Név: Olavur Sigmundur Davíð Gunnarsson
Kor: 26
Nem: Férfi
Előtörténet: Egyszer volt, hol nem volt… Na, ez nem népmese, hanem életem sztorija.
Van ez a kis szigetcsoport… A Feröer-szigetek! Nos, én itt születtem, egy kimondottan zord téli napon. Nevezzük nevén, december 17.-én. A családom finoman szólva is hektikus összetételű. Mi mindig mágusok voltunk. Mindenki. Még egy fránya kvibli sem akadt. Egészen addig volt kristálytiszta a vérvonal, amíg a nagynéném össze nem szűrte a levet egy angol hapsival. De ez egy másik sztori.
Édesanyám egy egyszerű otthon melegét őrző boszorka volt, apám pedig a dán mágiaügyi minisztérium feröeri kirendeltségében dolgozott.
A gyerekkorom egyszerű volt, mint japánnak a Rubik-kocka, de ezt csak a szüleim titkolózásának köszönhettem. Egészen cuki kis családi perpatvarokból nem láttam semmit, míg szerencsétlen unokatestvérem mindent átélt.
Aztán betöltöttem a 11-et és juppí! Felvettek a dán mágusakadémiára. Anyu és apu kishercegeként nehezen szakadtam el otthonról, de muszáj voltam büszkévé tenni a családom. Hát meg is tettem mindent. Prefektusi cím, mindenféle kiváló vizsga, bla-bla-bla… A tanárok az én rezdülésemet lesték, mert féltek az apámtól. Én meg ebből nem kértem. Romlottak is a jegyeim, miután megkértem őket, hogy reálisan osztályozzanak. Ezzel pedig elértem az unokatesóm megbecsülését, mert eddig kutyának sem néztük egymást. Olyannyira jóban lettünk, hogy ő vitt el engem Erdélybe egy nyáron.
Lehettem 15 éves ekkor. Egy sárkány rezervátumot látogattunk meg. Halálosan szerelmes lettem. Minden a világon fellelhető sárkányt megnéztünk. Ekkor kérdezett rá Elinborg (igen, az a fura csaj az unokatesóm…), hogy mik a terveim iskola után. Hát nem voltak. Abban a pillanatban határoztam el, hogy én márpedig sárkányokkal fogok foglalkozni. Amiről nem tudtam, hogy ő azért terelt engem erre az útra, mert akkor már a Drapanre Mágusképzőbe járt. Ott meg aztán lehet sárkányokkal foglalkozni.
Amint kitettem a lábam a dán tanodából, abban a pillanatban mentem is Erdélybe tanulni. Három év kegyetlen kiképzés és kőkemény oktatók mellett megtanulhattam azt, hogy Erdélyben minél magasabb a gumicsizma szára, annál nagyobb a respekt. Félretéve a viccet, megtanultam, hogy miként is működnek ezek a cuki kis jószágok.
Hét éven keresztül dolgoztam a világ legelőkelőbb rezervátumaiban, míg egy napon egy levéllel fogadott a főnököm. Állásajánlat. Elintől. A Drapanréban.
Így kerültem ide.
Varázs jártasságok:
Mesterien ért a sárkányokhoz. Sokszor szavak nélkül is megérti őket, vagy utasítani tudja őket. Volt főnökei szerint istenadta tehetség.
Elemi mágia – tűz. Mint a sárkányok szakértője, meg kellett tanulnia a tűzzel úgy játszani, hogy magas szinten támadhasson és védekezhessen is.
Jellem: Életvidám, optimista, önjelölt Humor Herold. Szereti azokat a diákokat, akiken látja az érdeklődést. Az óráit próbálja nem hagyományos módon tartani, inkább a természethez és az élethez közelíti a tananyagait. A magánéletében a titkolózás a jellemző. A nők… a gyengéi. Jellegzetes vonása, hogy állandóan nyalókázik, olykor közben még cigizik is.
Kinézet: Jóképű. 185 centi magas, kék szemű, élet által edzett testű férfiú. A ruházatára a lazaság a jellemző és a kényelem, de ha a protokoll megkívánja, felvesz egy inget. Az öltönnyel a világból ki lehet kergetni.
Pálca: 14 hüvelyk, kőrisfa, sárkányszívizomhúr.
Kor: 26
Nem: Férfi
Előtörténet: Egyszer volt, hol nem volt… Na, ez nem népmese, hanem életem sztorija.
Van ez a kis szigetcsoport… A Feröer-szigetek! Nos, én itt születtem, egy kimondottan zord téli napon. Nevezzük nevén, december 17.-én. A családom finoman szólva is hektikus összetételű. Mi mindig mágusok voltunk. Mindenki. Még egy fránya kvibli sem akadt. Egészen addig volt kristálytiszta a vérvonal, amíg a nagynéném össze nem szűrte a levet egy angol hapsival. De ez egy másik sztori.
Édesanyám egy egyszerű otthon melegét őrző boszorka volt, apám pedig a dán mágiaügyi minisztérium feröeri kirendeltségében dolgozott.
A gyerekkorom egyszerű volt, mint japánnak a Rubik-kocka, de ezt csak a szüleim titkolózásának köszönhettem. Egészen cuki kis családi perpatvarokból nem láttam semmit, míg szerencsétlen unokatestvérem mindent átélt.
Aztán betöltöttem a 11-et és juppí! Felvettek a dán mágusakadémiára. Anyu és apu kishercegeként nehezen szakadtam el otthonról, de muszáj voltam büszkévé tenni a családom. Hát meg is tettem mindent. Prefektusi cím, mindenféle kiváló vizsga, bla-bla-bla… A tanárok az én rezdülésemet lesték, mert féltek az apámtól. Én meg ebből nem kértem. Romlottak is a jegyeim, miután megkértem őket, hogy reálisan osztályozzanak. Ezzel pedig elértem az unokatesóm megbecsülését, mert eddig kutyának sem néztük egymást. Olyannyira jóban lettünk, hogy ő vitt el engem Erdélybe egy nyáron.
Lehettem 15 éves ekkor. Egy sárkány rezervátumot látogattunk meg. Halálosan szerelmes lettem. Minden a világon fellelhető sárkányt megnéztünk. Ekkor kérdezett rá Elinborg (igen, az a fura csaj az unokatesóm…), hogy mik a terveim iskola után. Hát nem voltak. Abban a pillanatban határoztam el, hogy én márpedig sárkányokkal fogok foglalkozni. Amiről nem tudtam, hogy ő azért terelt engem erre az útra, mert akkor már a Drapanre Mágusképzőbe járt. Ott meg aztán lehet sárkányokkal foglalkozni.
Amint kitettem a lábam a dán tanodából, abban a pillanatban mentem is Erdélybe tanulni. Három év kegyetlen kiképzés és kőkemény oktatók mellett megtanulhattam azt, hogy Erdélyben minél magasabb a gumicsizma szára, annál nagyobb a respekt. Félretéve a viccet, megtanultam, hogy miként is működnek ezek a cuki kis jószágok.
Hét éven keresztül dolgoztam a világ legelőkelőbb rezervátumaiban, míg egy napon egy levéllel fogadott a főnököm. Állásajánlat. Elintől. A Drapanréban.
Így kerültem ide.
Varázs jártasságok:
Mesterien ért a sárkányokhoz. Sokszor szavak nélkül is megérti őket, vagy utasítani tudja őket. Volt főnökei szerint istenadta tehetség.
Elemi mágia – tűz. Mint a sárkányok szakértője, meg kellett tanulnia a tűzzel úgy játszani, hogy magas szinten támadhasson és védekezhessen is.
Jellem: Életvidám, optimista, önjelölt Humor Herold. Szereti azokat a diákokat, akiken látja az érdeklődést. Az óráit próbálja nem hagyományos módon tartani, inkább a természethez és az élethez közelíti a tananyagait. A magánéletében a titkolózás a jellemző. A nők… a gyengéi. Jellegzetes vonása, hogy állandóan nyalókázik, olykor közben még cigizik is.
Kinézet: Jóképű. 185 centi magas, kék szemű, élet által edzett testű férfiú. A ruházatára a lazaság a jellemző és a kényelem, de ha a protokoll megkívánja, felvesz egy inget. Az öltönnyel a világból ki lehet kergetni.
Pálca: 14 hüvelyk, kőrisfa, sárkányszívizomhúr.
