járkált, egyedül voltam, csak néhol lehetett egy-egy faágroppanást hallani, amire rendszerint odanéztem, mert akármi lapulhatna ott. Nem félelem, vagyis talán félelem volt. Ahogy megállok végül, és körbetekintek, megakad a szemem valami mozgáson. Nem látom mi az, csak, azt hogy van ott valami és mozog. Ám a rákövetkező morgás biztosít arról, hogy egy kutya lehet előttem. Talán azt hiheti, hogy bántani akarom, így rögtön lépek párat hátrább, de követ, amiből arra következtetek, hogy nem épp egy barátságos kutyával futottam össze.
-Hé kishaver ne morogj, nem akarlak bántani…-próbálok kedves hangnemet megütni.
~ Egy kutyához beszélek… na ez a nap is jól kezdődik~ gondolkodom az előző mondatomon. Viszont a kutya még jobbam morog és közelít felém. Na ennek a fele sem tréfa már, így sarkon perdülök és futás! Minden erőmből a rohanásra összpontosítok azt nem nézve merre. A kutya sem rest fut utánam már vicsorogva, mintha bántottam volna.
~Itt milyen kutyák laknak? Veszett mind vagy csak ez az egy akar megharapni?~ gondolkodom tovább és rohanok lefordulva egy utcába, hátha akkor lemarad, vagy tovább fut. A hideg ellenére máris melegebbnek találom az időt és áldom az eszemet, hogy sportcipőben jöttem ki nem valami másban, amiben alig lehet futni. Figyelek arra, hogy egyenletesen vegyem a levegőt és szemlélődök hova tudnék felmászni. Mondjuk egy fára, ahova nem mászhat utánam a kutya, és talán idővel elkullogna. Ez példának okáért egy jó ötlet már csak egy szép fa kellene hozzá, de eddig nem futottam össze egyel sem, így még erőben rohanok a kutya elől a sikátorokon keresztül...

3 Re: Sikátorok on Szomb. Feb. 18, 2012 1:36 pm

Ivan Petrovics Borka

avatar
Alessia

* Vadászok, mint ahogyan az elmúlt néhány nap során, minden este tettem. Az egész történet néhány nappal ezelőtt kezdődött, amikor is egy idegen kutya tévedt a birtokom határára. Az állat több, kisebb vaddal végzett és csak egy-egy darabbot harapott ki belőlük, amiből arra következtettek hogy ingyen csak veszélyes lehet. A helyzetet súlyosbította, hogy nyomai alapján nem maradt meg az erdőbe, ha nem be-be jár a városba ahol bárkit megtámadhat, vagy esetleg vele végeznek ártatlanul. *
~Ha egy ember lenne könnyedén végezni tudnék vele, de egy állatot nem szeretnék feleslegesen bántani. A viselkedése hiába teljesen természetellenes, biztosan meg van az oka annak, hogy megvadult és talán segíthetek rajta. A varázslóknak és a mugliknak megadatott a gondolkodás, és ezáltal a választás lehetősége, de éppen e miatt felelőssé váltunk a tetteinkért, és képessé váltunk a bűnözésre. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mindenki a természetes erkölcsök és az ösztönei szerint élne, a gondolatok tévútra visznek. ~
*Fut át az agyamon a gondolat, miközben nesztelen léptekkel, lélegzett visszafojtva osonok sikátorról, sikátorra. A prédám szagát már szinte az oromba érzem, amitől zubogni kezd a vérem és szabályosan üvölteni támad kedvem. Mivel, még mínusz húsz alá is alig süllyedt az idő, az öltözködést nem vittem túlzásba, a szokásos fekete nadrág, csizma, és ing mellé csak egy könnyű fekete talárt kaptam magamra. Természetesen, ezeket is csak azért mert városban vagyok, egy szál nadrágban, vagy ágyékkötőben is jól érezném magamat, ami félig állati létemet figyelembe véve egyáltalán nem meglepő. Ez a sok gönc csak akadályoz az alakváltásba, ami a kiteljesedést jelenti számomra. A pálcámat az övembe tűzve, jól elérhető helyen viselem, amely így mint valami kard lóg az oldalamon. A hajam, mint mindig most is rövidre nyírva viselem, de hála több órai futásnak és szélnek most itt és ott is fel áll egy-egy kósza tincs. *
~ Mindjárt, ott vagyok érzem egy, maximum két utca. Valami mást is hallok, valakit üldöz, könnyen meglehet hogy egy embert. Ez, tovább bonyolítja a helyzetet és csökkenti a lehetőségeimet a cselekvésre. Ha küzdelemre kerül a sor bevadulhatok, vagy egy eltévedt átok találhatja el, sokkal pontosabbnak kell lennem, ha nem akarok neki is ártani. Nem, fogok hibázni, mert egyszerűen nem hibázhatok. ~
* Gondolkodom miközben kirobbanok az árnyékok közül és jómagam is futni kezdek. Gyorsan elérem, a két utcát összekötő kis bekötő utat, amelynek végén már ott is vagyok az ütközet sűrűjébe. A pálcát, egészen az utolsó pillanatig nem veszem elő mert ha kutya túlzottan közel van, akkor sokkal biztonságosabb megoldás ha közelharcot kezdeményezek vele, egy átokkal nem biztos hogy lehetőségem lesz eltalálni. *
- Stupor -
* Üvöltöm, hangosan az átkot amikor kifordulok a sarkon és pálcámat a kutyára szegezem. Mivel, pontosan előttem van és úgy becsülöm hogy távolság kívül esik, azon amelyet egy-egy ugrással át tudnánk hidalni. A lányra, csak egy pillantást vettek mivel láthatóan tud mozogni és nem szenvedett sérülést miatta egyenlőre nem kell aggódnom. Helyette, az állathoz lépek oda hogy megvizsgálhassam, mi is a baja pontosan. *

4 Re: Sikátorok on Szomb. Feb. 18, 2012 2:14 pm

Alessia Naldo

avatar
Fauvela
Fauvela
Ivan

A kutya tovább üldöz engem a sikátorokon keresztül és azért az én erőm sem végtelen, sőt a futást sem bírom egész éjjel. De úgy néz ki ő tovább bírná, mint én az egészet látva, hogy egyre közelebb ér hozzám. Na csak éljem túl ezt az estét. Még csak most jöttem ide és máris egy vérengző kutya kerget, aki bántani akar. Remek napom van, de ezzel még nincs vége. Vagy elkap, vagy megmenekülök, bár épp a második tűnik a kevésbé hihetőnek. Egyre jobban aggaszt a tudat, hogy ez a kutya tényleg bántani fog engem, de miért lehet ilyen? Miért pont rám és miért pont ma. Jó ezek buta gondolatok, de jobb erre gondolni, mint arra, hogy egy kutya vacsorája leszek legalábbis egy harapásig biztosan. Kétségbe ejtő az is, hogy fáradok, és ezt érzem is magamon. Ám egy hangra, majd egy vörös fényre és végül egy puffanásra mögöttem figyelek fel. A kutya már nem üldöz, így megállok értetlenül tekintve körbe, hogy ez honnan jött. Nekem eszembe sem jutott volna pálcát fogni a kutyára főleg nem elkábítani. Először ki se szúrom a sötétben a férfit és ráadásképp még a levegő vétellel szórakozom. Próbálok nem túl gyorsan, kapkodás mentesen lélegezni. Nem tudom ki ő, de pont jókor jött. Ahogy közelebb sétál hozzá, pontosabban a kutyához jobban meg tudja figyelni. A korát nem saccolná meg így elsőre, de talán harminc felett negyven körüli. Nem biztos benne lehet idősebb vagy fiatalabb is. Nem szeret saccolni főleg nem, ha nem biztos abban ki áll előtte. Nem tudja, hogy hozzá-e merjen szólni, mert láthatólag a kutya érdekli. Ez esetben engem is, mert nem akarom a fogait magamon érezni annyi biztos. Közelebb lépek a kutyához és figyelem, de nem mozdul. Úgy látszik, kiütötte elég durván a varázslat és onnan nem kel fel, amit egy megkönnyebbült sóhajjal nyugtázok.
-Köszönöm-szólalok fel mégis. Maximum hidegen hagyja, de legalább illedelmesen megköszöntem. De közelebb lépve jobban meg tudom figyelni a férfit. Csak én vagyok ennyire fázós, vagy errefelé mindenki melegvérű és simán kimerészkedik egy pólóban is akár. A gondolatra, hogy hideg van, megremegek.
~ Na szuper~ gondolom és a kezem az arcomhoz, veszem, majd ráfújok. Már nem futok és érzem, hogy az adrenalin sem termelődik már, így egyre jobban feltűnik, mennyire hideg van.
Hol a kutyára tekintek hol a férfira eközben a zsebembe, süllyesztem a kezeimet. Most jól jött volna a kesztyű, de természetesen én buta nem hoztam magammal. Ráadásként itt vagyok valakivel, akit nem ismerek és kiütötte a kutyát. Kissé hátborzongatónak tűnne más szemszögéből ez ebben a sikátorban, de én hősiesnek tartom. És legalább megúsztam, egy harapást a kutyától. Csak az a kérdés mi jöhet még…

5 Re: Sikátorok on Szomb. Feb. 18, 2012 2:50 pm

Ivan Petrovics Borka

avatar
Alessia

* Egyszerre csak egyetlen egy dologra tudok hatékonyan figyelni, és bár ez nem éppen egy biztonságos környék, de jó hiszeműen feltételezem, hogy senki sem fog engem itt és most megtámadni. A lányt természetesen nem tekintem, potenciális veszélyforrásnak hiszen kisebb gondja és nagyobb annál, semmint hogy hátba szúrjon. Először is veszteségre utaló jeleket keressek, majd amikor semmi ilyesmit nem találok, végig simítok mancsán és az oldalán, hát ha valamilyen sebbesülés okozta, az őrületét. *
~ Nem, lesz semmi baj. Kissé sovány, de életerős példánynak tűnik, azt hiszem még meglehet menteni, ha megtalálom a problémát. Az állatok, aránylag könnyen rehabilitálhatóak csak meg kell szüntetni náluk a probléma okát. ~
* Gondolkodom el, miközben megtalálom amit keresek egy lábába fúródott, betokozódott tüskét. Természetesen, itt nem tudom kivenni belőle, ezért inkább a lányra fordítom átmenetileg a figyelmemet aki sokkal rosszabb állapotban van, mint amire eredetileg számítottam. *
- Nincs, mit! -
* Válaszolok,olaszul amely kissé torzan hangzik, az ő tökéletes, anyanyelvnek tetsző szavai mellett. Nekem, sajnos nem volt elég lehetőségem, ezt a nyelvet tanulmányozni, de azért megpróbálom minél szebben hangsúlyozni a szavakat és nem szégyent vallani. *
~ Hogy lehetett ilyen ostoba? Ilyen, ruhában idekint egészen biztos hogy nem bírja sokáig. Biztosan, az iskola diákja és valahonnan a mediterrán térségből szalasztották. Persze, nem tiszte vérű a bőre túlzottan fehér, a haja pedig túlzottan erős árnyalata vörösnek. Talán észak Olaszországból jött és németek is voltak az ősei között. Ez megmagyarázná, hogy miért hitte hogy az vékonyka kabát megvédi őt. Szegény, legalább egy tüdőgyulladást fog kapni, ha nem sokkal rosszabbat. Teljesen, átizzadta a ruháját és ha így indul meg kastély felé talán el se éri. Legjobb lenne, őt is haza vinnem, mint ezt a szerencsétlen kutyát. ~
* Kezdek, bele egy újabb gondolat sorba, majd a kutyára szegezem a pálcám és kimondom magamban a levicorpus varázsigét. Ennek köszönhetően, a félig kába kutya a levegőbe emelkedik és könnyedén szállítható lesz. *
- Elnézést, hogy nem mutatkoztam be, a nevem Ivan Borka. Mondja, megsérült? Velem, kéne jönnie hogy megvizsgáljam. Legalább egy forró fürdőre, és egy csésze gyógyteára szüksége van. Maga teljesen át van fagyva. -
* Szólok rá, majd megindulok a lakásom felé, a lány pedig vagy követ vagy nem. Ha itt akar meghalni, vagy segítséget keresni akkor minden joga meg van hozzá. *

6 Re: Sikátorok on Szomb. Feb. 18, 2012 3:22 pm

Alessia Naldo

avatar
Fauvela
Fauvela
Ivan

Eszembe se jutott volna, hogy az anyanyelvem itt nem értik meg. Nem is figyeltem rá amikor felszólaltam, csak akkor mikor már késő volt. Nembaj, ha érti, akkor megérti, de ha nem megpróbálom azzal a hiányos angoltudással újra. Rögtön azon gondolkodom, hogy, hogyan mondják angolul a köszönömöt. Teljesen elszoktam más nyelvektől, de talán ezt még tudom. Ám eléggé meglep, amikor a saját nyelvemen kapok választ. Igaz ki lehet venni belőle, hogy nem olasz emberrel társalgok de megértettem, amit mondott. Egy mosollyal nyugtázom, és kedvesnek ítélem meg. Van, aki inkább elküldött volna abba a bizonyos valamibe, ha a kutyával törődik. Furcsa, de vannak ilyen emberek, akik meg is tennék. De azért tolakodónak érzem magam, így hátrébb lépek az útból és a kutyára sandítok. Legalább nem bántotta, és ezt azzal nyugtázom, hogy nem sokkal később már lebeg is az állat. Ráadásul meg sem szólalt… ez a férfi nagyon jó varázsló lehet, ha így is képes rá. Egyre jobban nyugtázom magamban, hogy meg vagyok őrülve ilyen időben így öltözve és a másik pillantása is ezt nyugtázza.
~ Na szuper, most ostobának tarthat. De valamilyen szinten igaza van… ~ egyet kel értenem a másik pillantásával, mert ez az este sem lesz melegebb. Ha így megy tovább, itt maradok legalábbis jobb esetben, csak bealszok. Mérlegelem az esélyeim arra, hogy visszajutok-e még ma a suliba. És ott a másik probléma.. ami nem más, hogy hol az istenben lehetek épp. A futkosás közben nem néztem mikor merre fordultam és meglett a következménye. Itt állok egy férfivel és egy lebegő kutyával valahol a sikátorlabirintusban, ha képletesen nézem. Még mindig a kutyát figyelem teljesen magamba fordulva, de így nem érzem annyira a hideget, ám a férfi hangjára újra felé tekintek. A vizsgálat alatt nem teljesen érti mit ért. Valami orvosfélével futhatott össze? Na hát az is elég érdekes lenne, de megeshet. Ki tudja kivel, fut össze éjnek évadján a hidegben.
- Örülök, hogy megismerhetem-próbálok rögtön kedves maradni hozzá végül is, hogy úgy mondjam, megmentette az életem. – Nem, nincs semmi bajom. A kutyának sincs ugye?- kérdezem, mert azért érdekel, miért támadhatott rám. Egész nyugodtnak tűnk így a szememben legalábbis.- Hát…- a megvizsgálásra először azt sem tudom, mit mondjak. Tényleg nem értem mire célozhat vele, de rábólintok-legyen. Amúgy az én nevem Alessia Naldo- teszi hozzá végül, ha már neki bemutatkoztak, ne legyen ő az, aki nem. Amint a férfi megindul, mellé szegődik és követi zsebre vágott kézzel rá rátekintve, hol pedig a kutyára.

7 Re: Sikátorok on Szomb. Feb. 18, 2012 4:14 pm

Ivan Petrovics Borka

avatar
Alessia

* A lány lesüti a szemét, és szégyen apró szikrái gyúlnak a szemébe, ami azt jelenti, hogy legalább részben felfogta, a szavaimnak a súlyát és kezdi megérteni, azt a helyzetet amibe belekeveredett. Sőt, bár most látott először, még követni is hajlandó amit én nem biztos, hogy képes lettem volna megtenni ha a helyébe kerülnék. Inkább, saját magam keresnék menedéket, vagy valamilyen másmilyen alternatív megoldást. *
- Nincs, semmi baja? Ha nem a kutya tépi szét, egészen biztosan halálra fagyott volna. Legalább, egy tüdőgyulladást fog kapni. A kutya, pedig vagy túléli vagy nem erről egyenlőre még én magam sem tudok nyilatkozni. A lábából ki kell vennem, egy elfertőződött tüskét, és reménykedjünk hogy képes lesz utána lábra állni. -
* Mondom, neki egyszerűen, hűvösen, még is megadva neki a minimális tiszteletet, amely nem hangzik valami szépen, olaszul. A közöttünk fennálló, viszonylagos bizalom ellenére, se tudok vele beszélgetést kezdeményen, és nincsen időnk, a szokásos udvariassági körökre se, mert a lassan mocorogni kezdő kutya, teljesen leköti a figyelmemet. *
~ Talán, udvariasabbnak kéne vele lennem, mert ő is udvariasan szólt hozzám, de azt hiszem most sikerült a megfelelő hangnemet megtalálnom. Először rá kell ijeszteni, és fel kell fognia, hogy az élete többszörösen is veszélybe volt, aztán ha megtört majd szépen lassan meglehet neki mutatni hogyan is csinálhatta volna jobban. ~
* Gondolkodom el szokásomhoz híven miközben belevesszünk a kis utcákba, amelyeket most kísérteties fénybe von a hold. Itt látszik, igazán mennyire is nem bizalomgerjesztő ez a környék, de bennem semmilyen félelem nincsen. Számtalanszor néztem, már szembe ennél sötétebb árnyékokkal is, és ez még mindig az én vadászterületem, ahol senki se tudna velem egykönnyen szembe szállni. Néha, néha azért hátrasandítok hogy Alessia követ-e még, és nem veszett-e el valahol, az éterben. *
- Mondja, a családja mikor vándorolt be Olaszországba? Hogy, hogy a szülei elengedtek egy ilyen védtelen lányt, egy ilyen messzi országba? -
* Teszem, fel neki a kérdést amely már korábban megfogalmazódott a fejembe. Az hogy, esetleg a szármázát illetően tévednék, fel sem merül bennem, mert teljesen egyértelműen látszik. A biztonság kedvéért kicsit lemaradok, így egymást mellett lépkedhetünk tovább kicsit közvetlenebbé téve közöttünk a beszélgetést. *

8 Re: Sikátorok on Szomb. Feb. 18, 2012 4:42 pm

Alessia Naldo

avatar
Fauvela
Fauvela
Ivan

Eléggé zavarja a tény, hogy szégyenkeznie kel máris szégyenkeznie kell valaki előtt. Ráadásul még csak egy napja lesz, hogy itt van. Bajba keveredett és ostobán kijött a hidegbe ráadásként meg is izzadt. Egy napra ez kicsit sok nem? Sóhajt egyet, majd a férfi hátára szegzi a figyelmét.
-Nincs semmi bajom és tudom, hogy butaság volt már csak kimozdulni, de a kutya az nem tudom, hogy került épp oda. A tüdőgyulladás? Hát még nem volt de, majd meglátjuk…- válaszolgat, viszont a kutyáért mégha rá is támadt aggódik. Ilyen a természete és erről nem tehet. A néha meg megmoccanó kutya még mindig békés és kedve támadna megsimogatni, ha nem támadt volna rá az előbb. Ahogy sétálnak tovább a sikátorokon is észreveszi azt a bizonyos hideg és eléggé bizarr külsőt, de nincs egyedül nincs mitől félni alapon sétál tovább. A férfitől egyáltalán nem fél, sőt örül neki, hogy megérti, amit mond. Nem lenne könnyű tört angollal elmagyarázni neki ugyan ezeket a szavakat. Talán még ott állnának, és a válaszokon agyalna, de meglepő módon a férfi ért olaszul. Érdekli, hogy miért, de nem teszi fel a kérdést. Megeshet, hogy olyan dologra kérdezne rá amiről a másik fél nem igazán társalogna és kellemetlenné, vagy ép durvává válna a beszélgetés. Így inkább csendben figyel és válaszol, ha kérdezi őt. Egyenlőre ennyit tehet, mást nem igazán, de beéri ennyivel. A férfit már meg is kedvelte, pedig csak a nevét tudja, de szívesen látná máskor is. Észreveszi, hogy olykor rápillantanak, de nem tesz hozzáfűzést a dologhoz. A következő kérdés érdekesen hangzik.
- Az anyám olasz, de apám nem- válaszol neki és figyel- Az anyám egy mugli, mármint gondolom, érti, így nem fejtem ki. Az apám nem sokat beszél a múltjáról inkább az a csendes típus és a jelennek él. Emiatt sajnos nem tudok erre konkrét választ adni és remélem ez nem gond- figyelem őt, majd egy halvány mosollyal tekintek rá.- Ami pedig a helyet illeti az az, hogy apámmal közösen döntöttünk ennél az iskolánál. A többi valahogy nem vonzott ennyire, így idejöttem. És szeretném megismerni milyen egy másik ország, mik a szokások. Érdekelnek az ilyenek-, folytattam a kérdésekre a válaszadást, és el eltekintek tőle, a kezem továbbra is a zsebemben van. Így nincs annyira kellemetlenül hideg, de ettől semmivel sem lett melegebb csupán elviselhetőbb.

9 Re: Sikátorok on Vas. Feb. 19, 2012 11:13 am

Ivan Petrovics Borka

avatar
Alessia

* A lány magyarázkodására, már semmit se reagálok, mert bár próbálja bizonygatni hogy nincsen semmi baja, a szeme és viselkedése egészen mást mutat meg. A bensőjét mardosó szégyen, és a gondolatait megbénító zavarodottság, azonban egyáltalán nem zavar, hiszen nem csak ostobának tartja magát ha nem valóban úgy viselkedett. *
~ Hm, éppen úgy korholom magamban a lányt, mint ahogyan azt egy megfáradt vénember tenné. Hiába, a testem nem öregszik olyan gyorsan, de a lelkem és szellemem attól még egy lassan hetvenéves emberé. Jobb, lesz ha oda figyelek erre mert ez a disszonancia, talán nem csak a környezetemre, de hosszútávon rám is ártalmas lehet. Meg kell tanulnom szellemileg frissnek maradni, és az emberségemet megőrizni egy bizonyos határig, mert az öregedés túlzottan felgyorsítja fúziót. ~
*Gondolkodom miközben, kiérünk a kisebb utcákból és rátérünk egy ösvényre ami egyenesen a sűrű erdőbe vezet. Remélem, hogy oda is követni fog, bármennyire is félelmetes ez az egész helyzet, vagy éppen félelmetesnek nézek ki én magam is. *
- Mindjárt, ott vagyunk csak végig kell menni itt az ösvényen, majd egy kicsit tovább kell menni párhuzamosan a főúttal. Talán, már halott a borka kastélyról, a gyerekeket mindig azzal ijesztgetik hogy szörnyek és kisértettek lakják. Van, némi gyakorlatom ezen a területen, bizton állíthatom, hogy semmi ilyesmivel nem fog találkozni, vagy ha még is képes leszek elbánni vele. A kutyák sem harapják meg, amíg velem van. -
* Mondom, neki hosszas hallgatás után. Hiába, nem tartozom a beszédes emberek közé, és többi szavára sem tudok, mit reagálni, minden lényegeset megtudtam, ami érdekelt vele kapcsolatban. Ha beszélgetni szeretne, akkor azért meg kell dolgoznia. *
- Majd át kell öltöznie, mert így meg fog fázni, biztosan találunk magának pár megfelelő ruhát, még ha régi darabok is. Ha érdekli megmutatom, hogyan is kel csinálni mert látom, még síelni se nagyon vitték el a szülei. Aztán, főzök vacsorát és nálam alszik, hely van bőven nem fogjuk zavarni egymást. Annyi, a kérésem hogy ne mászkáljon el, mert komoly munkákat folytatok a házban, és némelyik igen csak veszélyes lehet avatatlan kezekben. -
* Közlöm vele a programot és szabályokat, mielőtt még rátérünk az erdei útra. Most, kikerültünk az épületek közül, még jobban érződik hogy mennyire hideg van, és a szél is sokkal erősebb itt a természetben. A kutyára is jobban oda kell figyelnem mert, bár még mindig kába, de könnyen neki ütközhet egy ágnak a feje, ha nem figyelek oda. *

10 Re: Sikátorok on Vas. Feb. 19, 2012 12:46 pm

Alessia Naldo

avatar
Fauvela
Fauvela
Ivan

~Még mindig azzal küszködök magamban, hogy most butának, ostobának, vagy nem normálisnak tart. Teljesen zakkantnak, vagy még valami ilyesmi. Nem szeretném elsorolni, de a lényeg, hogy zavar. Nem igazán tudom miért is megyek vele. Kérhetnék esetleg valami kabátot, vagy talán… mindegy. a lényeg, hogy valamiért bízok benne és követem. Jó én könnyen megbízok bárkiben, és könnyen szerelembe is esek. Ez az én hibám~ töprengek őt figyelve és el elkalandozva a gondolataim között. Ez valamilyen szinten lefoglal, és arra késztet, hogy nem is törődve a környezettel vagy az úttal sétálok épp mellette. A fejemet felkapom, amikor megszólít és először fel sem fogom a szavainak az értelmét. Végig kel gondolnom a válaszomat alaposan..
-Hát…. halottam valamit, hogy rebesgetnek néhány dolgot, de nem annyira értem mire céloznak .Ráadásként akkor nem lakna benne senki nem? - kérdezek rá az arcára tekintve- Hacsak nem ön az aki miatt elterjedt, bár ezt nem igazán hiszem. – mosolyodok el és a hideg miatt megint átkarolom magam. Lehetne melegebb, de nem lesz inkább a kutyás dolgon..- Oké én hiszek, önnek-a magázás egyelőre marad. Ha rám szól, akkor abbahagyom, ha nem akkor nem. Az utakon egyelőre követem mellette haladva az ő tempóját követve. Egyelőre nem azzal törődök, hogy hideg van, félelmetes a hely, sőt fel sem fogom, hogy az. Inkább a velem lévő emberre koncentrálok. Témát nem igazán tudok felhozni neki, mert egy az a hideg jár a fejemben a másik, pedig félek, hogy olyat mondok, aminek a másik nem örülne. A következő mondatait csendben hallgatom, és nem adok választ neki. Nem azért mert nem akarok, csak kicsit zavar, hogy ilyenekkel traktál. Tudom, hogy meg is fagyhatok idekint, de most mit csináljak. Hülye voltam ezen nem lehet változtatni. Sóhajtva tekintek fel rá
- Köszönöm az ajánlatot, ha lehet ki is használnám. És maradnék éjszakára, ha lehet, illetve ha nem fogok zavarni, mert azt végképp nem szeretnék. Így ha csak tényleg komolyan gondolja-magyarázkodok megint. Ma úgy néz ki, hogy mindenért magyarázkodnom kel. – a szabályokat pedig… felfogtam azt hiszem és ígérem nem hajnalok hajnalán látok neki házkutatásnak- mondom és ebbe bele is gondolok. Na ez az amit végképp nem tennék meg főleg nem most. Inkább csak legyek már valami melegebb helyen, mert már fázok nem is kicsit. Remélem azért meleg lesz ott, legalábbis ha lehet, kicsivel és máris jobban fogom érezni magam. Azért most érdekelni kezdett, hogy mi lehet a többi szobában, mert gondolom, nem egy lehet ott. Ahogy tovább sétálunk, végül feltűnik a kapu, ami már így is maga mögött rejti a házat, bár még odáig nem látok el. Hol rá hol a kutyára tekintek azon gondolkodva, hogy mit fog tenni vele. Valószínű meggyógyítja aminek örülni fogok, de remélem nem akarja bántani utána. Esetleg mondjuk, szabadon engedi, és normális élete lehetne. Hiszen a kutyának is megvan a joga az életre attól még, hogy rám támadt, de én nem haragszok érte. Megvolt rá az oka, hogy ezt tegye. Már megint elkalandoznak a gondolataim tovább sétálva a társasággal a kapu felé és fel sem tűnik, már mennyire nem ismerem a férfit. Mintha már régóta ismerném, körülbelül úgy viszonyulok hozzá. De van egy előérzetem, ami azt biztosítsa, hogy talán már jobban is…

Sponsored content


Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.