Név: Alessia Naldo
Kor: 18éves
Nem: Nő
Előtörténet: Csak egy normális család, egy húggal és egy kisöccsel a nyakamon Firenzében. Ott születtem és láttam meg a napvilágot immár 18éve. Hogy milyen nap volt azt nem tudom, de anyámék gyakran emlegetik, hogy nagyon meleg nap volt. Mintha az lett volna az oka, hogy ki akartam bújni, na jó szeretem a meleg napokat mert nem kell annyira beöltözni, bár erre gyakran van meleg. Az éveim mindenesetre egészen nyugisan teltek a húgom születéséig. Anyámék otthon voltak szerencsénkre épp én meg körülbelül három éves fejjel azt sem tudtam, mi történik. Nem emlékszek rá igazán, csak arra, hogy mindenki rohangászott ide és oda. Azt hiszem ez után nem sokkal volt az, hogy anyummal először mentem óvodába. Sima egyszerű ovi semmi extra leszámítva, hogy rengeteg gyerek volt ott. Jaj azt meg kel jegyeznem, hogy édesanyám aki mugli annak a kívánsága volt az, hogy varázstalan gyerekekkel legyek egy helyen. Azért szerettem, legalábbis anyám rengeteg képet készített rólam, ahogy cseperedek, de nem csak rólam, húgiról és a rá pár évre született öcsémről is. Édesanyám kedvenc elfoglaltsága volt megörökíteni bizonyos dolgokat, amik számára fontosak én meg így visszagondolva rá nem is tartom butaságnak. Amíg oda jártam megtanultam beilleszkedni egy másik közösségbe, így a rákövetkező sima mugli suli sem volt nehéz. Hamar beilleszkedtem bár voltak összetűzéseim is, de mindenkivel nem lehetek jóban. A kisöcsém sem maradhat el és mikor a második osztályt, végeztem ő is a világra jött. Immáron két testvérrel a nyakamon kellett anyámékat boldogítani, de imádom őket. Mind a ketten borzasztóan aranyosak voltak én meg a nagylány, ahogy anyu mondta. Így teltek az éveim vidáman, hol a suliban hol otthon, de tanultam. Csak otthon a varázslást apám kedvéért, míg a mugli suliban példának okáért a matekot, anyám kedvéért. Viszont ha akartam, akkor gyorsan tanultam ezért nem volt olyan nehéz. Szerettem volna, hogy büszkék legyenek rám, így hajtottam keményen. Persze a szabadidőmben gyakran jártam el sétálni, vagy éppen egyik barátnőmhöz. Próbáltam nem hanyagolni sem a tanulást, sem a barátokat, de ott volt még a család, akikkel szintén foglalkozni kellet. Gyakran volt, hogy anyuék elmentek itthonról és én vigyáztam a két virgonc testvérere akik, ha egy percre nem figyeltem máris katasztrófa sújtotta a házat. Persze ezért durván leszidtam őket, csak szerencséjükre vajból van a szívem és megbánom akármit is mondok. Hála a két szép jelen esetben 4 szép szemüknek. Olyan aranyosan tudnak nézni, ha valami rosszat tesznek. Kis démonok angyali külsővel, de a testvéreim. Ahogy egyre idősebb lettem folytattam a tanulmányaimat a mugli és az otthoni képzések alatt és egyre nehezebben ment. Végül egyre több dolgom volt egyre többet tanultam. Körülbelül ekkoron volt az a veszekedés, hogy ez túl sok nekem. Nem olyan rég volt ez már olyan fél éve talán. Akkor úgy döntöttek, hogy vagy a mugli suli, vagy a mágia lesz az amivel foglakozom. Ezzel a döntéssel állítottak szembe. Szerettem a sulit, de a varázslás is hozzám nőtt, így nem tudtam dönteni. Ráadásul a barátaim is muglik voltak. Ez után fél évem azzal töltöttem, hogy döntésképtelenül folytattam, amit eddig. Tanultam, de valahogy a döntés még nem ment, mert nem tudtam volna egyiket sem feladni, ám mikor letelt a fél év kibukott belőlem a válasz. Már akkor tudtam, hogy ezt akarom, de nem mertem szembe nézni a következményekkel. Ám édesanyám egészen jól fogadta a döntésem. Bár láttam a szemében, hogy kissé szomorú miatta, de örül, hogy saját döntést hoztam valamiben, ami az életem további részére lesz hatással. A varázslást választottam és felhagytam a történelemmel, a matekkal és az egyéb olyan tárgyakkal, aminek nincs köze a varázsláshoz. Nem sokra rá apámmal már iskolákat kerestünk, ahová beiratkozhatok. Sok sulit néztünk, míg végül emellett döntöttünk közös megegyezés alapján. Úgy éreztem valami újba, fogok bele, amit vagy siker, vagy bukás fog követni, de izgulva vágtam bele az eddig ismeretlenbe készen bármire.
Jellem: A jellemem? Hát… Fiatalság bolondság címen is íródhatna. Eléggé engedékeny vagyok és kibújok a felelősségek alól, amiket rám szabnak és ennek következtében eléggé felelőtlen, sőt gyerekes és naiv is vagyok. Nem függök másoktól, de azért szeretem a társaságot egy bizonyos mértékig. Tűrőm, ha szidnak olyan, mintha leperegne rólam, vagy el se jutna hozzám. Ja és nagyon könnyen szerelembe esek, elég már az is, ha kedves hozzám és rám mosolyog, vagy tesz valamit, de ez nem a legjobb bennem, mert mégiscsak lányból vagyok. Mit is említhetnék még meg… talán, hogy egy eléggé vidám leányzó vagyok, aki pozitívan viszonyul az élthez és nem látja, vagy nem akarja látni a másikban a rosszat. Mindenkiben a jót keresem, és ha egy kicsit is jelen van akkor tudom, hogy nincs veszve minden arra, hogy jóban legyünk. Még ha az elején el is utasítja a közeledésem.
Kinézet: Ne ijedjetek meg lány vagyok. Egy nem túl magas leányzó azzal a durván 160cm körüli magasságommal. Nem döntök rekordot vele, de nem is áll szándékomban. Alkatilag eléggé előnyös vagyok, mert súlyra is körülbelül 90kilogramm vagyok vasággyal. Csak vicc volt az igazi súlyom olyan 46kg környékén lehet, de nem tudom biztosra megmondani. Nos akkor beszéljünk tényleg a kinézetemről. Világosabb bőröm van és kékesszürkés szemem. A hajam színe vörös, nem túl világos és nem is túl sötét. Lehet furcsa, de én így szeretem a hajam és mindenem. Alkatilag kissé koromhoz túléret, vagyok, de nem zavar, mert tudom, hogy előnyös a maga módján.
Érdekesség: Nem rajongok a túlzottan hideg helyekért, mert megszoktam, hogy meleg éghajlatos részen élek. Szeretek futni és ezt általában naponta megtettem egy bizonyos távon. Általában emiatt korábban kelek az átlagnál, hogy egy kis reggeli futást tegyek. Szeretek rajzolni, és érdekelnek a könyvek egy bizonyos szintig. Általában van nálam egy füzet amibe, ha megtetszik valami azt le is, firkantom igaz, lehet csak vázlatosan, de befejezem fejből. Érdekel a világ és más szokások. Olyanok, amiket nem ismerek, vagy csak hallottam róluk. Nagy kedvencem még a zene, bár nem értek a hangszerekhez, de hallgatni szeretem.
Egyéb: Van egy kis balszerencsém. Bár szerintem nagyobb, mint másnak, de ez még nem vitatott. Mindenesetre szeretek bajba kerülni legalábbis akár szeretek akár nem összejön. Nem egyszer kerülök bajba, de valahogy mindig kihúznak a csávából a közelben lévő fák, vagy bármi. Ráadásként nagyon könnyen beleszeretek másba, ami megint butaságnak tűnhet, de szerintem nem az. Ilyen vagyok és szeretem is ezt magamban. Öltözködésben válogatós vagyok, mert szeretek egyszerűen mégis szépen öltözni. És ott van a túlzott felgyülemlett energiám, amivel másokat az őrületbe tudok kergetni.
Pálca: 11 Hüvelyk rózsafa egyszarvúszőr.
Avi: Susan Coffey
Kor: 18éves
Nem: Nő
Előtörténet: Csak egy normális család, egy húggal és egy kisöccsel a nyakamon Firenzében. Ott születtem és láttam meg a napvilágot immár 18éve. Hogy milyen nap volt azt nem tudom, de anyámék gyakran emlegetik, hogy nagyon meleg nap volt. Mintha az lett volna az oka, hogy ki akartam bújni, na jó szeretem a meleg napokat mert nem kell annyira beöltözni, bár erre gyakran van meleg. Az éveim mindenesetre egészen nyugisan teltek a húgom születéséig. Anyámék otthon voltak szerencsénkre épp én meg körülbelül három éves fejjel azt sem tudtam, mi történik. Nem emlékszek rá igazán, csak arra, hogy mindenki rohangászott ide és oda. Azt hiszem ez után nem sokkal volt az, hogy anyummal először mentem óvodába. Sima egyszerű ovi semmi extra leszámítva, hogy rengeteg gyerek volt ott. Jaj azt meg kel jegyeznem, hogy édesanyám aki mugli annak a kívánsága volt az, hogy varázstalan gyerekekkel legyek egy helyen. Azért szerettem, legalábbis anyám rengeteg képet készített rólam, ahogy cseperedek, de nem csak rólam, húgiról és a rá pár évre született öcsémről is. Édesanyám kedvenc elfoglaltsága volt megörökíteni bizonyos dolgokat, amik számára fontosak én meg így visszagondolva rá nem is tartom butaságnak. Amíg oda jártam megtanultam beilleszkedni egy másik közösségbe, így a rákövetkező sima mugli suli sem volt nehéz. Hamar beilleszkedtem bár voltak összetűzéseim is, de mindenkivel nem lehetek jóban. A kisöcsém sem maradhat el és mikor a második osztályt, végeztem ő is a világra jött. Immáron két testvérrel a nyakamon kellett anyámékat boldogítani, de imádom őket. Mind a ketten borzasztóan aranyosak voltak én meg a nagylány, ahogy anyu mondta. Így teltek az éveim vidáman, hol a suliban hol otthon, de tanultam. Csak otthon a varázslást apám kedvéért, míg a mugli suliban példának okáért a matekot, anyám kedvéért. Viszont ha akartam, akkor gyorsan tanultam ezért nem volt olyan nehéz. Szerettem volna, hogy büszkék legyenek rám, így hajtottam keményen. Persze a szabadidőmben gyakran jártam el sétálni, vagy éppen egyik barátnőmhöz. Próbáltam nem hanyagolni sem a tanulást, sem a barátokat, de ott volt még a család, akikkel szintén foglalkozni kellet. Gyakran volt, hogy anyuék elmentek itthonról és én vigyáztam a két virgonc testvérere akik, ha egy percre nem figyeltem máris katasztrófa sújtotta a házat. Persze ezért durván leszidtam őket, csak szerencséjükre vajból van a szívem és megbánom akármit is mondok. Hála a két szép jelen esetben 4 szép szemüknek. Olyan aranyosan tudnak nézni, ha valami rosszat tesznek. Kis démonok angyali külsővel, de a testvéreim. Ahogy egyre idősebb lettem folytattam a tanulmányaimat a mugli és az otthoni képzések alatt és egyre nehezebben ment. Végül egyre több dolgom volt egyre többet tanultam. Körülbelül ekkoron volt az a veszekedés, hogy ez túl sok nekem. Nem olyan rég volt ez már olyan fél éve talán. Akkor úgy döntöttek, hogy vagy a mugli suli, vagy a mágia lesz az amivel foglakozom. Ezzel a döntéssel állítottak szembe. Szerettem a sulit, de a varázslás is hozzám nőtt, így nem tudtam dönteni. Ráadásul a barátaim is muglik voltak. Ez után fél évem azzal töltöttem, hogy döntésképtelenül folytattam, amit eddig. Tanultam, de valahogy a döntés még nem ment, mert nem tudtam volna egyiket sem feladni, ám mikor letelt a fél év kibukott belőlem a válasz. Már akkor tudtam, hogy ezt akarom, de nem mertem szembe nézni a következményekkel. Ám édesanyám egészen jól fogadta a döntésem. Bár láttam a szemében, hogy kissé szomorú miatta, de örül, hogy saját döntést hoztam valamiben, ami az életem további részére lesz hatással. A varázslást választottam és felhagytam a történelemmel, a matekkal és az egyéb olyan tárgyakkal, aminek nincs köze a varázsláshoz. Nem sokra rá apámmal már iskolákat kerestünk, ahová beiratkozhatok. Sok sulit néztünk, míg végül emellett döntöttünk közös megegyezés alapján. Úgy éreztem valami újba, fogok bele, amit vagy siker, vagy bukás fog követni, de izgulva vágtam bele az eddig ismeretlenbe készen bármire.
Jellem: A jellemem? Hát… Fiatalság bolondság címen is íródhatna. Eléggé engedékeny vagyok és kibújok a felelősségek alól, amiket rám szabnak és ennek következtében eléggé felelőtlen, sőt gyerekes és naiv is vagyok. Nem függök másoktól, de azért szeretem a társaságot egy bizonyos mértékig. Tűrőm, ha szidnak olyan, mintha leperegne rólam, vagy el se jutna hozzám. Ja és nagyon könnyen szerelembe esek, elég már az is, ha kedves hozzám és rám mosolyog, vagy tesz valamit, de ez nem a legjobb bennem, mert mégiscsak lányból vagyok. Mit is említhetnék még meg… talán, hogy egy eléggé vidám leányzó vagyok, aki pozitívan viszonyul az élthez és nem látja, vagy nem akarja látni a másikban a rosszat. Mindenkiben a jót keresem, és ha egy kicsit is jelen van akkor tudom, hogy nincs veszve minden arra, hogy jóban legyünk. Még ha az elején el is utasítja a közeledésem.
Kinézet: Ne ijedjetek meg lány vagyok. Egy nem túl magas leányzó azzal a durván 160cm körüli magasságommal. Nem döntök rekordot vele, de nem is áll szándékomban. Alkatilag eléggé előnyös vagyok, mert súlyra is körülbelül 90kilogramm vagyok vasággyal. Csak vicc volt az igazi súlyom olyan 46kg környékén lehet, de nem tudom biztosra megmondani. Nos akkor beszéljünk tényleg a kinézetemről. Világosabb bőröm van és kékesszürkés szemem. A hajam színe vörös, nem túl világos és nem is túl sötét. Lehet furcsa, de én így szeretem a hajam és mindenem. Alkatilag kissé koromhoz túléret, vagyok, de nem zavar, mert tudom, hogy előnyös a maga módján.
Érdekesség: Nem rajongok a túlzottan hideg helyekért, mert megszoktam, hogy meleg éghajlatos részen élek. Szeretek futni és ezt általában naponta megtettem egy bizonyos távon. Általában emiatt korábban kelek az átlagnál, hogy egy kis reggeli futást tegyek. Szeretek rajzolni, és érdekelnek a könyvek egy bizonyos szintig. Általában van nálam egy füzet amibe, ha megtetszik valami azt le is, firkantom igaz, lehet csak vázlatosan, de befejezem fejből. Érdekel a világ és más szokások. Olyanok, amiket nem ismerek, vagy csak hallottam róluk. Nagy kedvencem még a zene, bár nem értek a hangszerekhez, de hallgatni szeretem.
Egyéb: Van egy kis balszerencsém. Bár szerintem nagyobb, mint másnak, de ez még nem vitatott. Mindenesetre szeretek bajba kerülni legalábbis akár szeretek akár nem összejön. Nem egyszer kerülök bajba, de valahogy mindig kihúznak a csávából a közelben lévő fák, vagy bármi. Ráadásként nagyon könnyen beleszeretek másba, ami megint butaságnak tűnhet, de szerintem nem az. Ilyen vagyok és szeretem is ezt magamban. Öltözködésben válogatós vagyok, mert szeretek egyszerűen mégis szépen öltözni. És ott van a túlzott felgyülemlett energiám, amivel másokat az őrületbe tudok kergetni.
Pálca: 11 Hüvelyk rózsafa egyszarvúszőr.
Avi: Susan Coffey
