You are not connected. Please login or register

Iván Petrovics Borka (Falulakó)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down  Üzenet [1 / 1 oldal]

1 Iván Petrovics Borka (Falulakó) on Szomb. Feb. 18, 2012 12:23 pm

Ivan Petrovics Borka

avatar
Név: Iván Petrovics Borka
Faj: Vérfarkas
Kor: 69
Nem: Férfi

A réten, magányosan álló, véres szájú farkas. Sokaknak semmit se jelent már a motívum és számomra se több már mint megfakult szimbólum, amely konok iróniával tekint le rám a nappali falán lévő pajzsdíszről. Pedig, mikor gyerek voltam, a családunk ősi címerének még komoly jelentése volt. Emlékemben még ott él, a Szibéria határán lévő hatalmas vár, a fényes udvartartás, valamint a nagyapám nevének említése kiváltotta rettegés, és a mélységes tiszteletre amellyel körülvett bennünket. A Borka kastélyvolt gyerekkorom boldog és békés szigete, ahol együtt élhet a család, ahol mindenemen meg volt és nem kell tartani senkitől se. Az erős kezű öreg halála után, azonban a dolgok drámai fordulatot vettek. Apám, és nagybátyáim nem kívánták tovább, az előnytelen helyen fekvő, költséges épület monstrumot megtartani inkább eladták és szét költöztek az országban. Mi Cutteridge városkájába költöztünk, ahol a több hektáros birtokunk és a hétvégi házunk volt. A család élete itt is boldog volt, egyszerűen éltük a gazdagok, kellemes mindennapjait. A rokonaim, nagyon szerettek és rengeteget foglalkoztak velem. Testvérem soha se született, nem tudom miért, de igazából nem is vágytam arra hogy bárkivel is osztozkodnom kelljen az életem bőkezű adományain. Azonban ahogyan lenni szokott minden jónak vége szakad egyszer. Egy hideg téli napon, feketébe öltözött emberek egy csoportja rontott ránk, különös számomra akkor még ismeretlen nyelven, vagy inkább nyelveken beszéltek és nem kegyelmeztek. Nem, tudtam azt se hogy mit akarnak, az arcuk homályossá vált az évek során, csak a zöld villanások képe, és szüleim élettelen testének tompa puffanása földön ami megmaradt a fejembe. A szüleim halála rengeteg kérdést felvetett, amelyek többsége mind a mai napig megválaszolatlanan maradt. Ezek, közé tartozik az is hogy, miért is hagytak elmenekülni, mikor simán végezhettek volna velem is. Ez az élmény egész életemre ható mély nyomott hagyott bennem és akkor határoztam el, hogy soha többet nem mutattok gyengeséget.
Az engem ért tragédia után, újabb sokként ért hogy a Franciaországba élő nagybátyámhoz kellett költöznöm, mert közelebbi rokonaim nem voltak hajlandóak befogadni. Akkor még alig beszéltem a nyelveket az oroszon kívül csak angolul tudtam valamennyire, továbbá komoly nehézséget okoztak a kulturális és életviteli különbségek. A családunkban, mindenki aranyvérű volt, a nagybátyám azonban egy sárvérű, ázsiai nőt vett feleségül ami számomra akkor még felfoghatatlanul nagy bűnnek tűnt. Egy évig megszólalni se voltam, hajlandó és csak nagyon nehezen tudtam beilleszkedni, ebbe a különös újvilágba. A beiskolázásom is veszélybe került, de ők nem adtál fel hogy amennyire lehet meggyógyítják a lelkemen keletkezett sérüléseket. Először is nem hagyták, hogy bezárkózzam és legkiválóbb nevelést biztosították a számomra, hogy ne legyen hátrányom majd varászlóiskola többi diákjával szemben. Az irányításuk alatt kibontakozott a bennem rejtőző művészeti tehetség, és hamarosan megtanultan franciául is. Bár eredetileg Durmstrang varázslóakadémiába kellett volna járnom, de újdonsült szüleim még is inkább a Bauxbatons mágusakédimiába írattak be, mivel ez jóval közelebb volt hozzánk. A várakozásaim ellenére itt egyáltalán nem voltam hátrányban, a többiekkel sőt hamar kiderült hogy sokkal több bennem a lehetőség, mint bárkiben az évfolyamomban. Akármilyen tantárgyról is volt szó mindig kiválóra vizsgáztam belőle, a bájitaltan órákon pedig valóssággal ódákat zengett rólam a tanár. Amilyen, sikeres voltam a a tanulásban, éppen olyan sikertelen voltam a magánéletemben, és az emberi kapcsolatok kiépítésében. Az iskolában, magányos voltam amolyan különc stréber, a nyári szünetekben pedig, a nagynénémtől kaptam kemény leckéket, a muglik tudományáról és művészetükről, ezért nem volt időm az ilyesmire. Meglepő módon, nem is éreztem soha vágyat az iránt hogy társaságom legyen. Egyszerűen olyan érzésem volt, mint ha hiányozna belőlem, az egészséges empátia és mivel a korombeliekkel nem tudtam, az engem érdeklő témákról beszélni, csak távolból figyeltem őket és elemeztem a viselkedésüket.
Az elszigetelődésemmel párhuzamosan, kezdtem megérezni hogy legbelül mint ha valami szörnyűséges erő lakozna benne. Azok az ostoba mugli pszichiáterek, ezt skizofréniának mondanák pedig arról valójában szó sincs, inkább családon belül vérfertőzés miatt érzelmi labilitás, és a szüleim halála miatt agresszió felerősítette azt a belső démont, amely minden emberben ott lakozik. Az első valódi élményem ezzel kapcsolatban tizennégy éves koromra tehető. A házunk körül volt egy kóbor kutya, aki folyton ott lófrált és egyszer megfigyeltem ahogy a mugli gyerekek kegyetlenül elverik. A dolog hihetetlenül felizgatott és másnap én is megkerestem hogy ártsak neki, de amikor szemébe voltam képtelen voltam rá, de heves gyűlöletet kezdtem el érezni az őket bántalmazó társaság után. Azon, a nyáron mindegyiküket megkerestem, és mindegyiküket bántottam. Komoly baja szerencsére senkinek se lett, de ez inkább csak szerencse volt, ha jól emlékszem legalább ketten is kórházba kerültek. A tettemet nem bántam meg igazán, még is sokként ért a felismerés, semmivel se vagyok jobb mint akik szüleimmel végeztek. Az elkövetkezendő években, keményen tréningeztem magamat, és igyekeztem uralmat nyerni a bennem tomboló erőszakos vágyak felett. Az kimeneteli vizsgáim természetesen kitűnőek lettek, és sorba álltak értem, a munka helyek. Megéltem volna, ha összeteszem a két kezemet akkor is. Sőt a családi vagyonnal hátam mögött akár még politikai pályán is esélyem lett volna. Én azonban nem kisebb célt tűztem ki magam elé, mint hogy megtaláljam a szüleim gyilkosait.
A Francia mágiaügyi minisztérium auror képzésén folytattam a tanulmányaimat ahol három iszonyatosan kemény évet töltöttem. Itt is remek eredményeim voltak, és miután elvégeztem minden továbbiak nélkül alkalmazott a minisztérium. Néhány év alatt az egyik legjobb eredményeket produkáló ember lettem és komolyabb ügyeket is rám bíztak. Jó nyelvtudásom és kiváló modorom miatt, a máguskapcsolatok főosztályával együtt működve nemzetközi bűncselekményekben nyomoztam, nagykövetek védelmét láttam el, később pedig a méreggel történő gyilkosságok szakértőjévé váltam. A bennem lappangó őrület ellenére, akkor még nem voltam annyira elvadulva mint manapság, és minden pszichológiai teszten sikeresen átmentem, igaz a feletteseimnek később egyre több kétség támadt a munkámmal kapcsolatban. Egy auror nem tudja elkerülni, a pálca használatot és legtöbbször a gyilkolást se, számomra pedig ez egyre nagyobb élvezetet jelentett. Gyakorlatilag teljesen olyanná váltam, mint azok a szörnyeteg akikre én is vadásztam, a különbség csak az volt hogy én a jó oldalon álltam. Sok időt szenteltem, az életemet megkeserítő személyek utáni kutatásnak is. Sajnos, azonban évekig nem találtam semmit és már kezdtem feladni reményt amikor véletlen az utamba sodorta őket. Egy macerás ügy miatt, kellett beépülnöm, egy különböző nemzetiségű varázslók alkotta terrorista csoportba és miután hónapokat töltöttem velük, felismertem közöttük azokat akik elvették tőlem az apámat és az anyámat. A bosszún nem is váratott soká magára, mihelyst megszereztem bizalmukat rögtön akcióba léptem. A beavatási szertartáson kombinált mérget adtam be nekik ételnek álcázva, majd akik túlélték, azokat bíróság elé citáltam. Szép eredmény volt, de feletteseim más hogy látták és hosszú időre irodai munkára száműztek, majd felmerült a régen várt előléptetés, valamint áthelyezés is.
Aki fekete mágusokra vadászik, vagy fontos minisztériumi beosztásban dolgozik az előbb utóbb sok ellenséget szerez magának. Másfél évtizeden át, mindig megúsztam kisebb sérülésékkel, de az utolsónak ígérkező nyomozásom végül balul sült el. Egy rutin nyomozásnak indult az egész, egy illegális mérgekkel kereskedő fickót kellett elkapni, és nála lévő anyagokat beazonosítani. Az egész azonban egy csapda volt, mire helyszínre értünk a fickót már kinyírták és egy óriási farkas várt bennünket a helyszínen. Az egyik társammal rögtön végzett, én pedig szembe szálltam vele hogy legalább az egyikünk megmeneküljön. Hosszú és kemény küzdelem után, egy semmiből elővarázsolt ezüst tőrrel végül, végeztem vele A győzelemért, azonban hatalmas árat fizettem, mielőtt kilehelte lelkét sikerült arcon harapnia.
Miután, a metamorfózisom megkezdődött, a hatályos törvények miatt távoznom kellett a minisztériumból, és nem is kaptam munkát máshol se. A helyzetemet, pedig tovább rontotta a családi tragédiák újabb sorozata, először a nagybátyámat, majd nem sokkal utána a nagynénémet is elveszítettem, akik mindig legfőbb támogatóim voltak. Az éhhaláltól természetesen, nem kellett tartanom. Az utolsó élő farkasként, reám szált a család minden vagyona, és ingósága. Házam volt pársziban, villám Velencében, kastélyom Oroszországban és kellett Európa több területén. Egy ideig hol itt hol húztam, meg magam elrejtőzve világ elől és csak nem négy évembe telt hogy feldolgozzam az átváltozással járó sokkot. A legtöbb embernek ez állítólag jóval tovább tart, és sokan egy életen át sem tudnak megbirkózni, az ezzel járó borzalmakkal, én azonban elkezdtem élvezni őket. Felismertem, hogy sebeim gyorsabban gyógyulnak, az erőm és érzékeim emberi formában is kiélesedtek, valamint azt hogy szabályozni tudom az alakváltásomat is. A különböző növényi szerekkel is, enyhíteni tudtam a hatást, például elsők között kísérleteztem farkasölő fűvel, és vértisztító bűbájjal is. A rengeteg utazás, és családi dolgok intézése pedig lehetőséget adott, hogy végre rendezhessem az életemet, és jobban tisztába kerüljek önmagammal. Végül, visszatértem Cutterbridge-be, ahol vidéki házba rendezkedtem be. Itt a több hektáros birtokon farkas kutyákat kezdtem el nevelni, és különböző ritka gyógynövényeket, amelyek segítségével komoly tudományos munkába kezdtem. Kezdetben, az egyetlen egy társaságom, a házi manóm Moneo volt később azonban fogadtam gyógyulni vágyó embereket is. Kicsit furcsa érzés volt, a pusztítás helyett mások gyógyítására használni, a tudásomat, de be kellett látnom hogy az átkok és a mérgek terén szerzett gyakorlati tapasztalatommal sok gyógyító nem rendelkezik. Ha nem is váltam képzett orvossá, de sok speciális esetet tudtam megmenteni, akikről egy ispotályban már lemondtak, vagy egyszerűen nem tudtak vele mit kezdeni.
Teltek, múltak az évtizedek és én szépen lassan tökéletesen megtanultam együtt élni a vérfarkasságommal. Az elmém és gondolatvilágom beérett, öreges lett, a testem azonban megmaradt olyannak amilyen volt, sőt még erősebbé is váltam. A lelkileg pedig nem változtam sokat, hiszen mindig is volt bennem egy fajta belsős sötétség, amelyet az átalakulások csak felszínre hoznak, és segítettek megérteni, elfogadni azt. Azt hiszem én mindig is ennek születtem, vadnak, vadásznak és szörnyetegnek, aki - minő irónia -más szörnyetegekre vadászik, szembe szállva a saját természetével.

Jellem:
Iván egy rendkívül zárkózott és nehéz egyéniséggel megáldott férfi. Mivel jóval intelligensebb az átlag embereknél, ezért teljesen soha se tudott beilleszkedni, és helyzetét tovább rontja az utóbbi időben egyre súlyosabbá váló metamorfózisa is. A magányhoz való vonzódása, szinte már-már betegesnek mondható, és mára gyakorlatilag lehetetlenné vált hogy érzelmi alapú kapcsolatot tudjon kialakítani másokkal. Ha még is kötődni kezd valakihez, a ragaszkodása lehet túlzó sőt mivel nem tudja hagyományos szociális helyzeteket kezelni akár beteges is. Legfőbb hibái hogy hajlamos az arroganciára, időnként öntelt, és persze a már fentebb leírt antiszociális viselkedés. A benne fejlődő őrületet, udvarias viselkedéssel, és kellemes modorral leplezi. Ezeket, mindenek elé helyezendő erénynek tartja, a hiányukat gyakorta megtorolja.

Kinézet:
Hősünk majd nem 180 centi magasra nőt, nagyjából 90-95 kilogramm súlyú, izmos testalkatú férfi. Noha, már jóval túl van a a hatodik x-n a vérfarkas léte miatt, középkorúnak néz ki. Barna haját többnyire vállig érőre növesztve hordja, és csak néha vágatja le rövidebbre. Szakálla nincs, de nem szokott túl gyakran borotválkozni.A szeme kék színű, amelybe őrült csillogás látható. A testét több sebhely borítja, amelyek közül a legjellegzetesebb az arcán található harapás nyom. Öltözködésére nagy gondot fordít, mindig alkalomhoz illően öltözik, a ruhadarabjai elegánsak és tiszták.

Mágikus jártasságok:
Alkímia: Ivan hatalmas tudással rendelkezik, az alkímia, bájitalok, és a varásznövények területén. Ezeken belül főspecialitása, a különböző mérgek előállítása és az ellenszereik elkészítése. Szinte, minden jelenleg létező főzetet vagy anyagot képes elkészíteni, amennyiben a megfelelő kellékek és egy jó recept a rendelkezésére áll. Több mint öt évtizedes gyakorlata miatt, olyan növények felnevelése se jelent számára problémát mint a mandragóra, vagy a mérgescsápfű.
Sötét Mágia: Ivan, aurorként és francia mágiaügyiminisztérium nyomozójaként számtalanszor találkozott már fekete mágiával. Noha, nem rendelkezik olyan szintű profizmussal mint bájitalok területén, de egy átlagos varászlónál összehasonlíthatatlanul jobb. Kiválóan párbajozik, és rengeteg átkot valamint, ellen átkot ismer. Ezeken felül pedig tisztában van, a pecsételés, a démonológia és nekromancia fogásaival is.
Medimágia: Az előbbi két mágiaágból következik, hogy orvosként is megállja a helyét még ha konkrétan nem is képezték ki erre. Képes kisebb sebeket összeforrasztani, harapásokat kezelni, mérgeket és átkokat semlegesíteni. Egy csontvisszanövesztés azonban már nem biztos hogy sikerülne neki, szintén problémát jelenthetnek a mélyebb vágások, komolyabb nem állati eredetű sérülések kezelése.
Gyengéi: Noha tapasztalt és kiemelten felkészült varászló, de igazából mágiának csak a fentebb felsorolt területein szerzett komoly jártasságot. Különösen igaz, ez az elme, illúzió és érzelem mágiára. Az elme manipulációs technikákkal szembe fegyelmezett elméje nyújt valamennyi védelmet, az illúziókat azonban nem képes hatástalanítani, és egy tapasztalt érzelem mágus pedig könnyedén felhasználhatja ellene a benne lapuló őrületet.

Szakértelem:
Sok oldalúan képzett, a világdolgaiban tájékozott varázsló. Rajong művészetekért, nagy olvasottsága és sajtó műveltsége van. Kiválóan, zongorázik, gitározik, és rajzol. Perfektül, beszél Angolul, Franciául, és Oroszul, alapszinten elboldogul az olasszal, spanyollal és a latinnal is. Nyomozóként elsajátította, a pálca nélküli önvédelem, az álcázás,a nyomkövetés és pszichológiai fogásait, amelyeket az elmúlt öt évtizedben folyamatosan növelte jártasságát. Mivel hosszú ideje agglegény ezért megtanult főzni is, ami valljuk be egy bájital specialistának nem olyan nehéz. A rendszeres kemény testedzésnek és vérfakaslétnek köszönhetően atlétikai képességei az emberi határokat súrolják.

Érdekesség:
Súlyosan klausztrofóbiás, rosszul van a szűk helyeken és bezártságtól megvadul. Rajong a nyers húsért kedvenc ételei tatár beefsteak és a sushi. Látja Theszrákokat, mivel többször látott már embereket meghalni. A patrónusa egy hatalmas farkaskutya és amikor előhívja jellemzően az első gyilkosságára gondol. A legnagyobb félelme saját maga.

Pálca:
14 hüvelyk hosszú, tölgyfából készült, a magja sárkányszívizomhúr.

2 Re: Iván Petrovics Borka (Falulakó) on Szomb. Feb. 18, 2012 12:28 pm

Isabella Milano

avatar
Házvezető
Házvezető
Elfogadva, na sicc játszani. Very Happy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére  Üzenet [1 / 1 oldal]

Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.