Név: Elodie Dessauge
Kor: 21 év
Nem: Nő
Előtörténet:
Cher Pierre,
Eljött az idő, hogy elmondjak neked mindent magamról. Azt mondtad minden egyes részletre kíváncsi vagy velem kapcsolatban. Most elmesélek mindent, a legelejétől egészen a legvégéig. Nagyon sajnálom, hogy nem érted meg, hogy elolvashasd a levelem, de talán...talán, ha a sírodhoz viszem fentről képes leszel elolvasni életem minden apró titkát.
Az első és legfontosabb dolog...soha nem voltam ember. Az élet úgy hozta, hogy vélaként boszorkánynak születtem. Hihetetlennek hangzik ugye? Pedig rájöhettél volna...annyit meséltem neked tündérekről, manókról, a mumusról, ami az ágyam alatt lakott. Nem hihetted, hogy ennyire hitelesen tudok valamiről hazudni. A legjobb barátom voltál, hinned kellett volna nekem bármekkora őrültséget is mondtam.
Szóval...kiskoromban a szüleim, akik mindketten vélák teljesen elkényeztettek, de ezt tudhatod, hiszen hány évesen is mutattak be minket egymásnak? 6 vagy talán 7? Na mindegy, mindig is tudtad, hogy egyetlen gyermekként én voltam a Dessauge kúria kis hercegnője. Ezt a kiváltságot ki is használtam, az alkalmazottainkkal meglehetősen ridegen és csúnyán bántam. Jócskán kihasználtam őket és még csak észre sem vettem....óó Pierre, ha nem így neveltek volna, akkor talán nem lett volna ellenemre az, hogy egy olyannal legyek, mint te...egy emberrel. Mama és papa mindig azt mondták, a szerelem nem fontos a lényeg, hogy a véla vérvonal tiszta maradjon. Jajj Pierre, annyira sajnálom, hogy képtelen voltam levetkőzni ezt és úgy éreztem sosem lehetsz elég jó nekem. Mama azt mondta az ő házasságuk is érdekházasság volt, ezért is nem zavart a gondolat, hogy az én házasságom sem lesz szenvedélyes, pusztán szükséges a vérvonal tisztasága miatt.
Annyira boldog voltam, mikor először láttál engem táncolni a Hattyúk tavában és azt mondtad én voltam a legszebb...pedig nem is Odette-et, hanem Odile-t játszottam. Tudtam, hogy elrontottam egy lépést, te mégis csodáltál engem és azt a szenvedélyt, amit a táncba tettem.
Emlékszel, amikor elvette az a csúnya fiú, Bastian a babámat? Annyira boldog voltam, mikor visszaszerezted nekem, pedig kaptál tőle egy monoklit. Sajnálom, hogy nem ápoltalak, hanem inkább elmentem.
Borzalmas érzés volt, mikor elkellett válnom tőled, de ahelyett, hogy Párizsba mentem volna tanulni a balettiskolába egy angol varázslóiskolába küldtek a szüleim, hogy tanuljak. Képzeld kitűnő tanuló voltam és a táncos karrkierem is egyre csak felfelé ívelt. Megkaptam a leveleid, de nem mertem válaszolni rájuk, nem tudtam mit írhatnék neked. Fájt, ahogy rám néztél, mikor visszamentem Franciaországba. De aztán...elmondtad miért is haragudtál ennyire...belémszerettél. Még csak 16 éves voltam Pierre, fogalmam sem volt arról mi is a szerelem, mi az valójában...akkor sem tudtam meg, mikor a szüleim bejelentették, hogy megtalálták a vőlegényem egy angol arisztokrata leszármazott véla személyében. Tudtad, hogy kötelességből engedelmeskedtem a szüleimnek és fogadtam el a jegyességet, mégis megvetettél...pedig nem is tudtad mennyi fájdalommal járt ez. Te voltál a legjobb barátom és egyszerre elveszítettelek. Nem beszéltél velem. Még azt sem tudtuk megbeszélni mit éreztem, mikor az átkozott vőlegényem megerőszakolt. Persze...joga volt hozzá...a szívemhez, a testemhez...mama azt mondta ez természetes, ne aggódjak, az esküvő után, amit a 22. születésnapomra tűztek ki, még többször kell teljesítenem a "kötelességem". Amíg veled nem voltam azt hittem a testiség mindenféleképpen csak rossz lehet. Szerettelek Pierre...sajnálom, hogy nem volt bátorságom ezt felvállalni és mikor megtettem volna már késő volt. A repülő lezuhant és én nem hozhattalak vissza. Csak 19 éves voltam. A hiányod jobban fájt, mint amikor nem beszéltél velem. Akkor legalább láthattalak...Annyira hiányzol...
Felvettek a balettintézetbe, fél éve végeztem és a fellépések Oroszországba szólítottak. A szüleim vettek nekem egy rezidenciát egy varázslóvárosban, Cutteridge-ben. Közel van a színház, ahol táncolok és a táncterem is, ahol még mindig balettórákat veszek...a legjobbnak kell lennem. Megígértem Neked és a szüleimnek sem okozhatok csalódást. Közeledik a 22. születésnapom Pierre...annyira félek. Ha a felesége leszek...mindenem odaveszik. Gyűlölöm őt mon cher, gyűlölöm...Tudom, hogy figyelsz és vigyázol rám. Megígérted, hogy a legjobb barátod mellett maradsz...je t'aime...
Varázs jártasságok: Kitűnőre végzett az iskolában. Remek bárd- és fénymágus.
Jellem:Elodie elég érdekes jellem. Borzalmasan sznob és ezt képtelen levetkőzni. Igyekszik kedves lenni, de legtöbbször nem megy neki, mert lekezelő mindenkivel, aki nem előkelő származású vagy nem véla. Fölényeskedő természete miatt nincs sok barátja, így elég magányos. Tudja mennyire rossz a világ, ezért is burkolózik mesék olvasásába, hogy megőrizhesse gyermeteg érzéseit, fél kilépni a való világba. Borzasztóan elkényesztették így nagyon meglepi, ha valaki udvariatlan vagy durva vele és nem lesi minden kívánságát. Gyűlöli a koszt, a tucatdolgokat, mindent ami túl pórias. Szereti a fényűzést, a romantikát. Hiszi, hogy van igaz szerelem, de tudja, hogy az ő életében ez lényegtelen, hiszen a jövőjét előre megtervezték nincs szinte semmi beleszólása. Szüleivel szemben engedelmes, mindenki mással szenven azonban kiáll a véleménye mellett...Vágyik a kalandokra, mindenre ami izgalmas és kicsit kirángathatná az életéből. Szenvedélye a tánc és tudja, hogy nélküle biztosan nem tudna élni.
Kinézet:Hosszú barna haja, zöld szemei, angyalian gyönyörű arca és tökéletes idomai vannak. Véla szépsége minden férfi számára ellenállhatatlan, ha akarja ezt ha nem.
Pálca: 11 hüvelyk, tölgyfa, főnixtoll mag
Kor: 21 év
Nem: Nő
Előtörténet:
Cher Pierre,
Eljött az idő, hogy elmondjak neked mindent magamról. Azt mondtad minden egyes részletre kíváncsi vagy velem kapcsolatban. Most elmesélek mindent, a legelejétől egészen a legvégéig. Nagyon sajnálom, hogy nem érted meg, hogy elolvashasd a levelem, de talán...talán, ha a sírodhoz viszem fentről képes leszel elolvasni életem minden apró titkát.
Az első és legfontosabb dolog...soha nem voltam ember. Az élet úgy hozta, hogy vélaként boszorkánynak születtem. Hihetetlennek hangzik ugye? Pedig rájöhettél volna...annyit meséltem neked tündérekről, manókról, a mumusról, ami az ágyam alatt lakott. Nem hihetted, hogy ennyire hitelesen tudok valamiről hazudni. A legjobb barátom voltál, hinned kellett volna nekem bármekkora őrültséget is mondtam.
Szóval...kiskoromban a szüleim, akik mindketten vélák teljesen elkényeztettek, de ezt tudhatod, hiszen hány évesen is mutattak be minket egymásnak? 6 vagy talán 7? Na mindegy, mindig is tudtad, hogy egyetlen gyermekként én voltam a Dessauge kúria kis hercegnője. Ezt a kiváltságot ki is használtam, az alkalmazottainkkal meglehetősen ridegen és csúnyán bántam. Jócskán kihasználtam őket és még csak észre sem vettem....óó Pierre, ha nem így neveltek volna, akkor talán nem lett volna ellenemre az, hogy egy olyannal legyek, mint te...egy emberrel. Mama és papa mindig azt mondták, a szerelem nem fontos a lényeg, hogy a véla vérvonal tiszta maradjon. Jajj Pierre, annyira sajnálom, hogy képtelen voltam levetkőzni ezt és úgy éreztem sosem lehetsz elég jó nekem. Mama azt mondta az ő házasságuk is érdekházasság volt, ezért is nem zavart a gondolat, hogy az én házasságom sem lesz szenvedélyes, pusztán szükséges a vérvonal tisztasága miatt.
Annyira boldog voltam, mikor először láttál engem táncolni a Hattyúk tavában és azt mondtad én voltam a legszebb...pedig nem is Odette-et, hanem Odile-t játszottam. Tudtam, hogy elrontottam egy lépést, te mégis csodáltál engem és azt a szenvedélyt, amit a táncba tettem.
Emlékszel, amikor elvette az a csúnya fiú, Bastian a babámat? Annyira boldog voltam, mikor visszaszerezted nekem, pedig kaptál tőle egy monoklit. Sajnálom, hogy nem ápoltalak, hanem inkább elmentem.
Borzalmas érzés volt, mikor elkellett válnom tőled, de ahelyett, hogy Párizsba mentem volna tanulni a balettiskolába egy angol varázslóiskolába küldtek a szüleim, hogy tanuljak. Képzeld kitűnő tanuló voltam és a táncos karrkierem is egyre csak felfelé ívelt. Megkaptam a leveleid, de nem mertem válaszolni rájuk, nem tudtam mit írhatnék neked. Fájt, ahogy rám néztél, mikor visszamentem Franciaországba. De aztán...elmondtad miért is haragudtál ennyire...belémszerettél. Még csak 16 éves voltam Pierre, fogalmam sem volt arról mi is a szerelem, mi az valójában...akkor sem tudtam meg, mikor a szüleim bejelentették, hogy megtalálták a vőlegényem egy angol arisztokrata leszármazott véla személyében. Tudtad, hogy kötelességből engedelmeskedtem a szüleimnek és fogadtam el a jegyességet, mégis megvetettél...pedig nem is tudtad mennyi fájdalommal járt ez. Te voltál a legjobb barátom és egyszerre elveszítettelek. Nem beszéltél velem. Még azt sem tudtuk megbeszélni mit éreztem, mikor az átkozott vőlegényem megerőszakolt. Persze...joga volt hozzá...a szívemhez, a testemhez...mama azt mondta ez természetes, ne aggódjak, az esküvő után, amit a 22. születésnapomra tűztek ki, még többször kell teljesítenem a "kötelességem". Amíg veled nem voltam azt hittem a testiség mindenféleképpen csak rossz lehet. Szerettelek Pierre...sajnálom, hogy nem volt bátorságom ezt felvállalni és mikor megtettem volna már késő volt. A repülő lezuhant és én nem hozhattalak vissza. Csak 19 éves voltam. A hiányod jobban fájt, mint amikor nem beszéltél velem. Akkor legalább láthattalak...Annyira hiányzol...
Felvettek a balettintézetbe, fél éve végeztem és a fellépések Oroszországba szólítottak. A szüleim vettek nekem egy rezidenciát egy varázslóvárosban, Cutteridge-ben. Közel van a színház, ahol táncolok és a táncterem is, ahol még mindig balettórákat veszek...a legjobbnak kell lennem. Megígértem Neked és a szüleimnek sem okozhatok csalódást. Közeledik a 22. születésnapom Pierre...annyira félek. Ha a felesége leszek...mindenem odaveszik. Gyűlölöm őt mon cher, gyűlölöm...Tudom, hogy figyelsz és vigyázol rám. Megígérted, hogy a legjobb barátod mellett maradsz...je t'aime...
Varázs jártasságok: Kitűnőre végzett az iskolában. Remek bárd- és fénymágus.
Jellem:Elodie elég érdekes jellem. Borzalmasan sznob és ezt képtelen levetkőzni. Igyekszik kedves lenni, de legtöbbször nem megy neki, mert lekezelő mindenkivel, aki nem előkelő származású vagy nem véla. Fölényeskedő természete miatt nincs sok barátja, így elég magányos. Tudja mennyire rossz a világ, ezért is burkolózik mesék olvasásába, hogy megőrizhesse gyermeteg érzéseit, fél kilépni a való világba. Borzasztóan elkényesztették így nagyon meglepi, ha valaki udvariatlan vagy durva vele és nem lesi minden kívánságát. Gyűlöli a koszt, a tucatdolgokat, mindent ami túl pórias. Szereti a fényűzést, a romantikát. Hiszi, hogy van igaz szerelem, de tudja, hogy az ő életében ez lényegtelen, hiszen a jövőjét előre megtervezték nincs szinte semmi beleszólása. Szüleivel szemben engedelmes, mindenki mással szenven azonban kiáll a véleménye mellett...Vágyik a kalandokra, mindenre ami izgalmas és kicsit kirángathatná az életéből. Szenvedélye a tánc és tudja, hogy nélküle biztosan nem tudna élni.
Kinézet:Hosszú barna haja, zöld szemei, angyalian gyönyörű arca és tökéletes idomai vannak. Véla szépsége minden férfi számára ellenállhatatlan, ha akarja ezt ha nem.
Pálca: 11 hüvelyk, tölgyfa, főnixtoll mag
